Fél éves önkéntes munkám nehezen indult Mozambikban. Bármibe fogtam, pénz, eszköz és akarat hiányában meghiúsult. Tehetetlenségem ott érte el csúcspontját, amikor megláttam egy haldokló kiskutyát. Egyik lábán gennyes seb éktelenkedett, járni már nem tudott, csontsovány volt, valószínűleg enni, inni sem tudott jó ideje. Állatorvos, gyógyszer híján esélytelennek tűnt, hogy életben tudom tartani. Az első éjszaka szinte semmit nem aludtam, mert lázálmai miatt 20 percenként nyüszített, sírt.
Utazó patikámban talált fertőtlenítőszerrel kezelgettem, bolháitól szúnyogriasztómmal szabadítottam meg és – a helyben aranyáron mért – tejjel próbáltam életet lehelni bele. Pár hét alatt megerősödött, de úgy tűnt, a beteg lábára soha nem fog ráállni. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy megmentettem, mert egy háromlábú kutya élete ilyen környezetben keserves és én csak pár hónapig lehetek mellette.
Nevét még akkor kapta, amikor megfürdettem és kiderült, nem is szürke, hanem fehér. Noha onnantól ő volt Mozambik legtisztább, legfehérebb kutyája, a neve Piszok maradt. Először csak a szomszédok tanulták meg a legtöbbet hallott magyar szót, aztán egyre többen kiabálták velem együtt, ha elcsatangolt.
Bicegő kiskutyámat szinte mindenhova vittem magammal, legtöbbször a testemre kötött kendőben, ahogy az afrikaiak a gyerekeket hordják.
Korai utazásoknál nem is bánta, ha nem kellett sétálnia álmosan
Fehér ember ilyen környezetben nem tud láthatatlan lenni, így meg aztán különösen csodabogárnak számítottam. Arrafelé a kutya nem társ, legfeljebb házőrző, de sokkal inkább üldözött kóbor állat, így aztán félnek tőle, ezért gyakran támadják. Szemléletformáló volt Piszok és az én kapcsolatom. Főleg a gyereknél, akikkel dolgoztam. A legnehezebben talán az eredeti gazda értett meg. Megkeresett, hogy ad ő nekem egészséges kutyát e beteg, háromlábú helyett.
Három hónap után végül a sérült lábát is használni kezdte. Ennek végtelenül örültem, de a közös utazásainkat ez alaposan megnehezítette. Egyszer 5 ezer kilométert kellett vele megtennem kamionstoppal és afrikai tömegközlekedéssel. Ha elkóborolt, akkor az aktuális busz összes utasa megtanult egy magyar szót.
Annyira hozzám nőtt, hogy még akkor is az ölemben tanyázott, amikor már nem fért el. Nem volt könnyű a válás, de nem hozhattam Magyarországra és azt gondoltam, neki is jobb a saját környezetében, ahol azért voltak már kutya barátai.
Piszok a szobámban lakott hónapokig, de hazautazásom előtt kapott egy kutyaházat. Ez nem akármilyen luxus Afrikában! A videóban megnézheti Piszok fél évét 3 percbe sűrítve:
