Amikor a párom nem dolgozik és én sem, az idő nagy részét külön töltjük. Ő is elvan a saját világában, én is. Ha mondom neki, hogy töltsünk együtt egy kis időt, neki nincs kedve. Szinte olyanná váltam, mint egy kiskutya, mindig próbálok a kedvére tenni, de észre sem veszi, akármit is tettem vagy menni akartam. Kicsit már unom, hogy mindenkinek próbálok megfelelni és nemhogy egy köszit nem kapok, inkább még én vagyok a rossz ember. Miért van az, hogy neki megtetszenek mások? Nincs baj azzal, ha megnézi a lányokat, azzal igen, hogy simán kimondja, ha nem lennék vele, simán összejönne ezzel és ezzel vagy ágyba is vinné. Megpróbáltam ellene fordítani, de persze, hogy ő fel volt háborodva. Akármiről beszélek vele, lehurrog.
Az olvasói levelet Katalintól kaptuk, aki már korábban is írt nekünk. Akkor a szexuális élete miatt kért segítséget, most pedig már a teljes párkapcsolata miatt aggódik.
Mit lehet tenni?
A mindenkinek való megfelelési vágy sajnos elég nagy pusztítást képes végezni az életünkben. Valamennyi megfelelési vágy természetes, viszont ha kényszeresen csináljuk, ha mások kárára, ha minden élethelyzetben a perfekcionizmus hajt, akkor gond van, és idővel pszichoterápiás segítségre lehet szükség. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie, és ezzel együtt senkinek sem szabad olyasmit eltűrnie másoktól, ami számára rossz, ami lelkileg megterhelő, megalázó. Olvasónk párkapcsolati gondja hónapok óta fennáll, és nem a jó irányba változik. A maximális szeretet alapja a kölcsönös tisztelet, és bár olvasónk levelét csak egy oldalról ismerjük, úgy tűnik, ez a tisztelet hiányzik.
Ami a két olvasói levélből is látszik, Katalin nagyon szeretné megoldani kettejük helyett is a problémákat, azonban ezt egyedül nem fogja tudni véghez vinni. Ehhez két ember szükséges, és ahelyett, hogy azt lesi minden pillanatban, hogyan csinálhatná jól a kapcsolatot, inkább önmagára kellene fókuszálnia. Mit is szeretne? Hogyan képzeli el a boldogságot a kapcsolatban? Mi tölti el örömmel? A mai internetes, instagramos világ hamisan azt a képet tárja elénk, hogy mindenkinek tökéletesnek kell lennie, mindenkinek meg kell felelni, csak azért, hogy szeressenek. Egy idő után a környezet természetesnek fogja venni a túlzott kedvességet, és az illető azt érezheti, egyre többet és többet kell tennie a szeretetükért.
Ha valaki túlnyomja a kedvességet, és extrémen kedves, folyton segíteni akar, akkor az egyértelműen arról szó, hogy szeretetre vágyik, figyelemre éhes. Ez a viselkedés a párkapcsolatban is megmutatkozik, mégpedig úgy, hogy az illető mindent megtesz a másikért, a másiknak, sőt, mindent el is tűr, szinte határok nélkül. Ezzel viszont meg is öli a kapcsolatot, hiszen elvész a titok, a vágy a hódítás iránt. Nem kell mindent megtenni a másiknak, tudni kell nemet mondani, és ha úgy viselkedik, ami már nem fér bele, akkor éreztetni kell vele a határokat. Nem gúnyosan, bántóan vagy agresszíven, hanem az érzelmeket kommunikálva: fájt, amikor ezt tetted, rosszul éreztem magam, bántóak a szavaid, megbántottál. A vádló szavak helyett inkább így kommunikáljunk, célravezetőbb.
A határok megtartása fontos tehát a párkapcsolatban, ahogyan az is sokat ad a szerelmi kapcsolathoz, ha időt szánunk egymásra, ha odafigyelünk a partner igényeire, kölcsönösen. Olvasónknál eléggé egyoldalúnak tűnik ez a kapcsolat, érdemes elgondolni azon, van-e közös út tovább, ha igen, milyen változások szükségesek ehhez.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
