Ismét filmajánló következik, pontosabban gondolatok egy film kapcsán. A legszebb dolog című filmet március 8-án, anyák napján mutatják be a mozik, témája sem más, mint az anyaság. Egy fiatal, filozófiából doktoráló nő terhes lesz, megszüli lányát, és ez megannyi problémát, kérdést, gondolatot okoz, teremt.
Rémi Bezancon filmje szinte minden területről beszél, ahogy egy nő fizikailag találkozik a terheséggel, átveszünk minden stádiumot a hormonális túlfűtöttségtől az utolsó hetek alvásproblémáiig. Érdekes az is, ahogy a társadalom, a barátok tekintenek a terhes anyára: vagy nem tudnak vele mit kezdeni, vagy nagyon erősen csak az anyai funkcióról tudnak beszélni, amivel a nőt kissé mesterségesen a háttérbe szorítják. Talán akaratán kívül arról is tanúskodik a film, hogy milyen intellektuális erőfeszítéseket próbál meg az anya, meg szinte mindenki megtenni, hogy megértse, feldolgozza az anyasággal járó változásokat, holott sokkal gyümölcsözőbb és egyszerűbb lenne ösztönösen viselkedni, zsigeribben megélni az egészet, bár ez a sok félelem meg bizonytalanság miatt nem könnyű.
Előkerül az élet megváltozásának problémája is: a gyerekvállalással már sosem zökken vissza a régi kerékvágásba egy szülő élete, bár ez nem jelenti azt, hogy mindent fel kell adjon a régi életéből, a vágyai és álmai köréből. Mint ahogy megváltozhat a férjéhez fűződő viszony – Paparenkónak érdekes volt látnia, ahogy apa és anya nem tudott a filmben együtt dolgozni, együtt lenni a gyerekkel. A megosztás ugyanis kulcskérdés.
Megjelent a filmben a fejlett társadalmak egész furcsa reakciója az élet egyik legtermészetesebb jelenségére. Az intézményesülés szinte mindent átsző – kórház, ilyen program, olyan tanfolyam, ilyen klub, rengeteg szektaszerű csoportosulás, mint a Tejklub, ahová most a szoptatást propagáló anyák tömörülnek (“ellenségünk a cumisüveg!”) egyszerre tűnik groteszk és kétségbeesett erőfeszítésnek. Pedig nyilván normális, hogy az anyák közt megnő a kooperációs készség egy ilyen életbevágó, sorsfordító élmény feldolgozása és az azzal való megbirkózás kapcsán.
Magyarországon a házasságok fele végződik válással, ezért elég ismerősnek tűnik, amikor a filmben apa és anya úg dönt, egy kis időre különválnak. A kis Lea a papával marad, ami elég tudományos-fantasztikus fordulatnak tűnt nemcsak a szokások miatt, hanem mert papa irodában dolgozik, és aki egy 9 hónapos kislány folyamatos jelenléte mellett képes hatékony munkát végezni… Legalább is le a kalappal.
Nem tudom, mennyire riasztó-nyomasztó vagy a gyerekvállalást megemészteni, feldolgozni segítő élmény A legszebb dolog című film. Nekem még mindig a Babák az alapémény, ami arról képes beszélni, mennyire erős a gyerek-szülő kötelék, mennyifélképp lehet csinálni, és mik azok az alapvető dolgok, amik leginkább fontosak. És ha azok megvannak, a többi már nem is olyan érdekes.
