Nemcsak a Heathrow International Trading Estate 7-es egységében található Brink’s-Mat biztonsági őrei lepődtek meg 1983. november 26-án hajnalban, amikor hat, símaszkot viselő betörő reggel fél hét után tíz perccel bejutott a raktár nyitott ajtaján, hanem a bűnözők is, amikor a széfben – a fülesként kapott információkkal ellentétben – nem 3,2 millió fontnyi pénzköteget, hanem három tonna aranyat találtak. Az abszurditása és a volumene miatt is történelmi léptékű fegyveres rablás az elkövetők és az áldozatok mellett egész Nagy-Britannia emlékezetébe beleégett. A hatóságok és a médiumok is „az évszázad bűnügyeként” emlegették.
Az ellopott nemesfém nagy része azóta sem került elő, így sokan lehetnek, akik abban bíznak, hogy egyszer még rátalálnak a zsákmány egy részére. A megkárosított, aranykereskedelemben utazó pénzintézet, a Johnson Matthey banki és aranykereskedő részlegei kevesebb mint egy évvel a rablás után – a kétes üzletpolitikájuk miatt – csődöt jelentettek, az arany egy része pedig visszatalált a piacra – egy részét állítólag maga a Johnson Matthey vásárolta vissza. A BBC honlapján az eset után két évtizeddel megjelent cikkben úgy fogalmaztak, hogy egyes feltételezések szerint az Angliában azóta forgalomba hozott aranyékszerek mindegyikében található a zsákmányból származó arany.
Egy biztonsági őr volt a kulcs
A történet kilenc hónappal korábban kezdődött, amikor a Brink’s-Mat nevű biztonsági cég nagy értékű szállítmányok tárolására használt, nyugat-londoni raktárának egyik biztonsági őrében, az akkor harmincas évei elején járó Anthony Blackben felmerült, hogy másra is felhasználhatja a pozícióját, minthogy különböző bankok és kereskedőcégek szállítmányait őrizze akkora éves fizetésért, aminek egy-egy szállítmány a sokszorosát éri. A bogarat a lánytestvére férje, a hírhedt betörőként nyilvántartott Brian Robinson, valamint a sógor hasonló hátterű barátja, Micky McAvoy ültették a fülébe. A több hónapos tervezéshez az is hozzátartozott, hogy Black kapott tőlük egy fényképezőgépet, amivel az egész raktár területét körbefotózta, de a bűnözők profizmusát emellett az is jól jellemzi, hogy a biztonsági őrök vezetője, a katonai múlttal rendelkező Robin Riseley több interjúban is elmondta: szerinte az elkövetőknek is volt katonai múltjuk.
Persze inkább bűnözői múltjuk volt, mintsem katonai, a csapat összeállításakor például nagyon óvatlanok voltak: a nagy zsákmányra készülve ugyanis Robinsonék annyira szerettek volna egy ütőképes brigádot összehozni, hogy mikor az akció elkezdődött, már a fél londoni alvilág hallott a dologról.
Kollégái visszaemlékezései alapján azon a hideg novemberi szombat reggelen Anthony Black szokásához híven késve érkezett meg a munkába, de mint később kiderült, késésének most különleges oka is volt: be kellett engednie a rablókat, akik egy furgonban várakoztak a raktárépület előtt az utcán.
Reggeli teájukat szürcsölgették éppen az álmos szombati műszakra készülő biztonsági őrök, amikor a símaszkos és felfegyverkezett banda rájuk tört. A rablók megkötözték őket, majd zsákot húztak a fejükre, a széf kódjait is őrző Riseley-t pedig a széf kulcsait őrző kollégájával együtt úgy kényszerítették együttműködésre, hogy olajat öntöttek rájuk, és a felgyújtásukkal fenyegetőztek.
A rablók pár óra alatt végeztek is, a több tonna arany mozgatásához állítólag a raktárban található targoncát használták, és már a menekülés közben rá kellett jönniük, milyen súlyos terhet cipelnek. A telepakolt teherautójuk ugyanis – a Sun egyik, az ügyben érintett forrása szerint – nem bírta a strapát, és pont egy rendőrautó mellett robbant le.
A nyomozóknak hamar összeállt a kép
Fél órával a rablók távozása után az egyik őr ki tudott szabadulni, és azonnal értesítette a rendőröket, akik nagy erőkkel a helyszínre siettek. Az akció során kiérkező egyik első nyomozó, Bill Miller azt állítja, rögtön arra gyanakodtak, hogy a bandának volt egy beépített embere, mert a komplexum bejárati ajtaja sértetlen volt. A biztonsági őrök kiszabadítása után emiatt rögtön el is kezdték az események helyszíni rekonstruálását, hátha valamelyikőjük visszaemlékezése ellentmond önmagának vagy a többiekének.
Anthony Black fenn is akadt a horgon, amikor a rendőrök eljátszatták a biztonsági őrökkel, hogy mi történt a rablás alatt. Bár a kocsibehajtót Black nyitotta ki a rablóknak – így gombnyomás közben, a gomb melletti hatalmas ablakon keresztül végignézhette volna, ahogy beállnak –, nem tudta megmondani, milyen furgont használtak. A rendőrök meg is kérdezték újra, hogy lehet az, hogy a hatalmas ablak mellett állva nem látta rendesen az autót, amire ő azt válaszolta: az ablak helyett a sarokba nézett.
(A rendőrök természetesen az események rekonstruálását rögzítették, az ominózus pillanatokat pedig a Channel 5 2017-es, Britain’s Biggest Armed Robbery – Brink’s-Mat (Britannia legnagyobb fegyveres rablása – a Brink’s-Mat) című dokumentumfilmjében be is mutatták.)
A rendőrök persze kiszúrták a dolgot, és mire sor került a rendes kihallgatásra, addigra azt is kiderítették, hogy Anthony Black és az ismert bűnöző Brian Robinson sógorok. Az őrsön be is dobták a nevét, amitől Black lefagyott, és rögtön feldobott két másik embert is: név szerint Tony White-ot és Micky McAvoy-t, akiket két héten belül le is tartóztattak.
Bár a történetet évtizedekkel később felelevenítő Sun szerint Robinson ragaszkodott ahhoz, hogy aznap reggel az édesanyjánál volt látogatóban, és a barátai szerint a rabláskor valóban nem is volt ott a raktárban, őt és McAvoy-t egy évvel később, 1984 decemberében huszonöt év börtönbüntetésre ítélték a rablás megszervezése miatt, Anthony Black hat évet kapott a közreműködéséért.
White, aki a rablás előtt nem sokkal szabadult egy másik rablás miatt kiszabott tizenkét éves börtönbüntetésből, ezt az ügyet végül megúszta szabadlábon. A rendőrök ugyanakkor nem feltétlen tettek meg minden tőlük telhetőt a nyomozás során, amire nemcsak a White-ra kiszabott ítéletből lehet következtetni, hanem a következő történetből is. Két nappal a rablás után a Somerset megyében található Bath közeléből érkezett egy bejelentés, miszerint egy ház melletti kerti kunyhóban aranyat olvasztanak. A helyszínre a londoni rendőrök mentek ki, akik úgy gondolták, nem az ő környékük, nem az ő reszortjuk, és végül nem is intézkedtek, hanem átadták az ügyet a helyi erőknek. De ők sem intézkedtek, így a bejelentőket soha nem hallgatták ki. A kunyhóban több mint egy évvel később tartottak házkutatást, és találták meg az eszközöket, de az ingatlan tulajdonosa, az arany tisztára mosásával megbízott kereskedő, John Palmer azt vallotta, nem tudta, hogy lopott az arany, ezért elengedték, és volt ideje még azelőtt elhagyni az országot, hogy a cégénél is házkutatást tartottak volna.
Az arany és a többi elkövető viszont nem lett meg
A többi rabló kilétét azóta is homály fedi. Azt lehet tudni, hogy McAvoy két barátját, a taxitársaságot vezető Brian Perryt és George Francist bízta meg azzal, hogy vigyázzanak az aranyra. Azonban, amikor McAvoy és Robinson szerették volna visszaadni az aranyat a büntetésük csökkentése érdekében, Perry és Tony White azt mondták, rajtuk kívülálló okokból nem tudják visszaadni azt, így a vádalkuból sem lett semmi.
Inkább bevonták az üzletbe Kenneth Noye-t, aki a pecséttel megjelölt aranyrudak beolvasztásához és kereskedéséhez is értett – ezért a beolvasztás során rézérméket is kevert az aranyba, hogy ne lehessen beazonosítani az eredetét –, valamint egy bristoli ékszer- és aranykereskedőt, a fent említett John Palmert is, aki segített eladni az aranyat. A nagy pénzmozgás azonban feltűnt, így Noye után nyomozni kezdtek. 1985 januárjában egy éjszaka a kertjében ólálkodó nyomozót ki is szúrta a kutyája, akiről Noye nem tudta, hogy rendőr, és halálra szurkálta.
Noye pénzbírságot és tizennégy év börtönbüntetést kapott, amiből hetet kellett leülnie. Pár évvel később, 1996-ban, amikor feltételesen szabadlábon volt, az M25-ös autópályán az utolsó pillanatban megelőzte egy kisbuszt vezető 17 éves lány. A veszélyes manőveren és az azt követő szóváltáson pedig annyira felhúzta magát, hogy a 17 éves lány 21 éves barátját, Stephen Cameront szurkálta halálra – emiatt az ügy miatt aztán sokkal nagyobb árat kellett fizetnie.
Az arany értékesítése és a pénz tisztára mosása egész gördülékenyen haladt: spanyolországi villákban, vidéki házakban és egyéb ingatlanokban, valamint állítólag az extasy-fogyasztás felfutásában manifesztálódott. A lopott aranyból vásárolt offshore cégek például a 2010-es években kiszivárgott Panama-papírokban is szerepelnek.
Az iratok szerint McAvoy párjának, Kathleen Meacocknak is a pénzt tisztára mosó cég vett egy hatalmas vidéki házat. Ami épp annak a börtönnek a közelében volt, ahol Micky McAvoy a büntetését töltötte. A nő lebukásában közrejátszott az is, hogy a Szép házak magazin brit verziójában büszkén mutatta be az ingatlant, és egy példányt még a börtönbe is magával vitt egyszer, amit az egyik börtönőr észrevett.
Erre mondják azt, hogy zsák a foltját: McAvoy ugyanis az elfogása előtt szerzett két rottweilert, amiket Brinknek és Matnak nevezett el.
Az átkozott arany
A rabláshoz és az arany értékesítéséhez köthető figurák közül sokan meghaltak, és többen voltak olyanok is, akik évtizedeket töltöttek rácsok mögött, így nem csoda, hogy a brit közvélekedés szerint az 1983-ban ellopott három tonna arany átkozott. Állítólag volt olyan bűnszervezet is, amelyik erre hivatkozva mondott nemet arra, hogy besegítsen az arany elpasszolásába.
A történetről több fikciós és dokumentumfilm is készült azóta, 1992-ben például Fool’s Gold (Bolondok aranya) címmel dolgozták fel a rablás történetét. A tévéfilm főszereplője az azóta hollywoodi karriert is befutó Sean Bean volt, aki Micky McAvoy-t alakította.
Legutóbb pedig a Channel 4 jött ki egy minisorozattal 2022 elején The Curse, azaz Az átok címmel, melynek története ha lazán is, de a Brink’s-Mat rabláson alapul. Újabb érdekesség: az utolsó epizód egyik, menekülés közbeni kulcsjelenetében felcsendül a Gyöngyhajú lány az Omegától.
És az átkozottak
A teljesség igénye nélkül, csak azokra szorítkozva, akiket korábban is említettünk:
- Brian Robinson: Mire kiszabadult 2000-ben, pénzből, aranyból és szerelemből sem maradt neki sok, a felesége ugyanis elhagyta. Ráadásul a bírósági ítélet szerint több mint húszmillió fontot kellett volna visszafizetnie. Valamiből azért nyitott egy borozót, ami nem volt túl hosszú életű. Később az egyik fiához költözött, majd egy idősek otthonába, ahol tavaly márciusban halt meg. A barátai szerint „még egy tízese sem volt” – mármint fontban.
- Micky McAvoy: Ő is 2000-ben szabadult, és rá is húszmillió fontos bírságot szabtak ki. Az életéről annyit lehet tudni a Robinson 2021-es halála idején írt cikkekből, hogy megszakadt a kapcsolat köztük, McAvoy pedig Spanyolországba költözött.
- Tony White: Bár a nyolcvanas években nem ítélték el, amikor 1995-ben Robinsonra és McAvoy-ra bírságot szabtak ki, akkor rá is. Két évvel később pedig egy hatvanöt millió fontos drogcsempészési ügyben való érintettsége miatt került rácsok mögé.
- Kenneth Noye: Az M25-ös autópályán történt 1996-os késelés után Ciprusra menekült, majd 1998-ban találták meg Spanyolországban, ahonnan hazaszállították és börtönbe zárták. Hosszas jogi huzavona után 2019-ben bocsátották feltételesen szabadlábra.
- Brian Perry: Az eredetileg az arany őrzésével megbízott, taxitársaságot üzemeltető Perryt 2001 novemberében, a tulajdonában álló londoni irodaháznál, a parkoló autója mellett lőtték fejbe hátulról.
- George Francis: Az arany őrzésével megbízott másik férfit szintén a saját cége székhelyénél ölték meg 2003-ban, állítólag egy kölcsönnel kapcsolatos vita miatt.
- John Palmer: Az aranyat tisztára mosó kereskedő még azelőtt lelépett, hogy a bristoli aranykereskedésében házkutatást tartottak volna, és évekig külföldön bujkált. Az arany értékesítését az egyik üzlettársával ellentétben megúszta, de a börtönt nem. 2001-ben ugyanis elítélték, mert az arany tisztára mosásából származó pénzből ingatlanokat vett Tenerifén, ezeknek az ingatlanoknak az üdülési jogát értékesítve pedig átvert húszezer embert. És a fejlövést sem úszta meg: a háza mellett, egy vidéki, zárt kapus lakóparkban végeztek vele 2015-ben.
