Nyolcvanhárom éves korában, családja körében, elhunyt Kupa Mihály, közgazdász, politikus, volt pénzügyminiszter – tudatta a család az MTI-vel.
Kupa Mihály Budapesten született, 1941. április 3-án.
1958-ban, összeesküvés vádjával, 10 hónapi börtönre ítélték. A 24.hu-nak adott, utolsó nagyinterjújában, Lampé Ágnesnek, ezt mesélte erről az időszakról:
Nálam ’56-os röpiratokat és újságokat találtak, de elvitték a Kossuth-címeres kitűzőmet is. Az egyik osztálytársunk nyomott fel minket a rendőrségen, a népköztársaság megdöntésére irányuló összeesküvéssel vádoltak meg és ítéltek el. Előzetesben a Tolnai Lajos utcában ültem egyedül, egy zárkában, ahol összesen egy ágy és egy kübli volt. A zsíros leveles tészta viszont jó volt. Az őrség és a kihallgatók mind ÁVO-sok voltak, rendőrnek öltözve. Amikor aztán, több hónapos magánzárka után, átmentünk a Markó utcába, az maga volt a paradicsom. Tizenheten voltunk egy cellában, többen egy szalmazsákon, de végre remek emberekkel lehetett beszélgetni. Volt ott NÉKOSZ-os elnök, POFOSZ-os elnök, forradalmi bizottságok tagjai, Ráday utcai, cigány felkelő. Életre szóló leckéket tanultam tőlük.
1959 és 1969 között a Chinoin Gyógyszergyárban dolgozott, 1965-től a Mikrobiológiai Laboratórium kísérleti üzemének vezetője volt. Közben, levelező tagozaton, leérettségizett, esti tagozaton pedig elvégezte a közgazdaságtudományi egyetem elméleti közgazdaságtudományi szakát.
1975-ben doktorált. 1969 és 1975 között a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa volt, infrastruktúrával és pénzügyi statisztikával foglalkozott. 1975-től a Pénzügykutatási Intézetben dolgozott, 1984-től, a Pénzügyminisztérium munkatársaként, pénzügypolitikával, adópolitikával, majd az államháztartás reformjával foglalkozott. 1990-ben a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cégének, a DRT Hungary budapesti irodájának vezetője lett, s Rabár Ferenc, akkori pénzügyminiszter tanácsadójaként tevékenykedett.
Rabár Ferenc utódjaként, 1990. december 20. és 1993. február 11. között, pénzügyminiszter volt. Funkciójából adódóan ő volt a kormány gazdasági kabinetjének elnöke, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kormányzótanácsának alelnöke, valamint a Nemzetközi Valutalap (IMF) és a Világbank Közgyűlésének elnöke.
A miniszterség alig több mint két évig, 1993 elejéig tartott. A pénzügyminiszterek fogyóeszközök. De még ennyi idő alatt is sok mindent megcsináltunk, a Kupa-program nyolcvan százalékát elvégeztük
– értékelt az interjúban. A leváltása okairól így fogalmazott: „Nem bírtuk stabilizálni a költségvetési helyzetünket, főleg a Nemzetközi Valutaalaptól és a Világbanktól érkezett állandó sürgetés a makrogazdasági számok miatt. A másik ok talán meglepő lehet: rajtam kívül a kormány tagjai és mindenki más azt hitte, rendbe jött a költségvetés, és újra lehet költekezni. A harmadik ok pedig Antall József betegsége volt. Sokszor kérdezték, nem akarok-e az utódja lenni, miközben ez fel sem merült bennem. Még MDF-tag sem voltam, belépni nem akartam, politikai támogatottságom sem volt”.
Bár nem lett párttag, ennek ellenére, 1991-ben, az időközi országgyűlési választáson a Magyar Demokrata Fórum (MDF) támogatásával indult Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. számú, egyéni választókerületében, megválasztása után pedig az MDF parlamenti frakciójához csatlakozott. 1993-ban kilépett az MDF-frakcióból, a ciklus végéig független képviselőként dolgozott. 1994-ben független országgyűlésiképviselő-jelölt volt, de mandátumot nem szerzett. Az 1998-as országgyűlési választáson sikeresen indult Szerencsen, független képviselőjelöltként, 2002-ig volt parlamenti képviselő.
Bár hivatalosan többé nem kapott állami tisztségeket, a politikától nem került távol.
Valójában sosem hagytam el a politikát. Egészen 2008-ig minden pénzügyminiszternek tanácsadója voltam. Még a fideszes Járai Zsigmondnak is. De 1995-ben hívott Suchman Tamás, a Horn-kormány privatizációs minisztere is, hogy segítsek be a BÁV-nál, mert szerinte szét akarják lopni. Betett az igazgatóságba, és nem lopták szét. Fél év múlva, Bokros bukása után, Medgyessy Péternek is segítettem. Együtt alakítottuk ki a magánnyugdíjpénztári rendszert. Aztán felajánlotta, hogy legyek a Kereskedelmi és Hitelbank alelnöke, mondtam, ahhoz részvényesnek kéne lennem. És, hogy mi volt az indok? Nehogy ellopják
– mesélte erről az időszakról.
2001-ben visszatért a politikába: 2007-ig az általa alapított Centrum Párt elnöke volt. Bár 2002-ben nem voltak messze a parlamentbe jutástól (majdnem 4 százalékot értek el), nem volt egy sikeres projekt, amiről, utóbb, így vallott: „Valószínűleg rosszul időzítettem, és kevés volt az idő is. Egyes területeken erősek voltunk, de nem volt elég pénzünk, hogy mindenhol jelen legyünk. A mienk tényleg középen álló, amolyan semleges párt lett volna. Rengeteg sértett ember volt a pártban: zöldek, keresztények, MDF-esek, sorolhatnám. A kettéosztott világ pedig tényleg nagyon rossz volt, mindent tönkretett”.
A 2020-as interjúban elemezte az akkori politikai helyzetet is.
Itt van Budapest és az ellenzéki vezetésű nagyvárosok, az egész helyzet alapvetően megváltozott, hisz önkormányzatilag összehangolják a munkájukat. […] Orbán nemrég azon sajnálkozott, hogy összesen két jobboldali főváros volt talpon: Madrid és Budapest, nos, Európában most már az utóbbi is elesett. Igaz, Orbán igazán nem az a meghátrálós fajta. Eleinte csak méregették egymást. Amikor meghívta Karácsonyt, egyedül, a kormányülésre, az ő lövöldözős alabárdosai mind ott voltak, ahogy a »prédikátora«, Gulyás Gergely is. Orbán pedig csak nyájaskodott. Színház az egész, miközben folyik az ideg- és hidegháború is. Ha viszont felhergeli a budapestieket, megnézheti magát. Ez most nagyon érdekes játék. A másik oldalon ott vannak a városok, az ország legnagyobb jövedelemtermelői, aminek jelentős részét a kormány elcentralizálja, vagyonuk nagy részét az iskolák és a kórházak elvételével államosította. Ebben a helyzetben Karácsonynak és az ellenzéki városvezetőknek igazi politikai tehetségre lesz szüksége
– fogalmazott 2020 januárjában.
