Nem szabad a gyerekeknek édességet enniük lefekvés előtt, este, mert a koffein/cukor annyira felpörgeti őket, hogy nem lehet őket ágyba tenni, mondja a feleségem, és úgy tűnik, igaza van – gyermekeink kerozinnal töltött ventillátorrá változnak, és egy órával tovább kell őket alvásra noszogatni (miközben a szülők rogyadozó lábbal, ólmos szemhéjjal pofozgatják saját magukat, hogy ébren maradjanak). De tényleg valós ez az összefüggés? Tényleg igaz, hogy az édességek akkumulátorként töltik fel a gyerekek energiatelepeit?
A témában egy 2006-os tudományos kísérletet találtam. Huszonhat négyéves gyerekkel végezték el a következőket: egy hétperces mese meghallgatása után megehettek 2-3 szelet csokit (ami a gyerekeknek nagy menyiségnek számított, sokakat kapacitálni kellett a harmadik szelet elfogyasztására) vagy szárított gyümölcsöt, majd 30 perc játék után megint meghallgattak egy mesét. A kísérletet egy hét múlva megismételték fordított ételekkel (aki korábban csokit evett, most gyümölcsöt és fordítva). A gyerekeket kétféleképpen osztályozták: megfigyelők a benyomásaikat rögzítették, illetve a gyerekek különböző tevékenységének (összpontosítás, manipulációs tevékenység, beszéd, mozgás stb.) változását figyelték. Az eredmény több mint érdekes.
A külső megfigyelők nem észleltek semmi változást csoki és gyümölcs előtt és után, és az objektívabb megfigyelések is ugyanarra jutottak: nincs igazi különbség. Egyedül akkor voltak a gyerekek kicsit kevésbé koncentráltak, figyelmetlenebbek, aktívabbak, amikor a gyümölcsevés után voltak.
Ergo a csoki tudományosan nem boríthatja fel a magatartást. (Persze az nekem gyanús, hogy a gyerekek mennyire fogták vissza magukat egy idegen környezetben, és mennyire engedik el magukat otthon.)
Aki tudja, miért vadulnak meg olykor a gyerekek este, sürgősen árulja el – a csoki ezek szerint kilőve.
(forrás)
