Legutóbb bő három és fél éve adott interjút lapunknak, akkor azzal zárta a beszélgetést, hogy „az extraadó őrültség. Ha a dzsinn kijött a palackból, nem tuszkolható vissza. Az emberek a saját szemükkel akarják látni a tengert és a Machu Picchut, ami lóháton közlekedve kivitelezhetetlen, ugyanis a ló nem hatékony közlekedési eszköz. Ma Európában a lakosság fele repül, Magyarországon mindössze húsz százalék, de az egyre edukáltabb új generációk egyre inkább menni akarnak. Tudja ezt a politika, miként azt is tudja: ha szembemegy az alapvető emberi igényekkel, menthetetlenül megbukik.” Rá egy évre a magyar kormány is extraprofitadót vetett ki a légitársaságokra. Továbbra is őrültségnek tartja ezt?
Semmi értelme nem volt. Annak idején nemhogy extraprofitot nem termeltek a légitársaságok, de még csak profitot sem.
Megütötte az extra teher a Wizz Airt?
Egy légitársaság költségeit nagyon nehéz különválasztani, és azt mondani rá, hogy ez ilyen vagy olyan hatással volt a vállalat működésére. Az biztos, hogy minél több költség terheli az üzemelésünket egy-egy piacon, annál kisebb az étvágyunk arra, hogy ott befektessünk.
Amikor bevezették az extraprofitadót, a Wizz Air nem jelentette ki egyértelműen, hogy azt átterhelik majd az utasokra. Azt viszont jelezték, hogy a viteldíjak várhatóan emelkedni fognak. 2025. január 1-jétől megszűnt ez az adónem. Ebből az következik, hogy az utasok a jövőben olcsóbban repülhetnek?
Holisztikusabban érdemes gondolkodni, nézzük globálisan a problémát. Rengeteg költségelem terheli a légitársaságokat, nőnek a kiadások mindenhol. Az extraprofitadó csak egy eleme a nagy halmaznak, ami költségnövekményt eredményez. Próbáljuk azt a technológiai platformot működtetni, ami a legjobban képes ezeket a költséghatásokat kiszűrni vagy enyhíteni, de mi is ugyanúgy a piacról élünk, mint bárki más. Ha az egekbe emelkednek az energiaárak, az egekbe emelkedik a munkaerő költsége, ezzel kezdenünk kell valamit. Azt senki ne gondolja, hogy bármelyik iparág tud úgy működni, hogy csak növelik a terheit, és közben semmi nem történik az árakkal. Ilyen nincsen.
Attól nem tartanak, hogy egy bizonyos árszint felett kevésbé lesznek hajlandók repülni az emberek?
Mindenhol emelkednek a fogyasztói árak. Mi azon vagyunk, azért repülünk, azért veszünk új, nagyobb, üzemanyag-takarékosabb repülőgépeket, hogy ezeket az inflációs hatásokat minél inkább tompítsuk.
A belföldi turizmussal, vendéglátással, utazással és logisztikával összefüggő költségek lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint a repülés költségei. Azt látom, hogy minél nagyobb az infláció, annál kedvezőbb a repülés mint kimenet a fogyasztói döntésekben. Csak egy példa: mi annyiért elrepítünk valakit Budapest és London között, mint amennyiért taxival be lehet menni a londoni repülőtérről London belvárosába, de ez lassan igaz lesz Budapest viszonylatában is.
A fogyasztói kedv folyamatosan nő, a Covid óta 60 százalékot növekedtünk, és egy további 20 százalékos növekedés áll előttünk 2025-ben.
Tavaly 62,7 millió utast szállítottak. Ha ehhez hozzáadjuk a 20 százalékos növekedést, az 75 millió utast jelent az idén. Honnan került elő 12 millió utas?
Az elmúlt években megjelentünk több nyugat-európai városban – nemcsak úti célként, hanem bázisüzemeltetéssel is. Így például Olaszországban és Ausztriában, de bővültünk az Egyesült Királyságban, illetve keleti irányban is lényegesen kiterjesztettük a hálózatunkat, legyen szó Szaúd-Arábiáról, Dubajról, Törökországról vagy Egyiptomról. Ez már nem ugyanaz a hálózat, mint tíz évvel ezelőtt volt. Teljes európai hálózatunk van, illetve ez is egyre inkább kitolódik a Közel-Keletre, Közép-Ázsiára, Ázsia irányába. A mi modellünk egyik alappillére gyakorlatilag húsz éve, hogy olyan utasokat vonzunk be, akik korábban nem repültek. A másik kívánt hatás nyilván az, hogy akik már repültek, azok minél többet repüljenek. Ebben egészen kiegyensúlyozottak vagyunk.
Hogyan oszlik meg a visszatérő és az új utasok aránya?
Konkrét számok nincsenek előttem, de 30 százalékra saccolnám az első repülők arányát, és 70 százalék az, ami az intenzíven repülő utasokból adódik.
A repülés tekintetében is árérzékenyek az emberek. Van adatuk arra, hogy a legolcsóbb helyekre repülnek-e az utasok különösebb preferencia nélkül, vagy egy előre kinézett úti célra keresik inkább a legolcsóbb repülőjegyeket?
Látjuk, hogy ki mire keres rá, mit vásárol végül, mit nem vesz meg. Tudjuk, hogy kinek mi a motivációja. Nyilván nagyon szegmentált a fogyasztói piac. Vannak, akik mennek, mert menniük kell, valakik az utolsó pillanatban döntenek, mások korán hoznak döntéseket, és megfontolják a különböző opciókat, alternatívákat.
Léteznek az árérzékenyek, a menetrendérzékenyek és a családérzékenyek, akik családilag a legjobban kezelhető úti célokat keresik. Mindent tudunk azzal kapcsolatban, hogyan viselkednek a fogyasztók.
És az a városi legenda igaz, hogy az árakat egyénre szabottan emelik, ha egy adott járatra többször is rákeres rövid időn belül?
Ez hülyeség.
Miért?
