Mióta Varró Dánielnek megszületett a kisfia, már két kötet mondókát írt vicces rímekkel az apaság rejtelmeiről, kalandjáról. Az Akinek a lába hatos, illetve az Akinek a foga kijött megjelenési ritmusát (évente) látva elképzelhető, hogy 2061-ben a 90 éves Varró Dániel (Kossuth-, Széchenyi-, Szőcs Géza-, L. Simon László- és Kövér László-díjas költőpápa hatalmas sörénnyel és egy 21 éves új barátnővel az oldalán) a szokásos évenkénti ritmusban kiadja a hatvanadik mondókásversét.
Az Akinek a cukra tízesben hatvanéves gyermekével kapcsolatos kalandjait, élményeit sűríti össze vicces rímjátékokba a veterán költő, aki eljuttatott közülük párat egy féreglyukon a hír24-hez.
Akinek a cukra tízes
(inzulinadagolás előtt, dühösen)
Fiam, hát nem felment megint
a cukrod, hiába intett a doktor
bácsi, “maga ne egyen annyi zsírt
cukorral, mert könnyen pórul
járhat, azaz nem járhat, ha így megy tovább
“fiam, ne játszd az ostobát
inkább lejátszunk még egy handet
(tudom, pókerben még mindig megverlek,
de ne szívd mellre, vagy ezért tömöd magad?
ezért vagy olyan dagadt?
hiába okoltam az anyakomplexusodat.)
Munkahelykeresőcske
(lassan, de egyre türelmetlenebben)
Fiam, még tíz évig húzd az igát
utána jöhet csak a nyugdíj
De lehet, hogy hetvenöt a korhatár?
apád emlékezni csak sacperkábé bír
A lényeg az mégis, hogy dolgozni kell
Bár hatvanévesen már nem egyszerű
nem kapkod utánad egy fejvadász sem
lehet az apád bármilyen jónevű.
Ötmillió magyarból csak pár százezer dolgozik
A többit elvégzik már a gépek
az ember néha elgondolkozik
a nyugdíjunkat kik termelik meg?
Persze nincs olyan sok ingyenélő
Én is csak két éve lógatom a lábam
Jaj, hát akkor fiam, félek,
Huszonkét dolgos éved még hátra van!
Születésnapi mondóka
(remegő hangon)
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Hatvan éve születtél, és még volt pár jó sorom
Azóta más lett a líra, az ország, más a hatalom
Más lett a dalom is, bár már nem nagyon hallom
Fogsorom keritése sokszor ugrik a szóval
A szemem sem olyan már mint rég, na szóval
Csak azt mondanám néked íly dadogón
Fiacskám, itt a tortád, hatvan lánggal lobogó
És mivel mostanság jól viselted magadat
megkaphatod a hőn áhított mountain bike-odat
Amit negyven éve kértél – elismerem, igaz
nem törtem érte nagyon a verslábamat
A lényeg, hogy látom a szemedben a könnyeket
És hogy befejeztem az újabb könyvemet.
