Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n.
Ez annak a levélnek a szövege, melyet a Hócipő közölt kedden megjelent cikkében.
A nyolcvanéves levél első aláírója Dr. Sulyok László ügyvéd, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt székesfehérvári szervezetének vezetője, Sulyok Tamás köztársasági elnök édesapja.
A Hócipő közöl egy másik, 1944. június 9-én kelt levelet is, melyben ugyanazok az aláírók „megfelelő számú zsidóbútorokat” (szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat) is kérnek a párthelyiség berendezésére az amúgy másfél héttel korábban hivatalba lépett polgármestertől.
A hivatal június 10-én arról tájékoztatta Sulyokékat, hogy a kérelemnek helyt adva kiutalványozza a lakást, további három nap múlva pedig a „zsidóbútorok” sorsa is a fehérvári nemzeti szocialisták kedvére való módon alakult. A „zsidóbútor” kifejezésről Gergely Anna történész a lapnak azt mondta, rengeteg ilyen igénylést látott korábban a székesfehérvári levéltárban.
Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata
– ezt Karsai László történész állította március 1-jén a Novák Katalin lemondását követően megválasztott államfő apjáról.
A március 5-én hivatalba lépő új államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként nyilatkozott a kolozsvári Krónikának, azt állítva, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság. Főleg azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Szerinte az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált – idézte fel Karsai, aki szerint az interjúban elhangzott történetnek nincs valóságalapja.
Ezzel szemben a hatóságok azért figyeltek fel Sulyok Lászlóra, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló Zászlóbontás címmel közölte a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyei vezetőjének a cikkét. Sulyok a szóban forgó cikkében az ország német megszállását ünnepli azzal, hogy 1944 március végén „végre levegőhöz jutottunk”. Ezért – folytatja Karsai – érthető, hogy a háború után jónak látta, hogy elbújjon. Az ügyet 1949-ben újra elővették, a következő évben azonban megszűnt a nyomozás. Sulyok több ügyvéd kollégája azt vallotta ugyanis, hogy a cikk szerzőségét a gyanúsított már annak idején sem vállalta, kettőjük szerint azt egy cisztercita nyilas pap írhatta Sulyok neve alatt.
A köztársasági elnök néhány nappal később reagált. „Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt” – fogalmazott. Egyszersmind közölte, hogy édesapja
egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt,
így elképzelhetetlennek tartja, hogy a szóban forgó cikket ő írta volna.
A Hócipő ezt az idézetet is alapul véve így indokolja, miért tartja fontosnak a dokumentumok nyilvánosságra hozását.
A Hócipő 35 éve alatt legalább tízezer cikk jelent meg, de nem emlékszünk olyanra, amely bárkit elmarasztalt volna a felmenői miatt, kivéve azt a pár esetet, amikor az illető a valósággal még csak beszélő viszonyban sem álló dolgokat állított róla. Most is ezt tesszük, mindazt, amit találtunk összevetjük az új elnök úr által mondottakkal.
