Élet-Stílus

Katasztrófa jönne, ha hirtelen minden csirke boldog lenne

A szabadon tartott, úgynevezett tanyasi csirke jobb, egészségesebb és finomabb, mint a ketreces gazdálkodásban nevelt baromfi. Ez tény. Viszont ha ez így van, akkor felmerül a kérdés: miért nem tartunk minden állatot jó körülmények között? Meddig tarthatók fenn a jelenlegi állapotok? Mikor lesz kiváltság a húsevés? Szakértőkkel beszélgettünk a húsipar jövőjéről.

Talán nincs olyan ember, aki, ha teheti, ne a nagyszülőktől kapott tanyasi csirkét választaná a boltival szemben. Ez a gondolkodás nem véletlen: jobban bízunk abban a húsban, aminek a tulajdonosáról tudjuk, mit evett, mennyit szaladgált, hol legelt, vagy éppen hogyan bántak vele élete során. Mára külön piac épült a „boldog” baromfira, de gyakorlatilag lassan kivétel nélkül minden hústermékből találhatunk szabadon tartottat is a boltokban. Ezek a termékek általában sokkal finomabbak és egészségesebbek, emiatt aztán sokkal többe is kerülnek, mint a sima húsok.

Hogy ennek mi az oka és hogy pontosan mit jelent az, hogy szabadtartás,

azt dr. Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke magyarázza el.

Istál-low

Az intenzíven nevelt (hizlalt) baromfifélék közös jellemzője, hogy termelésük zárt térben, istállózott körülmények között történik, míg az extenzívebb körülmények között nevelt madarak esetében kifutót, növelt életteret biztosítanak a szárnyasoknak. Az extenzíven (tehát a szabadon) tartott madarak nevelési ideje hosszabb, így ez a fajta termékelőállítás értelemszerűen többletköltséggel jár: nagyobb területet és jelentősen több takarmányt kell biztosítani az állat termeléséhez és tovább kell róluk gondoskodni, mint az intenzív megoldásnál.

A két különböző termék-előállítási módból származó állatok között a hús minőségben van különbség, mely elsősorban az izomrost szerkezetében, víztartalmában lehet jelentős. Mindezeknek megvan az ésszerű magyarázata is. A takarmányfelhasználás azért több, mert ha az állat nagyobb területet kap, akkor több energiát fordít mozgásra és kevesebbet tömeggyarapodásra, így ugyanazon súly eléréséhez több takarmány szükséges. A hosszabb nevelési idő, a több mozgás és a későbbi vágási életkor miatt a baromfi izomzata más szerkezetű lesz: rostosabb és alacsonyabb víztartalmú. Ezért finomabb, de legalábbis más a szabadon tartott állatok húsa.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg az intenzíven nevelt húscsibe (brojler csirke) 42 nap alatt válik 2,3-2,4 kilogrammos baromfivá, addig a szabadon tartott állatnál 77-78 nap alatt is csak 2,1-2,2 kilós tömeget ér el.

Fotó: istock

Pénz és ízlés

Ha a szabadon tartott baromfifélék húsa jobb, akkor miért nem áll át az egész ipar az extenzív tartásra?

– teszed fel magadban a kérdést, a válasz viszont ennél jóval komplexebb:

  • egyrészt nem mindenki gondolja úgy, hogy ez a hús „jobb”,
  • másrészt a fogyasztók nagy része nem hajlandó megfizetni az ilyen módon előállított termékek magasabb árát.

A szabadtartás a fent taglalt tényezők miatt önmagában sem olcsó dolog, és akkor még nem beszéltünk a bio termékekről. Itt az előállítási költség még tovább emelkedik a bio minősítésű takarmányok miatt, amiknek nemcsak az ára magasabb, de sokkal több is kell belőle egy állat felneveléséhez. A többletköltségek arányai fajonként, technológiánként eltérhetnek, de nagyságrendileg azt mondhatjuk, hogy a szabadtartás közel kétszer-, míg a bio tartás háromszor akkora költséggel valósítható meg, mint az intenzív körülmények között előállított baromfi.

Fotó: istock

Arra, hogy egy teljes körű extenzív átállásnak és az ebből következő áremelkedésnek milyen hatásai lennének Európára, arra később visszatérünk, de előtte egy még egy nagyon fontos dolgot kell tisztáznunk a szabadtartásról. Sokan hajlamosak elfelejteni, de az extenzív módszernek vannak komoly környezetvédelmi aspektusai is. Erről már Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke beszélt a 24.hu-nak.

A tenyésztés során az állatjóléti intézkedések a legtöbb esetben az előállított hús »ökológiai lábnyomát« is növelik azzal, hogy hosszabb időre és több takarmányra van szükség. Az állatjóléttel kapcsolatos társadalmi elvárások változása napi szinten befolyásolja az állattenyésztés és a húsiparon belül elsősorban a vágás körülményeit.

– mondta, majd hozzátette: tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a folyamatok az előállítási költségek növekedését eredményezik. Az állattenyésztés azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, amik a Föld felmelegedését okozó gázok kibocsátásában is komoly szereppel bírnak.

Katasztrófa

A baromfihús-termeléssel kapcsolatban készült egy olyan, az Európai Unió egészére kiterjedő tanulmány, amelyben az állatvédők szerint kedvezőbb, extenzív irányba történő elmozdulás hatásait vizsgálták. A berlini Humboldt Egyetemen készített kutatás szerint az úgymond természetközelibb tartástechnológiák alkalmazása évente 2,5 millió tonnával, vagyis mintegy 20 százalékkal csökkentené az EU csirke- és pulykahús-termelését.

A kutatás kitér arra is, hogy mi történne a teljes ökológiai termelésre történő teljes átállás esetében. Ekkor drasztikusan, kevesebb mint a felére csökkenne a jelenlegi termelés, ami beláthatatlan gazdasági következményekkel járna: a veszteségek óriásiak lennének, ágazati szinten akár a 16 milliárd eurót is meghaladhatnák.

A termelési költségek erőteljes emelkedésnek következményeként az árak is jelentősen növekednének.

A magas árak visszavetnék az érintett termékek forgalmát és fogyasztását, így uniós szinten komoly keresletkiesést eredményeznének.

Fotó: istock

A felmérés szerzői arról is írnak, hogy ezen termékek helyét a kereskedelmi láncok rövid időn belül pótolnák hagyományos, intenzív megoldással előállított import termékekkel. A gazdasági károk mellett fontos továbbá megemlíteni a szociális következményeket is, mivel a jellemzően baromfitermelő régiókban az állattartók, feldolgozók felhagynának tevékenységükkel, és akár egész térségek néptelenedhetnének el. A kérdést érdemes még környezetvédelmi oldalról is megvilágítani: a természetközeli technológiával együtt járna a megnövekvő károsanyag-kibocsátás (például szén-dioxid), egységnyi termék előállításához jelentősen több vízre és termőföldre lenne szükség, ami a természetes élőhelyek szűkülését és a biodiverzitás csökkenését hozná maga után.

Abban nagyjából mindkét szakember egyetért, hogy a szabadtartás jövőjét nem erőszakos módon, centralizált jogszabályok segítségével kell rendezni.

Sokak szerint a legjobb az volna, ha a fogyasztók, vagyis maga a piac döntené el, hogy szükség van-e teljes átállásra

Kiemelt kép: iStock

Ajánlott videó

Olvasói sztorik