Ez az interjúsorozat Gelencsér András vegyész-légkörkutató nagy visszhangot keltett nyilatkozatával kezdődött: ő azt mondja, ha ebben a tempóban és irányban halad tovább a nyugati fogyasztói civilizáció – márpedig nem látja, hogy mitől változna – akkor néhány évtizeden belül összeomlik.
Talán kicsit visszafogottabb az álláspontom, de én is úgy gondolom, hogy nagy a baj. Ráadásul még mindig felbukkannak szkeptikus narratívák arra vonatkozóan, hogy az ember képes-e klímaváltozást előidézni. Márpedig amíg nem hisszük el, hogy mi vagyunk a felelősek, addig a szükséges radikális változtatásnak sincs túl sok esélye.
Akadémiai nagydoktorként vitatkozik a klímaszkeptikusokkal?
Nem, mert sajnos ezek leginkább meddő viták. Úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedek kutatásai, nemzetközi jelentései, s a szakmai közösség számos publikációja, konszenzusos véleménye már lezárta ezeket a kérdéseket. A szkeptikus hozzászólásokat lelkifurdalás nélkül le tudom söpörni az asztalról, már csak azért is, mert 70 évesen pontosan tudom, milyen volt húsz éve és ötven éve Magyarországon a klíma, lassan fél évszázada dolgozom meteorológusként, magam is elemeztem sok idősort és modellt. Jelentős változások történtek, amiket az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) jelentéseiből is egyértelműen látni.
Sokan kételkednek az IPCC jelentéseiben is, mondván, hogy az nem tudományos, hanem politikai szervezet. Lásd háttérhatalom, klímalobbi, satöbbi.
Pedig messze nem arról van szó, hogy ezekben a bizottságokban valakik titokban összeülnek, és előre megbeszélik, merre kell a világnak haladni. Ehelyett időszakonként kiadnak egy globális jelentést a klímaváltozásról, amiben összegyűjtik a referált, hiteles tudományos fórumokon megjelenő cikkeket és adatokat. A jelentések több ezer ilyen tudományos publikáció feldolgozásával készülnek, s 6-8 évente jelennek meg. Magam is dolgoztam az IPCC-nek egy ciklusban, az összeállított nyers jelentések ellenőrzésével foglalkoztam, és nyugodtan állíthatom, hogy a szervezet nagyon demokratikus felépítésű, és senki egy fillért nem kap az ott végzett munkáért: megtiszteltetés, ha az embert felkérik erre a munkára. Amennyire beleláttam, azt tudom mondani, sokkal hitelesebb, mint amikor egy-egy energialobbi tényleg nagy pénzt ad eltévelyedett kutatóknak, azzal, hogy „ezt és ezt az eredményt kérem kihozni”.
Találkozott ilyen kutatóval a munkája során?
Sajnos igen. Pontosabban olvastam ismert kutatók rendelésre készített cikkeit, jelentéseit.
Megnevezne néhányat?
Inkább nem.
Ön szerint a szkeptikusok miért népszerűek?
Nem akarom megbántani, de szerintem ez a média természetéből és működéséből következik: ha valami nagyon eltér a mainstreamtől, akkor az szenzáció, mindenki lecsap rá. Ha valaki azt mondja, hogy van klímaváltozás, és komoly veszélyeket jelent, az emberek ásítozni kezdenek, hiszen hallották már ezerszer. De az ezzel ellentétes állításra, a hajmeresztő összeesküvés-elméletekre mindenki felkapja a fejét. A vita meg azért problematikus, mert az a látszat keletkezhet, mint ha a mérlegnek két serpenyője lenne: A ezt mondja, B azt, ez két egyenértékű állítás, válassza ki az olvasó, melyik tetszik. A valóságban viszont csak néhányan vannak, akik még mindig megszállottan vitatják az antropogén, vagyis emberi tevékenyégből fakadó klímaváltozást, és ott áll velük szemben egy tényekre alapuló masszív tudományos konszenzus.
De ha a klímaszkepticizmus marginális jelenség, miért jelent veszélyt?
Már a legújabb IPCC-jelentés is úgy kezdi, hogy sem a globális felmelegedés tényével, sem pedig annak antropogén eredetével kapcsolatban nincs kétség. Erről már nem is nagyon beszélünk, a 98 százalékos egyetértés a tudományban teljes konszenzust jelent. Nemrég voltam Amerikában egy tudományos konferencián, ahol természetesen ennek megfelelően meg sem jelent a klímaszkeptikus álláspont. No, de megyek a szálláshelyre az aznapi ülésről este, kinyitom a televíziót, direkt megnézem a Fox-5 Newst, ami egy republikánus Trump-adó, és bejelentik, hogy nincs klímaváltozás, ez csak tévhit, amit valami lobbi terjeszt. Mármost ezt a csatornát több tízmillió ember nézi, s ők nem forgatják az IPCC többezer oldalas jelentéseit. Szóval a tudományon belül ez marginális álláspont, viszont a társadalmon belül egyáltalán nem.
Ez viszont azt is jelenti, hogy a tudomány és a társadalom között távolság van. Ami nem jó, hiszen amit a tudományos közösség megállapított, az valahogy mégsem megy át a köztudatba.
Pedig higgye el, nagyon érthetően és világosan próbáljuk elmagyarázni, de kevés embert érünk el. Hiába tartok sok helyen – egyetemeken, ipari egyesületek ülésein, tudományos konferenciákon, középiskolákban, egyházi közösségekben – előadást, az nem fog eljutni a széles tömegekhez. Pedig erre lenne szükség, ha a párizsi megállapodás betartásában bizakodunk.
A beszélgetés elején azt mondta, visszafogottabb az álláspontja, mint Gelencsér Andrásé. Ezek szerint nem osztja azt a nézetet, hogy elkerülhetetlen az összeomlás?
Ahhoz, hogy erről kifejtsem az álláspontomat, kicsit ki kell merészkednem a szakmám fedezékei mögül, hiszen a folyamat nagyon összetett; az éghajlatváltozás messze nem csak meteorológiai kérdés. Benne vagyok több akadémiai bizottságban, ahol az elmúlt egy-két évben is sok új tapasztalat és tudás gyűlt össze, gyakran sikerült közgazdászokkal beszélni, és fehéren-feketén látszik a helyzet.
A közeljövőben egyre komolyabb klimatikus szélsőségek, s a nyomukban természeti katasztrófák jönnek, melyek gazdasági hatásai jelentősek lehetnek. Ezek egymásra hatása 10-15 éven belül valóban teljes összeomlást okozhat.
A képlet teljesen egyértelmű, évmilliók alatt halmozódtak fel a fosszilis energiahordozók a föld mélyén, ezeket 100-200 év alatt kitermeltük, és nincs hosszú távú utánpótlás. Próbálkozunk az úgynevezett megújulókkal, de ezek is óriási anyaghasználattal járnak, aminek hiányzik a fedezete. Egyre több olyan változás látható, ami az energia és a nyersanyagok szempontjából a jelenlegi társadalmi formák fenntartását nem teszi lehetővé. Ha a tényeket nézem, mindezt el kell higgyem. Nyilván szeretném nem elhinni. Nekem is családom, gyerekeim, unokáim vannak, azt szeretném, hogy ne legyen szörnyű életük. Csakhogy e percekben is dúl két súlyos, eszkalációval fenyegető, valószínűleg elhúzódó háború. A 20. század végén azt hittem, azt hittük, nem létezik, hogy Európában újra háború legyen. Most pedig még legalább hat olyan hely van a világban, ahol kipattanhat egy újabb véres konfliktus. Egyértelmű, hogy a hadiipar óriási biznisz, és a háborúhoz, dúljon bármelyik kontinensen, minden résztvevőnek fegyvert és lőszert kell szerezni, hatalmas tételekben. Most minden állam fegyverkezik, mert érzi a fenyegetettséget, és erre megy el minden tartalék, sőt, még annál is több. Rengeteg krízis volt már az elmúlt évtizedben, gazdasági válság, aszály, hőhullámok, járvány, de a háború az, ami a krízisek közt a legborzasztóbb. És ezek a dolgok csak gyűlnek, mint a sötét felhők, és semmiképp sem azt látom, hogy a második világháború után megálmodott közös demokratikus jövő felé haladunk.
Részben filozófiai a kérdés: megjósolható a jövő?
Attól függ, hogy mit értünk jóslás alatt.
Például a meteorológiai előrejelzéseket. Szokták önöket időjósnak is nevezni.
