November 24-én, egy nappal 46. születésnapja után nyolcórás műtéten esett át Horváth Éva Indonéziában, miután motorbalesetet szenvedett. Az operációra azért volt szükség, mert nyílt törések voltak a lábában. Utána azt írta, „tele van csavarokkal kívül-belül”, és hosszú felépülési időszak áll előtte.
Múlt hét szerdán egy videót posztolt közösségi oldalán, amelyből kiderült, már úton van haza Magyarországra. Másnap a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren fotózták le az egykori szépségkirálynőt, amint mentősök hordágyon viszik el.
A modell végül vasárnap, korlátozott ideig elérhető Instagram-történetében adott helyzetjelentést arról, mi történt vele és hogy van most. Elöljáróban köszönetet mondott az isztambuli konzulátusnak, akik segítettek neki a probléma elhárításában, majd elmesélte, hogyan lett rémálom a hazaútjából.
Elvileg 18 óráig tartott volna az út, és ebből lett a végén majdnem 27 óra repülés, ami a Turkish Airlinesnak volt köszönhető
– kezdte Horváth Éva.
Mint elmondta, a repjegy mellé speciális szolgáltatást is rendeltek, ami azt jelentette, hogy a modellt az egyik repülőgéptől a másikig átszállítják kerekesszékben. Balin még nem is volt probléma, az az isztambuli reptéren kezdődött.
Kerekesszékkel elvittek engem egy ilyen gyűjtőtérbe, aminek egyébként semmi értelme nem volt. Itt összegyűjtötték az embereket, hogy utána majd elszállítják őket a kapujukhoz. Engem mondjuk nem oda kellett volna vinni, hanem a business lounge-ba, mert hogy csak úgy lehetett utaznom, ha föl van polcolva a lábam
– idézte fel a modell, akit egy órán keresztül ott tartottak, majd indulás előtt 45 perccel vitték oda a kapujához.
A hátsó sorban tették le őt, azt mondták, ott várakozzon, noha a modell elmondása szerint a mozgásában korlátozott személyek mindig elsőbbséggel szállhatnak fel a repülőre. Azt ígérték neki, valaki feltolja majd a gépre, de erre nem került sor, ezért Horváth jelzett az ottani dolgozóknak, hogy ő is szeretne felszállni, de nem figyeltek rá.
Szó szerint szartak rám, úgyhogy fogtam a mankómat és elindultam feléjük, hogy vegyenek már észre, hiszen 20 perc volt a felszállásig. Na, ez a mankózás olyan jól sikerült, hogy pont el is estem. Ami ekkor következett, az sem volt semmi, mert erre is pont szartak, hogy én ott fekszem a földön, úgyhogy három fiatalember segített föl.
Azt mondta, a légitársaság személyzete még ekkor is teljes mértékben ignorálta őt, ezért ezen a ponton elkezdett velük üvölteni, hogy csináljanak valamit.
Nagy nehezen az egyik ilyen pofátlanul odajött, és akkor mondták, hogy lezárták a repülőgépet. Mondom, ember, mi az, hogy lezárták a repülőgépet? Itt ülök háromnegyed órája, még egy pillantást sem vetettek rám, ide se jöttek hozzám. Erre azt mondták, mivel nem jött kerekesszék, ezért én nem tudok beszállni a gépbe, ezért ők lezárták a repülőt.
Alig hitte el, amit hall, ráadásul az összes ott dolgozó elhagyta a részleget, Horváth Évát pedig otthagyták egyedül.
Ez után hirtelen több tolókocsit is odavittek, és visszaszállították őt a gyűjtőrészlegbe, folytatta történetét az influenszer.
Mondták, hogy fogjam be a számat, maradjak csöndben, mit képzelek magamról, hogy én miért vagyok fölháborodva… Mondom, ember, azért, mert otthagyott a gép! Ott ültem, hogy ezt elhihetem? Lebasznak azért, mert hogy otthagyott a gép, amihez egyébként le volt szervezve egy mentőszolgálat, ami rögtön utána szállít a magyar kórházba.
Ekkor vette fel a kapcsolatot az ottani konzulátussal, ahol elkezdtek intézkedni, hogy minél hamarabb hazajusson. Hozzátette: ez így is 6–7 órás csúszást jelentett az eredeti tervhez képest.
Amikor megérkeztem a magyarországi repülőtérre, akkor valószínűleg az esés következtében, vagy a fene sem tudja, miért, ez nem derült ki, de elkezdett ömleni a lábamból a vér. Csodálatos! Úgyhogy a végén egy szirénázó mentőautó szállított be a kórházba. Azóta itt vagyok, túl egy második műtéten. Valójában tök jó, hogy túléltem azt a napot, mert az valami rémálom volt!
Azt is mondta, most úgy érzi, végre jó helyen van Magyarországon, de nem tudni, még hány műtét vár rá – kettő még biztosan. Egyelőre vár és a gyógyulásra koncentrál, a felépülési folyamatról későbbre ígért több infót.
