Élet-Stílus

Kemikália és mágia a Balaton Soundon

admin
admin

2010. 07. 10. 14:03

A Chemical Brothers lézerezett meg vetített, a tömeg tömbbé olvadva igyekezett táncolni a fő fellépő színpadja előtt. A lényeg azonban Tricky volt, akit mindenképp látni kell. Van zsíros kenyér 200 forintért, de pezsgő is 15 ezerért.

Kezdetként mindjárt szögezzük le, hogy Balaton Sound nem igazán az én fesztiválom. Nem is azért, mert már közelebb vagyok negyvenhez, mint a húszhoz (konkrétan 36), hanem mert az elektronikus partikultúrát alapvetően üresnek, laposnak, és elidegenítőnek tartom. Persze ez nem kinyilatkoztatás, csak saját tapasztalat. A Balaton Soundot pedig ennek az elektronikus tánczenei kultusznak a hazai inkarnációjaként értelmezem. A napfényen és a Balatonon kívül, egyedül azért érdemes idejönni, mert itt is vannak olyan ikonszerű előadók, akik túlmutatnak az „érezzük a ritmust, tehát jól vagyunk” hangulaton.

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

Idén ez az ember Tricky, aki megéri azt a közel száz kilométert, amit a Budapestről Zamárdiba utazás jelent, főleg hogy azzal a frusztrációval élek együtt már közel egy éve, hogy tavaly a Szigeten a koncertjének az utolsó fél óráját tudtam csak elcsípni.

Amint megtudtam, hogy ismét jön, megfogadtam, hogy most nem hibázok. Sajnos maradéktalanul nem sikerült betartani az ígéretet, mert a munkaidő után nem volt egyszerű a logisztika: indulás ötkor, M7-dugó, siófoki szálláson a kocsi lecserél biciklire, át a fesztiválra, biciklimegőrző, nagyszínpad. A 25 perces csúszás még így is méltányos végeredmény. A tavalyi fél órával végül percalapon már több, mint egy koncertet tudhatok a magaménak.

Érkezéskor a nagyszínpadnál mindjárt az Ace Of Spades feldolgozása fogad, amit nemsokára a Hegyalján talán eredetiben is meghallgathatunk a Motörheadtől. Itt azonban nem kevésbé karcos, rendesen zúznak. Jó helyen vagyok? Lehet, hogy egy rockkoncertre jöttem? A színpad tele őrjöngő rajongókkal, köztük a zenekart nem is látni. A szám végén azonban letessékelik őket. Kiderül valóban Tricky van itt.

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

Míg a Massive Attackkal sikerre vitt Karmacomát nem hallottam, az Overcome, a Girls, a C’mon Baby, és a Joseph dallamait felismerni véltem. Itt a bizonytalansági tényezőt nem csak a hiányos memória és a pár elfogyasztott fröccs okozza, hanem az is, hogy több számra gyakorlatilag alig lehetett ráismerni, annyira át lett gyúrva. Az egyik nagy kedvenc, a Tricky Kid ráolvasásszerű kántálása helyett itt sorokra szedték szét, amit egy-egy riffel törtek még jobban darabjaira.

A koncert gyakorlatilag pedig úgy épült fel, hogy minden kemény számot egy elszállós követet, majd megint egy kemény. A lényeg azonban maga Tricky volt. Külsőre egy hihetetlenül szálkás izmú, szétvarrt, rosszarcú fekete ember szoknyaszerű nadrágban, akire nem lehet nem odafigyelni.

Bár a korábbi koncertvégen, amit láttam, úgy tűnt, hogy tudomást sem vesz a körülötte lévő emberekről, most egész más képet kaptam. Mondjuk itt sem énekeltette meg a közönséget, de nagyon közvetlen volt. Lejött az elválasztó kordonhoz, és lepacsizott mindenkivel (mi is kezet fogtunk), és ott mozgott a zenére. Szándékosan nem írtam le a táncol szót. Inkább egyfajta ritusjellegű testbeszéd, mint a kerengő derviseké vagy folyamatosan hasra boruló tibeti zarándokoké. Ő rázza a fejét, térdre borul, és mellkasához szorítja a mikrofont, (szó szerint szívből énekel). Biztosan a ritus része az is, hogy a közönségnek hátat fordítva egy rakétának látszó tárgyra is rágyújt.

A nem túl népes közönség nagy része azonban ettől nincs elájulva, sokan nem is nagyon értik, hogy mit rángatózik itt ez az ember, és miért nem a Chemical Brothers szól már. Időnként egy beszólás is el-elröppen, amikor imára kulcsolja a kezét és térdre esik, hogy „Jó van, imádkozzál csak”.

A koncert egyetlen hiányosságának talán csak azt lehetne elmondani, hogy kicsit halk volt. Saját nem reprezentatív felmérésem szerint közel fele olyan hangos, mint a már említett vegyi fiútestvérek ezt követő koncertje.

Ez utóbbiról semmi különösebb élményt nem tudnék elmondani. Nagyjából csak annyit, hogy színpadon egy keverőpult-monstrumot lehetett látni, amely mögött látványos vizuáltechnikát láthattunk, a klipjeikből ismert kifestett arcú figurával, levegőben úszó emberekkel, párhuzamos fénycsíkokkal, lézershow-val. A zene pedig olyan volt, hogy akár egy cédéjátszón a playt is megnyomhatták volna. Megszólalt a Galvanize Don’t Hold Back sora, és természetesen a Hey Boy Hey Girl is. Leginkább egy nagyméretű diszkóra hasonlított az egész.

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András

A tömeg a koncert elejére pedig már a hátsó keverőpult mögött is szinte áthatolhatatlan volt. Érdekes módon ez nem tartott ki a végéig, amikor is már sokkal szellősebb volt a tér – úgy látszik nem csak én untam.

A közönség egy része a fesztivál egyik legemberibb részére a Borfaluba menekülhetett, ahol már egyre többen ücsörögtek a boros, büfés részek előtt. Az élet azonban itt sem olcsó. A fröccsre specializálódott Fröcskölő helyen egy házmestert 1000 forintért mértek, de máshol sem volt sokkal alacsonyabb az ár. A legolcsóbb ennivalót, a zsíros kenyeret is itt lehetett kapni 200-ért. A legnagyobb meglepetés azonban az volt, hogy a világ legjobb champagne pezsgői közt számon tartott Taittinger pezsgőt is árultak 15 ezerért. A borpultos szerint ez nem vicc, tavaly 27 üveget sikerült eladni.

A pezsgő így végül megegyezik a napijegy árával, amely jelentős drágulást jelent a tavalyi 12 ezreshez képest. Gerendai Károllyal beszélgetve kiderült, hogy erre elsősorban azért volt szükség, mert a fellépők idén a válság közepette súlyos drágításba fogtak, hogy valahogy behozzák a visszaeső lemezeladások miatti kiesést. A 3000 forintos áremelésben azért persze az is benne van, hogy a prémiumfesztivállal egy kicsit több pénzt kereshessenek. Az persze még kétséges, hogy bejön-e a húzás, mert tavaly már pénteken is teltház volt, most pedig csak szombaton várható ekkora tömeg. Ezt azonban kihagyom, a Pendulumot, David Guettát és Carl Craiget másokra hagyom, az igazi élmény nekem Tricky marad.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nyíregyháza, 2016. december 27.
Vásárlók egy telekommunikációs üzletben a karácsony utáni leárazás idején Nyíregyháza egyik bevásárlóközpontjában 2016. december 27-én. Az ünnep után megkezdődött az üzletekben a hagyományos év végi leértékelés.
MTI Fotó: Balázs Attila
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.