A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) a Kárpát-medence endemikus kisemlőse, hazánk egyik legritkább, és minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincese. Elterjedési területe az utóbbi száz évben riasztó mértékben visszaszorult.
A jelenleg alfaji státussal rendelkező rágcsáló rendszeres előfordulása csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetből (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) ismert, ám korábban itt is csak bagolyköpetekből mutatták ki jelenlétét. Egykor a Kárpát-medence síkvidékein széles körben elterjedt lehetett, bár gyakori, jelentős egyedszámú populációi valószínűleg sosem voltak. Valószínűleg az alfaj világállományának 80-100 százaléka hazánkban található, hosszú távú megőrzése ezért kiemelt feladat.
2006. június19-én a Bükki Emlőstani Kutatócsoport munkatársai közel 280 dobozcsapdát helyeztek ki a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. Az extrém hőséget 20-án – a helyiek szerint – soha nem látott felhőszakadás és jégeső követte. Június 21-én hajnalban – az esőzést követően – az átlagosnál több kisemlős került a csapdákba, de szöcskeegér nem volt köztük.
A csapdák összeszedése közben azonban egy élő hím szöcskeegérre bukkantak, amelyet ezt követően Budapestre szállítottak, 23-án délelőtt viszont már szabadon is engedtek. Az állat kizárólag szöcskét, sáskát és borsót volt hajlandó enni, azonban ezeket kézből is elfogadta.
