Magyarország szerencsés esetben márciusban esedékes OECD-felvételének küszöbén különös érdeklődésre tarthat számot az a tanulmány, amelyet az OECD február második felében hozott nyilvánosságra, s amely első ízben mérte fel összehasonlítható módon a közép- és kelet-európai országok gazdasági helyzetét, vásárlóerejét: a legköznapibb szóhasználattal gazdagságának (vagy inkább szegénységének) mértékét és fokozatait.
Az intézmény a sajtó számára kiadott közleményének azt a címet adja: “Vásárlóerő-paritások Kelet-Európában”. A bevezetőben magyarázatként kifejti: ahhoz, hogy a különböző országok egy főre jutó GDP-je összehasonlítható legyen, mindegyikük adatait egy közös deviza bázisára kellene konvertálni. Erre azonban nem alkalmas az árfolyamok felhasználása, mert a relatív árszínvonal a különböző országokban eltérő. Ennek a kiküszöbölésére vezették be a vásárlóerő-paritás (purchasing power parities, PPP) fogalmát. Már jó néhány éve ezt használják az összes OECD-ország színvonalának összehasonlítására, esetenként pedig más, időnként kelet-európai országokra is alkalmazták. Most fejeződött be az a munka, amely az 1993-as helyzet alapján 15 közép- és kelet-európai ország adatait dolgozza fel olyan módon, hogy azok összehasonlíthatóak legyenek az 1993-as OECD 24 tagállamának adataival. A szervezet ezt “összehasonlító európai programnak” nevezte, amelynek elkészítésében jelentős szerepet játszott az osztrák és a finn statisztikai hivatal, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és maga az OECD. Ilyen programot első ízben hajtottak végre, a Neue Zürcher Zeitung pénzügyi rovata éppen ezért adta ismertetésének a “pionír tanulmány” jelzőt.
Az összehasonlítás alapjául Ausztriát választották, amelyet a tanulmány hivatalos szövege “hídországként” jelöl meg. Az eredményeket tehát Ausztria = 100 bázison közlik. Az OECD tagállamai közül egyébként (Ausztriát 100-nak véve) Luxemburgnak van az egy főre jutó GDP tekintetében a legmagasabb indexszáma: 143. Tizenkilenc állam összehasonlító indexe haladja meg a 80-at. A legalacsonyabb indexszám (28) Törökországé – ami alighanem az egyik magyarázata annak, hogy a NATO délkeleti szárnyának kulcsállama évtizedes várakozás után még mindig nem válhatott az Európai Unió tagjává.
Teljes részletességgel az OECD csak a tavaszi hónapokban kívánja közzétenni vizsgálatait. Ám a már most a sajtó rendelkezésére bocsátott, viszonylag bőséges adatokat tartalmazó, ideiglenes közlemény is rendkívül sokatmondó.
Az önmagában nem különösen meglepő, hogy PPP-alapon számolva az egy főre jutó GDP az összes közép- és kelet-európai országban messze az osztrák szint alatt marad. Ezen semmit nem változtat az, hogy a munkát a két évvel ezelőtti, 1993-as bázison végezték. A nyugati kommentátorok számára azonban – mint értékeléseikből kitűnik – voltaképpen meglepőek a közép- és kelet-európai országok közötti rendkívül nagy különbségek. A PPP-számítás alapján a szlovének voltak a “leggazdagabb” közép-kelet-európaiak: az ausztriai 100-hoz képest 48 százalékos indexszámot értek el. Őket követte Csehország 44, Magyarország 31 és Szlovákia 30-as indexszámmal. Ez a négy ország haladja meg tehát lakóinak vásárlóerejét tekintve a legszegényebb OECD-tag, a többi tagállamtól “szakadéknyira” lemaradó Törökország szintjét. Az összes többi közép- és kelet-európai ország ennél jóval szegényebb. Az európai uniós tagságra egyébként számos más okból joggal pályázó Lengyelország indexszáma például 24, Bulgáriáé 22, Horvátországé 20, Romániáé pedig 19. (A jelenlegi ex-Jugoszlávia adathiány miatt kimaradt az összehasonlításból.) A lista alján Ukrajna, Lettország és Moldova szerepel; 17, 16, illetve 11-es indexszámmal.
A “pionír tanulmányhoz” az OECD kezdeti tájékoztatója három figyelemre méltó táblázatot mellékel. Az első táblázat az 1993-as adatok alapján mutatja az egy főre jutó GDP (PPP-alapon számolt) indexét. Összehasonlításképpen ez a táblázat “értékindex” megjelöléssel az egy főre jutó GDP árfolyambázison számított értékét is mutatja. A két szám közötti különbség rendkívül szembeötlő. Az OECD definíciója szerint “mindenütt van különbség, de ez különösen jelentős azokban a kelet-európai országokban, ahol négynél nagyobb a hányadosa a PPP és az árfolyam-összehasonlítás alapján közölt adatnak.”
A második táblához azt kell hozzáfűzni, hogy annak elkészítésénél schillingre, illetve dollárra számították át az értékelt közép- és kelet-európai országok egy főre jutó GDP-jének abszolút értékét. Az átszámítás az 1993-as egy főre jutó osztrák GDP abszolút értéke: 265 028 schilling.
Hasonló magyarázatot igényel a harmadik tábla. Ennek első oszlopa ugyancsak az OECD, illetve a vizsgált közép- és kelet-európai országok PPP-bázison történt összehasonlítását tartalmazza, de ezúttal azon az alapon, hogy az egyes országokban mennyi helyi deviza volt szükséges ahhoz, hogy 100 osztrák schilling értékű árut, illetve szolgáltatást lehessen rajta vásárolni. A második oszlop az 1993-as árfolyamokat mutatja; tehát azt, hogy 100 osztrák schilling mennyit ért a felsorolt országok helyi pénznemében. Ennek a két oszlopnak az összehasonlítása alapján készült el a tábla harmadik oszlopa, amely az összehasonlító árszínvonalat (comparative price levels, CPL) mutatja. Ez valójában azt közli, hogy a 100-nál alacsonyabb CPL-t mutató országok “drágábbak”, mint Ausztria. Figyelemre méltó, hogy ebből a szempontból nem ugyanaz a közép- és kelet-európai országok sorrendje, mint a PPP-bázis alapján. Ugyan itt is Szlovénia az első, a CPL 58-as indexszáma alapján, ezt azonban Magyarország követi 53-mal, míg Csehország és Szlovákia egyaránt 30-as CPL-indexszel szerepel. Ebben az értelemben tehát Magyarország “drágább ország”, mint azt a vásárlóerő alapján számított PPP-index mutatja.
