Élet-Stílus

Húsz éve halt meg a “svéd szfinx”

admin
admin

2010. 04. 13. 11:29

"Sohasem mondtam azt: hagyjanak magamra. Egyszerűen csak annyit mondtam: hagyjanak békén" - talán ezek voltak a húsz éve, 1990. április 15-én New York-i magányában elhunyt Greta Garbo legjellemzőbb szavai.

Minden idők egyik legnagyobb és legtitokzatosabb filmsztárja Greta Louisa Gustafsson néven 1905. szeptember 18-án született Stockholm szegénynegyedében. Iskoláit 13 évesen, apja elvesztése után abbahagyta, ezután a vendégeket szappanozta egy fodrászatban, majd masamód és ruhamodell lett.

18 évesen vette pártfogásába Mauritz Stiller, a legismertebb svéd rendező, ő változtatta nevét Garbóra (állítólag Bethlen Gábor erdélyi fejedelem neve után), tanítgatta a színi mesterségre, s bár kicsit dundinak találta, 1925-ben magával vitte Hollywoodba. Itt Garbót “kitatarozták”: fogyókúrára ítélték, szemöldökét kitépték, fogsorát kiegyenesítették és új frizurát kapott.

A stúdió a hallgatag és titokzatos végzet asszonya, a vamp szerepkörbe sorolta, ami nem állt messze valódi alkatától. Még fénykorában sem adott soha interjút, autogramot, nem válaszolt a rajongói levelekre. A közönség így is imádta, válogathatott a szerepek közt, egyszer még a neki nem tetsző Laurence Olivier-t is “lecserélte”.

Garbo a némafilmekben lett világhírű, John Gilbert oldalán. A színész háromszor kérte meg a kezét és háromszor kapott kosarat a következő mondat kíséretében: “a feleség olyan csúnya szó”. Csillaga a hangosfilm megjelenése után sem hanyatlott le, a váltást “Garbo beszél” jeligével példátlan reklámkampány vezette fel, még arra is ügyeltek, hogy első szavai svéd akcentussal hangozzanak el.

Hangosfilmjei közül kiemelkedik a Mata Hari, a Grand Hotel, a Lengyel Menyhért által írott Ninocska és a különös sorsú svéd uralkodónőről készült Krisztina királynő, az Anna Karenina és A kaméliás hölgy. Karrierjét az 1941-ben készült A kétarcú asszony zárta: a vígjáték nagyot bukott, s az elkeseredett Garbo 36 évesen, sikerei csúcsán hátat fordított a filmnek. Talán azt is érezte, hogy a második világháború kitörésével a világ végleg megváltozott.

A “svéd szfinx” élete hátralevő fél évszázadát teljes remeteségben töltötte, magányából akkor sem mozdult ki, amikor 1954-ben életművéért Oscar-díjat kapott (korábban négyszer jelölték a kitüntetésre).

Időnként képek jelentek meg róla, amint New York utcáin sétál fején kalappal, arcát napszemüveggel elfedve. Magas nyakú, hosszú ujjú pulóvereket – a róla elnevezett garbókat – viselt, ő terjesztette el a lapos sarkú cipőt. Kamaszkora óta dohányzott, a zaj ellen füldugókkal védekezett, alakjára haláláig vigyázott. Szeretett utazni, de csak álnéven; repülőjegyből mindig kettőt vett, nehogy valaki mellé üljön.

A botránykrónikákban csak halála után tűnt fel. Születésének századik évfordulóján olyan levelek kerültek nyilvánosságra, amelyek azt sejtették: nem voltak alaptalanok a leszbikus vagy biszexuális hajlamairól elterjedt pletykák. Garbónak számos románca volt, de férjhez soha nem ment – a szóbeszéd szerint szívét Mercedes de Acosta írónő, sőt újabb feltételezések szerint kolléganői közül Marlene Dietrich és Mimi Pollak rabolta el, utóbbihoz írta szerelmes leveleit.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.