Belföld

Dobrev Klára: De bizony van ilyen gomb, az van ráírva, hogy Fidesz-bukás

Farkas Norbert / 24.hu
Farkas Norbert / 24.hu
Diktatúrában élünk a Demokratikus Koalíció EP-képviselője és árnyékkormányának vezetője szerint, mégis úgy látja: az Orbán-kormány választáson leváltható. Azt reméli, hogy 2026-ban már 51 százalékon állnak. Miért nem profitál az ellenzék Mészáros Lőrincék luxusjachtozásából, és mit választana: jöjjön-e most rögtön az uniós pénz, vagy sem? Interjú Dobrev Klárával, akit, ha Putyin felhívna, nemet mondana a találkozóra.

Visszatérően hangoztatja, hogy diktatúrában élünk. Miért? 

Politikus vagyok, nem politológus, az árnyalt megfogalmazást meghagyom az elemzőknek. Azt gondolom, hogyha az emberek nem dönthetik el szabadon egy választáson azt, hogy hogyan szeretnének élni – az diktatúra. Ha az emberek nem tájékozódhatnak szabadon arról, hogy milyen politikai alternatívák vannak, az diktatúra, és ahol egy uralkodó párt vezetői a saját gazdagodásukra használják fel az erőforrásokat, az is diktatúra.

Csakhogy az ellenzéket nem fenyegeti fizikai erőszak, nem jár börtön az ellenzékiségért, ráadásul önök komoly állami támogatást is kapnak a működésükhöz, és bármekkora az ellenszél, hiteles tájékoztatás is szerezhető a közügyekről, ha nem is a közmédiából. Hibrid rezsim, vezérdemokrácia, autokrácia: számos kísérlet volt arra, hogy leírják az orbáni rendszer sajátosságát, és ezek mind abból indultak ki, hogy a NER valami más, mint „puszta” diktatúra. Reális diktatúrázni akkor is, ha épp diktatúra nincs hozzá?

A diktatúrák ritkán kezdődnek azzal, hogy ellenzéki képviselőket börtönbe csuknak, vagy lelövik őket. A legerősebb alkotmánya épp az NDK-nak volt: többpártrendszer, civil szervezetek, minden bele volt foglalva, a valóságban mégis az egyik legelnyomóbb diktatúra volt, mint tudjuk. Az, hogy a diktatúrának vannak díszletei, nem új a történelemben.

A DK is egy ilyen díszlet?

Nem. A DK épp a rendszer ellenzéke, nem is hívjuk magunkat a kormány ellenzékének.

De ha diktatúra van, akkor miért indulnak el a választásokon?

Egy demokratának a legvégsőkig el kell mennie, hogy békés úton lehessen leváltani egy ilyen kormányt. És volt a történelemben jó pár példa arra, hogy egy diktatúrát választáson győztek le.

Van olyan pont, amikor azt mondják, hogy ez már akkora diktatúra, hogy nem érdemes választáson elindulni, és beülni a parlamentbe?

Ezt én nem mérlegelem, mert arra készülök, hogy nekimegyek a falnak, és ha betörik az orrom, ha véres lesz a homlokom, akkor is küzdök ez ellen a rendszer ellen.

Farkas Norbert / 24.hu

Az sem probléma, hogy amit mond, az nem találkozik a választói tapasztalattal? Nincs olyan közvélemény-kutatás, amely alapján a magyarok többsége szerint diktatúrában élnénk.

Mit éreznek az emberek, mit éreznek, mondjuk, a pedagógusok? Azt, hogy hosszú évtizedek szabadsága után újra meg kell fontolniuk, hogy mit mondanak nyilvánosan. Mit éreznek az orvosok, akik az elmúlt száz év legnagyobb járványa idején nem hozhatták nyilvánosságra a tapasztalataikat? Mit éreznek a megfélemlített köztisztviselők? A kisvállalkozók, akiknek a megélhetése azon múlik, hogy a helyi fideszes hatalmasságnak megfelelnek-e vagy sem. A közmunkások? Magyarország nem egy szabad európai ország, és ezt sok millió ember érzi így.

Van olyan kritika is a diktatúrázással kapcsolatban, amely épp azt veti az ellenzék szemére, hogy ezzel a minősítéssel megspórolja magának azt a munkát, hogy megértse, pontosan miben is élünk, milyen rendszer a NER, hol vannak a társadalmi gyökerei, és miért kap ekkora támogatást.

Az ellenzéknek az a feladata, hogy ezt a rendszert leváltsa. Elemezgetni, olvasni, írni is sokat kell, én is teszem. A legfontosabb feladatom mégis az, hogy megszervezzem azt a politikai közösséget és többséget, amely ebből az elnyomó, általam igenis diktatúrának hívott rendszerből végre egy új európai köztársaságot csinál. Szavakkal játszani ahelyett, hogy elvégeznénk a kemény politikai munkát, na, ez az, ami nem megy.

És az megy, ha valaki a kolbászt párizsinak hívja?

Ha felvágottnak hívjuk a kolbászt és a párizsit is, abból senkinek semmi baja nincs. Ha abban meg tudunk egyezni mi ketten, hogy ami most Magyarországon van, az nem egy európai, parlamentáris demokrácia, akkor túl is vagyunk ezen a vitán. Magyarországra iszonyatos pénzeső hullott az elmúlt 13 évben, eközben folyamatosan szakadtunk le. Még a kelet-európai országoktól is leszakadunk az összes ranglistán, legyen szó versenyképességről, oktatásról, egészségügyről vagy akár a vízgazdálkodásról. A demokrácia nemcsak ideákról szól, hanem arról is, hogy mivel tudunk tisztességes életet teremteni a polgárainknak. Ebben az Orbán-kormány maximálisan elbukott.

Eldőlt, hogy 2026-ban miniszterelnök-jelölt lesz?

Az akkor dől el, ha kiírták a választásokat. Ez így megy a demokratikus politikában. Ami már most eldőlt, hogy azt az emberi, politikai, szakmai alternatívát, amit az Orbán-kormánnyal szemben állítunk, a kormányzásra való felkészülést, én vezetem.

Csak ambicionálja, hogy végre miniszterelnök-jelölt legyen.

Természetesen. Az a csapat, ami az elmúlt évben körülöttem összeállt, remélem, tovább épül. Az a politikai alternatíva, amely egyedül az árnyékkormány körül alakult ki az Orbán-rendszerrel szemben, határozott alapot jelent ahhoz, hogy megmutassunk egy másik Magyarországot.

Farkas Norbert / 24.hu

Nemrég pedig rátaláltak a Demokratikus Koalíció szocdem identitására is.

Ez a párt megalakulástól balközép pártnak határozta meg magát. Ha visszagondol az EP-választási kampányomra, akkor is az európai minimálbérről, multiadóról beszéltem, illetve az Európai Egyesült Államokról.

De a szociáldemokrata vonal soha nem volt ennyire hangsúlyos a DK-nál, mint most. A 2022-es vereség után jöttek rá, hogy önmagában az Orbán-ellenesség nem elegendő? Az LMP is sokkal jobban hangsúlyozza egy ideje a saját zöld identitását, és tessék, most itt a szociáldemokrata DK is.

A 2022-es kudarc megerősített minket abban, hogy nem köthetünk több olyan kompromisszumot, ami eltérít minket a saját utunkról. Ehelyett még hangosabban kell mondanunk, amit hiszünk, gondolunk a jó politikáról. Sokat olvasok, például Scheiring Gábort, Ivan Krastevet. Pár hónappal ezelőtt eljött a konferenciánkra Cas Mudde (holland politológus, populizmuskutató – a szerk.), és érzékelem, milyen baloldali és szociáldemokrata fordulatra van szükség az egész világon, nemcsak Magyarországon annak érdekében, hogy az elmúlt évek rendkívül káros folyamatait, azaz a brutális jövedelemkoncentrációt és az európai és észak-amerikai átlagpolgárok elszegényedését megállítsuk.

Az hogy jön össze, hogy 2017-ben még azt mondta Gyurcsány Ferenc, hogy „a fizessenek a gazdagok” bűnbakképzés Botka László részéről, 2023-ban pedig azt mondja a DK elnöke, hogy „nincs mese, fizessenek a gazdagok.” Egy ekkora ellentmondással hogy akarják végigtolni hitelesen ezt a kampányt?

Fizessenek a milliárdosok, ezt mondjuk.

„Nincs mese, fizessenek a gazdagok” – szó szerint ezt mondta nemrég Gyurcsány közönség előtt.

Maradjunk milliárdosoknál, én milliárdosokról beszélek, mindig ezt mondtam, mindenhol ezt írjuk.

Ön milliárdos?

A vagyonnyilatkozatunk nyilvános. A tehetősebbek közé tartozunk, a vagyonunk meghaladja az egymilliárdot, ezért úgy is gondolom, hogy több felelősségünk van, és ezért nekünk is többet kell fizetnünk.

Más adórendszer kell, más támogatási rendszer. Programunk van erre, sok munkával, sok kutatás, egyeztetés alapján összeállított program, ezért mi nem csak a szlogennel dobálózunk. Azt mondjuk, hogy a haza vigyázz rád. Az a jó állam, amely képes vigyázni rád, biztonságot adni, jó egészségügyet, jó oktatást, nyugdíjat, igazságos adórendszert. Ott van erős haza, ha az emberek államát építjük fel. Orbán Viktor ma a milliárdosok államát működteti. A milliárdosoknak kedvez az adórendszer, a támogatások rendszere, az gyógyul meg, akinek van pénze. A közös pénzünkből hihetetlen mennyiséget visznek el a milliárdosok. Amikor arról beszélünk, hogy sokmilliárdos vagyon felett várunk el nagyobb szolidaritást, akkor ez sokkal pontosabb megfogalmazása annak a politikának, amit a baloldal képvisel, mint amikor azt mondjuk pusztán, hogy fizessenek a gazdagok. Meg kell változtatnunk a közteherviselést, nem lehet azt csinálni, amit az elmúlt évtizedekben csináltunk. Ennek a legjobb példája a globális multiadó. És láss csodát, egyetlen miniszterelnök volt egész Európában, aki a globális multiadó ellen ment, Orbán Viktor, miközben minden magyar állampolgár érdeke, hogy bevezessük.

Farkas Norbert / 24.hu

Legutóbb az előválasztás első fordulója előtt interjúztunk önnel, igen optimista volt, és úgy tűnt, akár már első fordulóban megszerezheti a többséget a miniszterelnök-jelölti posztért folyó versenyben. Nem így lett, sőt, kiderült, hogyha az ellenzéki szavazók választhatnak, hogy DK vagy nem DK, akkor az utóbbira húznak.

Üvegplafont szoktak mondani mostanában a kollégái.

Inkább fal ez, ami az elkötelezett ellenzékiek egy része és a DK közt van. Miért ilyen masszív?

Először azt mondták, soha nem kerülünk be az Országgyűlésbe. Utána az 5 százalék lett az „üvegplafon”, később a 10 százalék, aztán a 15 százalék, mára a 20 százalék az üvegplafon. Azt a munkát mi is elvégeztük, hogy mi vezethetett az ellenzék eddigi legcsúfosabb kudarcához 2022-ben. A magam szempontjából három következtetést vontam le.

Egyrészt ennek az országnak erős szociáldemokrata kormányra és kampányra van szüksége. Kettő: az Orbán-rendszer hatalmi rendszerével szemben erős politikai közösségekre van szükség. Kell, hogy legyen egy politikai erőközpont, amely megszervezi az ellenzék életét. És itt nemcsak pártokról van szó, hanem civilekről, szakértőkről, szakszervezetekről is. Utóbbiakra – ez a harmadik pont – hatalmas szükség van a kormányzásban.

Azt, hogy mi történik, ha nincsenek bevonva a szakértők és a civilek, sajnos pontosan látjuk az Orbán-kormányok idején. A politikához azonban politikusokra és pártokra van szükség. Ennek a három tanulságnak lett a következménye az árnyékkormány felállítása múlt szeptemberben, ekkor kezdtük el összeszervezni az Orbán-rendszerrel szemben álló világot. Az pedig nem fordulhat elő újra, hogy egy rosszul értelmezett kompromisszum miatt a baloldali, szociáldemokrata politikáról le tudjanak téríteni minket.

Donáth Anna hazugságkultúrával vádolta a minap a DK-t. Mit gondol erről? Elgondolkodtatta a momentumos EP-képviselő kritikája?

A DK nyilvánosan megválaszolta ezt a kérdést.

Igen, azt mondják, „a nagyobb támogatottság nagyobb felelősséget is jelent. Ezt magunkra, a legerősebb ellenzéki pártra is érvényesnek tekintjük.” Ezen túl sok sikert kívántak Donáth Annának – de hogyan lehet együttműködni azután, ha ilyen éles és súlyos szavak hangzanak el? Továbbra is partnere a DK-nak a Momentum?

A DK szövetségi politikája nem változott.

Mit szólt a külföldről érkezett, 2022-es kampánytámogatáshoz? Mennyire látja problémásnak, komolynak ezt az ügyet?

Olvastam Márki-Zay Péter nyilatkozatait, és hiszek Karácsony Gergelynek, ezért úgy hiszem, mindez rendben van. Az ellenzéknek a következő egy évben hihetetlen ellenszélben, igazságtalan és aránytalan választási rendszerben kell helyt állnia. Miután nem lehet versenyezni azokkal a százmilliárdokkal, amelyek szinte havonta elfolynak plakátkampányra vagy az online hirdetésekre, mi csak egyet tehettünk: erősen rákapcsoltunk a szervezetépítésre. Nem tudunk másképp választást nyerni, csak, ha minden választókerület minden egyes településén ott lesznek az ellenzék meghatározó pártjai. A DK ma már minden tízezer fő feletti városban ott van, erős szervezettel. És elkezdtünk a kisebb lakosságú településeken is gyökeret ereszteni. Folyamatosan ott vagyunk az emberek között, ezért készítettük el egymillió példányban azt a kis füzetet, amely az Orbán-kormány hazugságairól szól, ezért tartunk sok száz fórumot.

Plakátokat említett: mit gondol, a Fideszben miért az a módszer, ha valakit karaktergyilkosságra ítélnek, hogy összegyurcsányozzák, azaz a plakáton mellé rakják a DK elnökét?

A Fidesz mindenkit megpróbál megölni, aki egy kicsit is kiemeli a fejét, aki számára veszélyes.

De miért pont Gyurcsánnyal?

Azért Gyurcsányt ölik legjobban, mert a DK az egyetlen komolyan vehető alternatíva a Fidesz rendszerével szemben. Mi ezt megszoktuk, elviseljük. Másnak is fel kell készülnie erre.

Nem azért, mert Gyurcsány és az erősödő DK főnyeremény a Fidesznek?

Majd kérdezze meg őket, amikor 51 százalékon állunk, hogy tényleg ilyen főnyereményre gondoltak-e.

Farkas Norbert / 24.hu

Mikor fognak 51 százalékon állni?

A legközelebbi országgyűlési választáson. Nem lehet más célja egy demokratikus politikusnak, mint hogy ezt a rendszert leváltsa. A választáson való részvétel célja, hogy a rendszer ellenzéke megszerezze a kormányzáshoz szükséges többséget. Ha más a célja, akkor a rendszer része.

Ha 51 százalék a cél, akkor a mostani közvélemény-kutatási számok miatt csalódott? Nagyon messze vannak a Fidesztől.

Végig csalódott leszek, amíg le nem váltjuk az Orbán-rendszert. És nem fogunk hátradőlni addig, amíg Orbán van hatalmon. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy miért van elégedetlenség mindenhol az országban, miért van ilyen helyzetben Magyarország. Ma az Orbán-kormány politikájának nincs többsége Magyarországon.

Ezt miből olvassa ki? A tavalyi választási eredmény éppen ennek az ellenkezőjét mutatta, a Fidesz 50 százalék feletti eredményt ért el, azóta pedig lemorzsolódás volt csak, nem érdemi átrendeződés.

Mondom ezt még a szörnyű 2022-es választás után is. Ha az embereket arról kérdeznék, hogy mi a véleményük az Orbán-kormány nyugdíj-, oktatás-, bér vagy uniós politikájáról, akkor elképesztő kisebbségben lennének azok, akik azt mondják, hogy ez így nagyon rendben van.

Nem lehet, hogy a többség nem ezeket gondolja a legfontosabb kérdéseknek? Vagy van valami, amit fontosabbnak gondol?

De ezek a legfontosabb kérdések. Éppen azért van szüksége diktatúrára Orbánnak, mert ha a kormányzati teljesítményével kellene választást nyernie, akkor azonnal megbukna. Ezért van szükség az elnyomás, a megfélemlítés eszközeire.

Mit tudunk tenni ez ellen? Egyet biztos: megmutatni az embereknek, hogy Orbánnak nincs jövőképe arról, hogyan nézzen ki ez az ország, mert mindig csak tüzet olt. Az a feladatunk, hogy minden egyes választópolgárhoz elvigyük azt, hogy van egy olyan Magyarország, amellyel fel lehet zárkózni Európához. Mert sajnos ma már nem az a kérdés, hogy mikor érjük utol Ausztriát, hanem az, hogy mikor hagy le minket Románia.

Azt nem éli meg kudarcnak, hogy miközben rekordmagas az infláció több mint egy éve, egy sor gazdasági nehézség közepette sem tudott az ellenzék jelentősen erősödni, és semmi jel nem látszik, hogy a különbség érdemben csökkenjen az ellenzék és a Fidesz közt?

Kudarc egészen addig a pillanatig, amíg Orbán kormányon van. A siker Orbán bukása lesz. Ezért beszélek arról, hogy a gyenge forintra és az olcsó munkaerőre építő gazdaságnak van ellenpontja, van alternatívája. Mi nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy ki kinek mit mondott az ellenzékben, hanem azzal, hogy mi az emberek igazi problémája. El kell mondani, hogy az a politika, amivel Orbán az országot átállította az olcsó bér, gyenge forint politikájára, az bizony nagyon is drága. Az vezet az orbáni inflációhoz, az vezet alacsony munkabérekhez, az vezet oda, hogy nincs tisztességes oktatás, egészségügy, rendvédelem.

Az orbáni politika kifulladását mutatja, hogy végül egy vendégmunkásokra épített kínai akkumulátor-összeszerelő üzemmé teszi az országot.

Mi állítjuk, hogy lehetne határozott reálbér-emelkedés is, hogy lehet itt elég szakember, hogy magasabb hozzáadott értékre tudjunk építeni. Erről beszélünk. Az a politika tartalma, a politizálás célja, hogy elmondjuk, miért van kevés tűzoltó és rendőr, ápoló, tanár, mert egy nagy részük még itt van az országban, csak más munkakörben dolgozik, hogy kicsit többet keressen. Az orbáni politika kiszolgálja a multikat azzal, hogy tudatosan alacsonyan tartja az állami alkalmazottak bérét, hogy ezzel alacsonyan tartsa a magyar emberek fizetését is. Erről szól az „olcsóság” politikája. Ehhez képest kell más politika, és az Orbán utáni világ ezt fogja jelenteni. És akkor beszélhetnénk egy szabad Magyarországról, ha ez a tudás, az alternatíva léte eljuthatna az állampolgárokhoz a nyilvánosság csatornáin keresztül.

Itt volt a nyár, a miniszterelnök végig is turnézta, ment egyik fesztiválról a másikra, vizionált, elemzett, magyarázott, mondta a magáét, árulta a portékáját. Az ellenzék eközben szinte semmit sem mutatott. Miért engedték el ezt a nyarat ennyire?

Hogy a többiek mit csináltak, azt nem tudom, de mi végigdolgoztuk a nyarat. Kérdés, hogy mit nevezünk politikai munkának. Médiamunkásként könnyű abba a hibába esni, hogy az a politika, amikor a politikusok szerepelnek. Én magam nem vagyok az a típus, aki az ipari kamerának is nyilatkozik, ez igaz. Ez pedig azért van így, mert a politikai munkának van egy nagy része, ami alapvetően a közösségszervezésről szól. Mi az elmúlt hónapokban egy hatalmas tagtoborzó kampányt csináltunk. És nyáron raktuk össze azt az ajánlatot, amelyet az árnyékkormány most mutat be a választóknak. Nyáron raktuk össze azokat az alternatív kommunikációs eszközöket, amelyek a Fidesz-propaganda ellenszerei lehetnek, és amelyeken keresztül meg tudjuk mutatni, mi a politikánk tartalma. A Fidesz diktatúrájának éppen az az alapja, hogy a politikai alternatíváról a választópolgárok döntő többsége egy szót sem hall. Az árnyékkormány sikerének tartom, hogy az elmúlt egy évben meg tudtuk teremteni a politikai alternatíva személyi és szakmai bázisát. Ezekkel az ellenzék az elmúlt években adós maradt.

Farkas Norbert / 24.hu

A nyár egyik nagy története volt Mészáros Lőrinc jachtozása. Elgondolkodtam, hogyha egy baloldali kormány alatt egy, a baloldali kormány idején közpénzből milliárdossá tett stróman teszi ezt, akkor az ellenzékben lévő Fidesz mit reagált volna…

Egy baloldali kormány idején erről a közszolgálati tévé híradója és a közrádió számolna be. A kereskedelmi rádiók párperces híradóiban is erről lett volna szó. Az egyik legnagyobb drámája az országnak, hogy a közös pénzünket az oligarcha milliárdos réteg további gazdagodására költik. És ez nemcsak a jachtozásról meg Hatvanpusztáról szól.

Ma a lakosság vagyonának harmada mindössze a felső egy százalék kezében van, ebből is kiemelkedik öt vagy hat oligarcha, akik Orbánhoz köthetők. Amit az elmúlt években Magyarországon láttunk, az nem a klasszikus, Nyugat-Európában is látható korrupció, ahol egyébként bilincsben és vezetőszáron viszik el azt, aki lop a közösből. Itt egy egész országot állítottak át arra, hogy a milliárdos elitet, az oligarchákat szolgálja ki, és a nekik tetsző multinacionális tőkét. Ettől van dráma az országban. Amikor a leszakadó nyugdíjakról és bérekről beszélünk, akkor a jachtozásról is beszélünk, mert ott a pénz. Ha azt kérdezi, mi történne egy baloldali kormány alatt, akkor állítom, hogy már rég vezetőszáron vitték volna el azokat, akik belenyúltak a közösbe.

Inkább azt kérdezném, hogy mi annak az oka, hogy a Fidesz ellenzékben meg tudta csinálni, hogy bizonyos, ehhez képest jelentéktelen ügyeket, például a söjtöri lakomát, nyomasztó napirenddé változtatta, most pedig itt van, mondjuk, a jachtozás, az ellenzék pedig lényegében nemhogy képtelen ehhez a történethez hozzáadni bármit, de még csak felülni sem tud rá. Még csak kellemetlen pillanatokat sem okoz vele a kormánynak. Nincs ebben önöknek felelőssége? Nincs emiatt hiányérzete?

Demokráciának és diktatúrának hívjuk a különbséget.

Megint a diktatúra! Ez magyaráz mindent? A pártok ebben az ügyben nem lazsálnak, hanem mindez adottság?

Ha ön a mai Magyarországot prosperáló demokráciának látja, aligha jutunk közös nevezőre. Szerintünk 2010 óta nincs demokrácia ebben az országban. Miközben az Orbán-kormány politikája, a kormányzásuk támogatottsága kisebbségben van, aközben az emberekhez nem jut el az alternatíva léte. Muszáj erre visszatérnem.

Nem a luxusjachtozás önmagában a dráma, hanem az, hogy ez a luxusjachtozás a nyugdíjasok és az ápolónők pénzéből történik.

És hogy ez történt, azt mi, DK-sok a magunk eszközeivel visszük el a választóknak, szórólapon, a DK-tévén, online, mindenhogyan, ahogy tudjuk.

Volt egy másik elhíresült nyaralás is, Orbán Viktor augusztusban az Adriában csobbant egyet, ahonnan az Ungár család villájába sétált fel. Ezt mennyire látja problémásnak a DK?

Mindent problematikusnak tartok, ami Orbán rendszerében természetesnek tűnik: politikus ingyenes szívességeket nem fogadhat el. Nyugat-Európában ebbe politikusok belebuknak, és korrupciónak hívják. De egyébként hadd mondjam el: nem érdekel. És azért nem ez a legfontosabb, mert ebből így nem lesz rendszerváltás. Hogyha egész nap csak panaszkodom, és erről beszélgetünk, és minden nap felháborodunk. A rendszerváltozás nem a panaszkodásból lesz, hanem a cselekvésből. Rendszerváltás akkor lesz, ha az a politikai közösség, amelyik érzi és tudja, hogy van másik Magyarország, eléri az 50 százalék plusz egy mandátumot a parlamentben. Ahhoz, hogy ide érjünk, a választópolgároknak meg kell ismerniük, hogy a saját életükre nézve milyen lehetőséget nyújtanak nekik a politikai pártok. Folyamatosan mormogni, szörnyülködni, nem elég. Én is mormogok és szörnyülködöm, de aztán felállok, és szervezem a kormányváltó közösséget. Felháborodni lehet, sőt, kell, például azon, amit nemrég bemutatott Orbán Viktor, amikor elment Kínába, és találkozott Putyinnal. Nos, az a magyar emberek elleni merénylet volt.

Miért?

Önmagában már a kézfogás ténye. És arról még csak nem is tudunk semmit, hogy mit beszéltek, miről állapodtak meg. Az előttünk álló évek a világban, így Európában is sokkal veszélyesebbek lesznek, mint a mögöttünk lévők. A biztonság kérdése már most is az első számú kérdés. A magyar emberek akkor érezhetik magukat biztonságban, ha a világ legerősebb katonai szövetsége van a hátunk mögött. Ezt a szövetséget kockára tenni Putyin barátságáért, amiből egyébként semmi haszna nem származik az országnak, az a nemzet elárulása, merénylet.

Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Pekingben 2023. október 17-én.

Ön többször találkozott a 2000-es években Putyinnal, az otthonában is járt az orosz elnök. Játsszunk el a gondolattal, hogy holnaptól ön lenne a miniszterelnök. Hogyan tekintene Oroszországra, milyen viszonyt alakítana ki?

Ne higgyük el az orbáni hazugságot, ezt az egyet kérem. A 2000-es években minden európai vezető, az USA elnöke is találkozott és kezet fogott Putyinnal, egy, a maitól gyökeresen eltérő világpolitikai helyzetben és a maitól eltérő putyini politikával. De nézzük a tényeket: Bulgária, Szlovákia hozzánk képest sokkal erőteljesebb gazdasági és energiaügyi kapcsolatban volt Oroszországgal, ám egy év alatt jelentős mértékben függetlenedtek az oroszoktól. És éppen a függetlenség miatt sokkal nagyobb biztonságban vannak ma az energia szempontjából, mint mi. Az Orbán-kormány kiszolgáltatta a magyarokat a putyini energiaáraknak. Európa egy év alatt levált az orosz gázról, mi pedig úgy maradtunk rajta Putyin gázpórázán, hogy mi fizetjük az egyik legnagyobb árat ezért nemzetgazdasági szinten Európában. Hiba volt az gondolni hosszú éveken át, hogy Putyint pacifikálni lehet. Így volt ezzel az Európai Unió, az Egyesült Államok…

És talán ön is.

Én is, abszolút. 2011 előtt sokan azt gondolták, hogy gazdasági eszközökkel pacifikálni lehet Putyint, aki sokszor volt vendége az EU-NATO-csúcsoknak. Aztán kiderült, hogy ez tévedés. És az is kiderült, hogy aki először illiberális lesz, abból előbb-utóbb diktátor lesz, a diktátorból pedig agresszor. Ez egy egyirányú utca. Nagy árat fizet azért Európa, hogy azt hitte, gazdasági eszközökkel pacifikálható Putyin. A legnagyobb árat mégis az az ország fizeti, melynek vezetője utolsó csatlósként ott áll Putyin mellett, ez pedig Magyarország.

Maradjunk mégis ennél a jelenetnél. Szóval, hogyha bejelentkeznének, felhívnák önt, hogy halló, itt Putyin, Klára találkozzunk, ön mit mondana?  

Nemet mondanék, ha ezzel hívna fel Putyin. Nemet, ahogy minden más európai vezető nemet mond. Szégyenteljes, ahogy a magyar miniszterelnök gyáva módon nem is meri a háború kifejezést használni Putyin előtt, és katonai műveletről beszél.

MIKLOS DER / POOL / AFP Dobrev Klára, Vlagyimir Putyin és Gyurcsány Ferenc 2006. március 1-jén.

Mi a tétje a 2024-es összevont választásnak?

Az igazi tét Magyarország tagsága az EU-ban és a NATO-ban. Az orbáni politika kisodor minket mindkettőből. Ezt akarjuk? A magyar társadalom többsége az EU-tagság elkötelezett híve, Orbán mégis kivisz minket. Elemi érdekünk, hogy lejöjjünk erről az útról.

2019-ban négy EP-helyet szereztek, ha jövőre hatot zsebelnek be, ünnepel majd?

Én arra figyelek, hogy sikerül-e még több embert meggyőzni, hogy ennek az országnak egy szociáldemokrata, európai fordulatra van szüksége.

Annak örülne-e, ha a most visszatartott uniós pénzt Magyarország megkapná a jövő évi választás előtt?

Annak örülnék, ha azt a pénzt a magyar állampolgárok, kisvállalkozók, iskolák, önkormányzatok kapnák meg mihamarabb. Az a pénz azért nem jön, mert azt az Orbán-kormány ellopja. Nem szeretném, hogy Tiborcz és Mészáros gazdagodjon tovább az uniós pénzekből. Még az egyszerűbb feltételeket sem sikerül teljesíteni, különösen az antikorrupciós feltételt. Orbán úgy van vele, hogy ha az oligarchái nem tudják zsebre rakni azt a pénzt, akkor a magyar embereknek se jusson.

Játsszunk megint, két gomb van ön előtt: jöjjön a pénz holnap, vagy ne jöjjön. Melyiket nyomná meg?

Azt a gombot nyomnám meg, hogy a magyar kisvállalkozókhoz és önkormányzatokhoz jöjjön.

Sajnos ilyen gomb nincs.

De bizony, van ilyen gomb! Az van ráírva, hogy Fidesz-bukás.

Akkor fog az a pénz oda kerülni, ahol szükség van rá. Soha nem ömlött ennyi pénz az országba, mint amennyi az elmúlt években az unióból jött, és Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van, mint 2010 előtt. Ebből a pénzből egy dolog történt: Mészáros Lőrinc gazdagabb lett, mint III. Károly vagy Cristiano Ronaldo. Ennek kéne örülnünk? Ezt támogassam? Az unió épp a magyar kisvállalkozók és önkormányzatok érdekeit védi a saját a korrupt kormányukkal szemben.

Lesz az EP-választás eredményének következménye az ellenzéken belül? És ha lesz, akkor mi? Tisztulás?

Nem ez foglalkoztat. Az EP-választásnak az Orbán-rendszerre legyen következménye. Ez érdekel.

Több ellenzéki párt nem fogja elérni az öt százalékot, sőt, talán a hármat se. Ha valaki nagyon bezuhan, annak se lesz hatása?

Lehet, hogy lesz következménye, de én egyet nézek, hogy az Orbán-rendszer legyőzéséhez közelebb kerülünk-e.

Ha a jövő évi EP-választást is a Fidesz nyeri, akkor az a DK megalakulása óta zsinórban a hatodik országos szintű választás lesz, ahol vereséget szenvednek. Van az a vereségmennyiség, ami után elgondolkodna azon, hogy érdemes-e tovább politizálnia?

Nincs az a választás, nincs az a kampány, amelynek az ember veszteségminimalizálással megy neki. Ha egy politikustól ilyet hall, akkor küldje el valahova, ne politizáljon tovább. Egy politikus egy módon mehet neki egy választásnak: úgy, hogy a céljait elérje. Ez pedig nekem az, hogy az Orbán-rendszer meggyengüljön, nincs ennél kisebb célom.

Farkas Norbert / 24.hu

Egy kis szakpolitika: nézzük az oktatást!

Beszéljünk az oktatásról. Mennyire gazdasági, tehát bérkérdés a DK-nak, és mennyire szakmai? És ha szakmai is, akkor hogyan kezdenék el emelni a magyar oktatás színvonalát?

 

Bérkérdés is, természetesen, de nem csak az. Fontos leszögezni, hogy még a mostani költségvetésben is van mozgástér. Tegyük fel egy pillanatra, hogy nem tudunk változtatni a magyar költségvetésen, hogy nem jönnek az uniós pénzek, hogy nem sikerül ráállítani az országot egy magasabb hozzáadott értékű gazdaságra. Ha csak a mostani költségvetés lenne, még akkor is rengeteg dologra van pénz benne. Ugyanis ma jóval az európai uniós átlag alatt költünk egészségügyre, oktatásra, nyugdíjakra, szociális kiadásokra. Az Európai Unió átlaga alatt költünk mindenre, ami az emberekről szól. Viszont átlag felett, ezermilliárdokat, azaz a költségvetésnek több mint tíz százalékát költjük a gazdaságfejlesztésnek csúfolt színtiszta lopásra: közvetlen gazdasági támogatásokra. Nincs Európában még egy olyan ország, ami ezt elkövetné. Van tehát fedezet pedagógusbér-emelésre, a nyugdíjak emelésére és az egészségügyre is. Még a mostani költségvetésből is meg lehet csinálni, és akkor még nem beszéltünk a plusz forrásokról, az EU-s pénzekről, a multiadó bevezetéséről, a milliárdosok megadóztatásáról, a más típusú gazdaságpolitikáról. Az elkövetkező évtizedekben a pedagógusszakmának kell az egyik legjobban fizetetté válnia. Tőlük várjuk, hogy lépést tartsanak azzal a fejlődéssel, változással, ami körülöttünk zajlik. A sokat emlegetett mesterséges intelligencia mindent megváltoztat, de a kémia-, biológiatanárnak ismernie kell például a géntechnológia lépéseit, a fizikatanárnak a legújabb kvantumelméleteket és még sorolhatnánk. Amikor az oktatásról beszélünk, akkor nem egy statikus rendszert kell elképzelnünk. Egy dinamikus rendszer felépítése viszont sok pénzbe kerül.

 

De mi lenne az első lépés, honnan indulnának?

 

Vannak tűzoltó feladatok. Először azt kell elérnünk, hogy az általános iskolából úgy lépjenek ki a diákok az ország minden pontján, hogy írni, olvasni, számolni megtanultak. Ma ez sem teljesül, a gyerekek nagy része funkcionális analfabéta, így jön ki a nyolcadik osztályból. Ehhez kell a béremelés mellett differenciált finanszírozás, gyógypedagógusok, pedagógiai asszisztensek, pszichológusok, családsegítők.

 

Maradna-e Klebelsberg Központ, a központi iskolairányítás?

 

Semmiképp. Az iskolák kerüljenek vissza az önkormányzatokhoz, és ahol esetleg nem tudják ezt vállalni, ott jöhet az állami fenntartás. Komoly erőforrásokat kell beletennünk a pedagógiai műhelyekbe, hogy megtaláljuk, melyek a megfelelő módszerek, amelyekkel a magyar gyerekeket tanítani lehet Kiskunhalason, Budapesten, Győrben vagy egy kistelepülésen.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik