Ma már annyira nem ütközünk meg, ha azt halljuk, hogy valaki tigrissel, krokodillal, medvével vagy éppen csimpánzzal osztja meg az otthonát. A kaliforniai Davis házaspár sztorijához hasonlóval viszont nemigen találkoztunk még – ami nem is baj: amennyire mesébe illően kezdődött, annál horrorisztikusabb módon ért véget.
Mint egy romantikus vígjáték kezdete
St. James Davis annak idején ünnepelt futballsztár volt a középiskolájában, majd NASCAR-pilóta vált belőle. A média azonban nem elsősorban autóversenyzői karrierje miatt kapta fel. A kaliforniai férfi 1967-ben az elköteleződéstől félve magára hagyta a menyasszonyát, LaDonnát az oltárnál. Pontosabban meg sem jelent a szertartáson, aminek hatására a nyakába zúdult egész West Covina haragja. Davis a történtek után egy óceánjárón vállalt munkát, a hajó azonban Afrikában megsérült, így a legénység Tanzániában volt kénytelen kikötni. A férfi a térségben arra lett figyelmes, hogy orvvadászok pusztítják a csimpánzokat. Elmondása szerint még azokat az állatokat is lemészárolták, amelyek nem sokkal korábban ellettek. Közbeavatkozni nem mert, a lelkiismerete viszont kínozta, ezért másnap visszatért a helyszínre.
Az orvvadászok odamentek, lenyesték az állatok fejét, a kezüket és a lábaikat. Megláttak, mondom, elnézést, itt sem vagyok. De nem tudtam aludni akkor éjjel, úgyhogy másnap visszamentem. Moe ott volt, az anyja mellett feküdt. Fogtam és hazahoztam
– emlékezett St. James Davis a Car Crazy című műsorban a 2000-es évek második felében.
A férfi hazavitte az árván maradt állatot. Nem ment vissza vele a hajóra, hónapokon át gyümölcsökkel, madártojással és esővízzel táplálta, amíg a hazautat intézte. Végül egy faluban talált menedéket, ahonnan már egy helyi lakos segített neki hazajutni. A Los Angeles-i reptérre lesoványodva, poggyász helyett a Moe-ra keresztelt csimpánzbébivel a kezében érkezett, ott találkozott újra az anyjával és a hoppon maradt LaDonnával, akivel akkor állítólag egyetlen szót sem váltottak, hiszen az elmaradt esküvő óta nem is látták egymást.
Moe-t hamar a szívébe zárta David édesanyja, de még a férfi volt menyasszonya is. St. James Davis és LaDonna 1970 júniusában bepótolták az elmaradt házasságkötést. A hároméves csimpánz szmokingban érkezett az esküvőre, virágokat dobált, sőt, be is csiccsentett a lagzi alatt, amin a vendégek állítólag remekül szórakoztak.
A pár eredetileg nem tervezte, hogy örökre megtartják az emberszabásút. Több állatkertbe is megpróbálták beadni, de sehová sem fogadták be. Később már azon kapták magukat, hogy fiukként szeretik és úgy is nevelik Moe-t. Saját gyerekük sosem született. Bár szerettek volna nagy családot, LaDonnánál egy rutinvizsgálat során rákot diagnosztizáltak, a méhét el is kellett távolítani. A nő a diagnózist követően válni akart a férjétől, a férfi azonban hallani sem akart ilyesmiről,
LaDonna Davis 2005 májusában úgy emlékezett vissza a Moe-val közös életükre, mint egy vígjátékra. A majomnak volt saját hálószobája, ágya, temérdek játéka és külön gardróbja a ruháinak. Hatéves koráig a házaspár ágyában aludt, ekkorra viszont már túl nagy lett ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek, ezért St. James Davis visszavitte őt a saját szobájába, miután elaludt. Órákkal később mégis arra keltek, hogy a csimpánz éppen visszamászik közéjük.
Moe szeretett rajzolgatni, cowboyokról és indiánokról szóló történeteket nézni a tévében, tudta használni a vécét és az evőeszközöket, állítólag még arra is megtanították, hogyan kell leírni a nevét. Értette az igent és a nemet, ha ölelést akart valakitől, annak megkocogtatta a vállát, ha pedig kocsikázni vágyott, vezetést imitált a kezével egy láthatatlan kormányt forgatva. Egy alkalommal Davisék a kocsiban hagyták egy kis időre, mire pedig visszaértek, a csimpánz eltűnt. A rémületük nem tartott sokáig, hamar kiderült ugyanis, hogy a majom a közelben lévő étterem konyháján múlatja az időt új barátai körében, sültkrumplit és tejet majszolva. Idilli életüket viszont nem mindenki nézte jó szemmel.
A West Covina-i majomper
1971 elején Davisék a bíróságra kényszerültek, miután kiderült, hogy megsértették West Covina rendeletét, amely tiltja, hogy a lakosok vadállatot tartsanak az otthonukban. Moe kockás ingben, fehér nadrágban és cipőben jelent meg a tárgyaláson Davisék kezét fogva. Integetett a támogatóiknak, megrázta a végrehajtó kulcsait és a bírósági gyorsírót is megcsókolta. Az ügy hatalmas médiavisszhangot kapott, a tárgyalóterem zsúfoltságig megtelt érdeklődőkkel.
Moe olyan nekünk, mintha a fiunk lenne. Nem bántana senkit, és ami minket illet, a családunk tagja
– mondta akkor LaDonna Davis.
Az ügyészség végül ejtette a vádakat. Davisék 30 éven át nevelték a csimpánzt az otthonukban úgy, mintha valóban a gyerekük lett volna. Ez idő alatt Moe különféle rendezvényeken, adománygyűjtéseken vett részt, szerepelt több filmben és reklámban, még egy könyvet is írtak a történetéből. West Covina díszpolgárává választották és még kaliforniai jogosítványt is szerzett.
1998-ban egy szerelő érkezett a házhoz, hogy megjavítsa a csimpánz ketrecét. Davisék állítása szerint a szakember bekapcsolva felejtett egy elektromos eszközt, ami megrázta Moe-t, a majom pedig félelmében kirontott az utcára. Mivel nem tért vissza rögtön, rendőrt hívtak és lezárták az utcát. Az incidens során a csimpánz behorpasztott egy rendőrautót és megsebesített egy járőrt. Egy évvel később egy nő érkezett látogatóba Davisékhez, akik elmondták neki, hogy ne menjen a majom ketrecéhez. A vendég ezzel mit sem törődve bedugta az ujját a rácsokon, Moe pedig megharapta. A házaspár szerint azért, mert a nő hosszú ujját és a piros körömlakkját összekeverhette a kedvenc csemegéjével, az édesgyökérrel. Az esetből pereskedés lett, a városvezetés pedig úgy döntött, az állat túl veszélyes ahhoz, hogy a továbbiakban Davisék házában lakjon.
Egy korszak vége
St. James Davis a testével próbálta megállítani a házához érkező hatósági embereket, akik elvették tőlük a fiukként szeretett majmot, de nem járt sikerrel. A feleségével belebetegedtek a bánatba, de hamar rájöttek, hogy nem maradtak egyedül. Pár napon belül a postaládájuk megtelt biztató üzenetekkel, rengetegen álltak melléjük a harcukban azt követelve, hogy Moe ismét Davisékkel lehessen. Néhány nap alatt nyolcezren írták alá a petíciójukat, és többen a kocsijukra is kitették a „Moe a fedélzeten” feliratú táblát.
Az ügy a bíróságon folytatódott, a házaspárt Gloria Allred sztárügyvéd képviselte, és ugyan egy 100 ezer dolláros kártérítést sikerült kicsikarniuk West Covinából, a csimpánz nem térhetett vissza a családi fészekbe – pedig az ezt követelő petíció akkor már több mint 24 ezer aláírást számlált.
Moe az elszállítását követő napokban egyáltalán nem volt hajlandó enni, így egy idő után a menhely vezetősége már azért kereste fel Daviséket, hogy miként járjanak el, ha a csimpánz esetleg elpusztul. A házaspár egyből kocsiba pattant, de a majom már ahhoz is túl gyenge volt, hogy felismerje őket. Végül a kiérkező állatorvos injekciója hozta vissza az életkedvét.
Az állat ezt követően is bús maradt, hiszen Davisék hiába látogatták, nem érinthették meg. A helyzeten némiképp javított, amikor vettek a ketrecébe egy tévét, Moe viszont ezután is minden látogatás alkalmával jelezte, hogy szeretné megölelni őket, vagy éppen a kezeivel imitált vezetést azt kérve, hogy vigyék el autókázni. Hosszas pereskedés után végül 2004-ben az Animal Haven Ranch nevű állatrezervátumba szállították, ahol Virginia és Ralph Brauer állatkertből vagy cirkuszból kimentett egzotikus jószágokat tartottak. A házaspár itt már kedvére látogathatta Moe-t egy külön helyiségben – ahol a 2000-es évek egyik legrémisztőbb tragédiája is megtörtént.
2005. március 3-án Davisék különleges finomságokkal pakolták tele a kocsijukat, úgy indultak el, hogy megünnepeljék a csimpánz 39. születésnapját. Lufikat, új játékokat, málnakrémmel töltött tortát, cukorkát és csokis italt is vittek Moe-nak, aki az Esquire magazinban megjelent cikk szerint tapsolt és kiáltozott örömében, amikor meglátta, mennyi ajándékkal érkeztek meg hozzá. A pár hat év után úgy érezte, hogy lecsillapodtak a kedélyek. Ha nem is élhettek együtt a csimpánzzal, az állat végre olyan helyre került, ahol jól érezte magát, és annyi időt tölthettek vele, amennyit csak akartak.
Véres születésnap
Az idilli pillanat nem sokkal a tortavágás után csapott át rémálomba. LaDonna egy nagy alakot fedezett fel tőlük nagyjából 10 méterre. Egy felnőtt, több mint 60 kilót nyomó csimpánz volt az, ami valahogy kiszabadult a ketrecéből. Ahogyan a nő a szemébe nézett, az állat agresszívan nekirontott, és a férjének lökte. LaDonna rémülten St. James nyaka köré csavarta a kezét, a csimpánz viszont egy könnyed mozdulattal letépte a nő bal hüvelykujját. A férfi az asztal alá lökte a fájdalomtól sikoltozó feleségét, és a majom útját állta, amikor az követni próbálta az asszonyt. Az állat ezután St. Jamesre fordította a figyelmét, mire egy harmadik csimpánz is feltűnt. Amíg Moe rémülten ült a ketrecében, a másik két állat egyszerre kezdte marcangolni a feleségét védelmező férfit. Életveszélyesen megsebesítették a fején, a nemi szervei körül és a lábán is.
Az egyik csimpánz egyesével harapta le az ujjaimat, a másik meg a hátamon ült, és elkezdett elevenen felfalni, a hátsómat, az intim részeimet, a nyakamat, a fejemet. A szemembe nyomta a hüvelykujját és letépte a fél arcomat. Egy csoda, hogy életben vagyok
– mondta a Car Crazy riporterének St. James.
A horrorfilmbe illő jelenetnek végül a tulajdonos veje, Mark Carruthers vetett véget. A férfi LaDonna sikoltozására egy pisztollyal kezében jelent meg, és a fiatalabbik állatra lőtt. A golyók nem hatották meg a dühös csimpánzt, ezért Carruthersnek vissza kellett szaladnia a házába, hogy erősebb lőszerrel próbálkozzon. Ezzel már sikerült agyonlőnie az idősebbik példányt, nem sokkal később pedig a fiatalabbikat is, amikor az éppen St. James ernyedt testét igyekezett távolabb vonszolni.
A nyomozás során kiderült, hogy a csimpánzok emberi mulasztás miatt szabadulhattak ki a saját ketreceikből, miután egy dolgozó három ajtóból kettőt nyitva felejtett. Állati viselkedéskutatók szerint a majmok ilyen mértékű agresszióját számos tényező válthatta ki:
- a Davisék Moe-ra fordított figyelme miatti féltékenység,
- a területük védelme iránti ösztönös vágy,
- de akár múltbéli, emberektől elszenvedett bántalmazások emléke is előtörhetett belőlük.
A válságos állapotban lévő férfit mentőhelikopterrel szállították a kaliforniai Loma Linda Egyetemi Orvosi Központba, ahol rögtön mesterséges kómába helyezték. Az orvosok fél éven át küzdöttek az életéért, LaDonna nem is nagyon hagyta magára ez idő alatt. Gloria Allred (aki egyébként a kezdetektől pro bono vállalta Davisék ügyét) szerint a pár alig néhány hónap alatt egymillió dolláros kórházi költséget halmozott fel, egészségbiztosításuk ugyanis nem volt.
St. James Davist elkülönítve próbálták életben tartani, de az orvosok sem voltak meggyőződve arról, hogy képes lesz túlélni a támadást. Rengeteg vért veszített, tele volt nyílt sérülésekkel, és több testrészét is amputálni kellett, miután kiderült, hogy a sebei elfertőződtek. A történtek ellenére LaDonna 2005. májusában azt mondta a Washington Postnak, hogy
És valóban, miután a férfi tolószékbe került, ismét látogatni kezdték Moe-t. A visszatérés napján ugyan volt bennük félelem, elmondásuk szerint a csimpánz öröme feledtette velük a kellemetlen érzéseket. A rezervátumot egyébként nem perelték be, Allreddel karöltve viszont meggyőztek egy szenátort, hogy támogassa azt a törvényjavaslatot, melyben minden állatmenhelyet arra köteleznének, kössenek biztosítást az esetleges baleseti károk megtérítésére.
Hogy Davisék ma hogyan élnek, nem tudni. Utolsó interjújukat az Esquire magazinnak adták, könnyek között számoltak be a 2008. június 27-ei telefonhívásról, amelyből megtudták, hogy Moe kitört a ketrecéből és megszökött a rezervátumból. A házaspár azonnal a helyszínre sietett, ahol már csak az üres, kitisztított ketrec várta őket, amiből a csimpánz holmijai is eltűntek. A vezetőség szerint azért tisztították ki és javították meg a sérült ketrecet, mert abban bíztak, a majom visszatér.
Egy trauma még traumatikusabb végkifejlete
Moe sosem tért vissza. Több mint egy hónapig keresték, helikoptereket és nyomkereső kutyákat is bevetettek, de semmire sem jutottak. A hatóságok végül 2008. július 31-én leállították a keresést, amit Davisék nem tudtak feldolgozni, legalábbis 2009-ig biztos nem.
Napokig tudnék Moe-ról beszélni. Annyira hiányzik. Soha semmit nem szerettem annyira, mint Moe-t
– mondta akkor St. James Davis.