kép: Northfoto
Az mondhatja magát tökéletes látásúnak, aki közelre és távolra is tökéletesen lát, nem kancsalít, és a közelre való alkalmazkodás nem jelent megerőltetést a számára. A tökéletes látást leggyakrabban a szemünk fénytörési hibája zavarja. Tökéletes fénytörésű az a szem, amelyben a végtelenből jövő, párhuzamos fénysugarak épp az ideghártyán egyesülnek éles képpé. Számos esetben azonban ez nem így történik. Három alapvető fénytörési rendellenességet különböztetünk meg: a rövidlátást, a távollátást és az asztigmatizmust – foglalta össze dr. Domsa Patrícia szemész. Mindhárom probléma idejében történő szemészeti vizsgálattal kiszűrhető és megfelelő szemüveggel vagy kontaktlencsével jól korrigálható.
Az első látásjavításra használt csiszolt üvegeszközöket mintegy ezer évvel ezelőtt kezdték használni. Ezek az “olvasókövek” gömbszelet alakú nagyítóüvegek voltak, melyeket főleg a könyvíró szerzetesek használtak. Az arabok ebben az időben a látóélességet úgy vizsgálták meg, hogy a páciens tekintetét a Göncölszekérre irányították, és megfelelőnek azoknak a szemét tartották, akik a Göncölszekér rúdjának középső csillaga melletti, kis Alkos nevű csillagot is látták. Ptolemaiosz az I. században már ismerte a gömbszelet nagyító hatását, de a látás külső eszközzel való segítésének, a szemüvegnek a felfedezője az angol származású Roger Bacon (1214-1294) ferencrendi szerzetes volt. Könyvében így írja le az új eszközt: “Ha valaki kristályból vagy üvegből való gömbszeleten át néz, amelynek magassága kisebb, mint a sugara, akkor a betűket és a kisebb tárgyakat nagyobbnak látja, tehát nagyobb a látószög, a kép is közelebb van. Ezért ez egy kiváló eszköz az idős emberek és olyanok számára, akiknek gyenge a szemük.”
- A kérdésről bővebben a HáziPatika.com oldalon olvashat
