A vas a szervezetünk számára nélkülözhetetlen, létfontosságú ásványi anyag, megfelelő szintjéről külső forrásból, azaz a táplálékunkkal kell gondoskodnunk. Az ember vasigénye életkor és nem szerint is eltérő, alapesetben a férfiaknak naponta 8, a nőknek 18 milligrammnyi vasra van szükségük. A jókora eltérés oka, hogy a menstruáció során a vérrel jelentős mennyiségű vasvesztés történik.
Egyszerűnek tűnik, de nem az
A vas legfontosabb feladata, hogy a hemoglobin részeként oxigént juttasson el a szervekbe, izmokba, sejtekbe, és megszabadítsa azokat a felesleges szén-dioxidtól. Emellett a vas támogatja az immunrendszer működését, nélkülözhetetlen a sejtszintű energiatermeléshez, idegrendszeri folyamatokhoz, az enzimrendszerek működéséhez, a sort nagyon hosszan folytathatnánk. A lényeg azonban, hogy rendkívül fontos a megfelelő mennyiségű vas jelenléte a szervezetünkben, és azt kiegyensúlyozott és változatos étrenddel tudjuk biztosítani.
A probléma azzal kezdődik, hogy számos tényező vezethet vashiányhoz, másképp fogalmazva egyes élethelyzetek, táplálkozási szokások és állapotok megemelt vasbevitelt tesznek szükségessé. Érdemes azt is tudni, hogy a vas felszívódása meglehetősen nehézkes, a bejuttatott mennyiségnek csupán 10-20 százaléka hasznosul.
Vashiány bármely korosztálynál és nemnél kialakulhat. Tünetei meglehetősen általánosak: gyengeség, fáradékonyság, fejfájás, szédülés, sápadtság és a terhelhetőség csökkenése is jelentkezhet. A pontos diagnózist laborvizsgálat adhatja meg. A hiánynak alapvetően két fajtáját különböztetjük meg, az abszolút vashiányt és a funkcionális vashiányt. Már csak azért is ajánlott e két kategória hátterét megismerni, mert utóbbi esetben a vaspótlás mellett az alapbetegséget/állapotot szintén kezelni kell.
Funkcionális vashiány: van vas, de nem ér semmit
Előfordul, hogy az ember megfelelő mennyiségű vasat fogyaszt mindennapi étkezései során, esetleg még étrend-kiegészítőkkel is pótolja, mégis vashiány alakul ki a szervezetében. Ezt nevezzük funkcionális vashiánynak, amelynek a hátterében gyakran olyan, a felszívódást megnehezítő, gátló alapbetegség áll, mint például a cöliákia, más néven gluténérzékenység.
A vas – és számos egyéb tápanyag, ásványi anyag és vitamin – felszívódása ugyanis a vékonybélben történik. A cöliákia azonban a glutén nem megfelelő lebontása miatt krónikus gyulladást okoz a vékonybélben, a bélbolyhok súlyosan károsodnak, akár el is tűnhetnek, emiatt a vas nem tud felszívódni. Hasonló következményekkel járnak egyéb gyulladásos bélbetegségek is, mint (a teljesség igénye nélkül) a Crohn-betegség és a bélfekélyek.
Kevesen gondolnánk, de az elhízás is felszívódási zavarokhoz vezet, hiszen ilyenkor is krónikus gyulladás alakul ki a szervezet mondhatni egészében. Megemelkedik a hepcidinnek nevezett fehérje szintje, amely gátolja a vas felszívódását a belekből – olyannyira, hogy elhízás esetén 30 százalékkal nőhet meg a vashiány kialakulásának kockázata.
Abszolút vashiány: nincs elég vas
Amikor valaki drasztikusan átalakítja az étrendjét, komoly diétába kezd vagy vegán táplálkozásra vált, gyakran csak egy-egy cél lebeg a szeme előtt. Ha pedig nem gondoljuk át kellő alapossággal és hosszú távra a következményeket, sok fontos tápanyag mellett a vas bevitele is jelentősen csökkenhet.
Fontos tudni, hogy a legtöbb jól felszívódó vasat az állati eredetű táplálékok rejtik, míg a vegetáriánus, vegán étrendben, zöldségekre és gyümölcsökre koncentráló diétákban kevésbé jól hasznosuló formában van jelen. Az így kialakuló hiányállapotot abszolút vashiánynak nevezzük, ám lényegesen könnyebb tenni ellene: magas vastartalmú vaspótló gyógyszer 3-6 hónapos szedésével feltölthetjük a szervezetünket a nyomelemmel.
