Egészen ritka jelenségnek lehettünk tanúi január 25. és február 3. között. Nevezetesen annak, hogy az Igazságügyi Minisztérium nyilvános társadalmi vitára bocsátotta a bírósági reformról szóló törvényjavaslatot. Tegyük hozzá, ez az Európai Bizottság határozott követelésére történt így. Miként maga a törvényjavaslat is azért született meg, hogy Magyarország hozzájuthasson mintegy 2260 milliárd, valamint 8850 milliárd forint értékű euróhoz (a helyreállítási és a kohéziós alapokból).
A kormány szerint ugyanis nem lenne semmi probléma az igazságszolgáltatás függetlenségével és pártatlanságával, ha – mint írják a törvénymódosításhoz fűzött, egyoldalas „tartalmi összefoglalóban” – nem erősödtek volna fel az utóbbi időben
a magyar jogi környezet sajátosságainak félreértéséből vagy – sajnálatos módon egyes szereplők oldaláról jelentkező – szándékos félreértelmezésekből adódó aggályok, amelyek beárnyékolták a magyar igazságszolgáltatás szervezetét, működését, elért eredményeit.
Csakis ezért, „ezen aggályok eloszlatása és a független magyar igazságszolgáltatás zavartalan működésének biztosítása érdekében a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv részeként vállalta a kormány a felmerült aggályok és félreértések tisztázását.” Hogy kik lennének azok a „szándékosan félreértelmezők”, azt az olvasók fantáziájára bízták.
Nyilván az ilyen szándékos félreértelmezések közé tartozott az is, amikor Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) volt elnöke az Országos Bírói Tanácsot (OBT) megkerülve jó pár bírósági vezetői posztra nem a pályázatok nyerteseit, hanem a saját kiválasztottjait ültette. Ugyancsak félreértelmezés lehetett annak kifogásolása, ahogyan Varga Zs. Andrást, Polt Péter legfőbb ügyész korábbi munkatársát alkotmánybíróból – három törvény egyidejű módosításának segítségével – hirtelen kúriai elnökké tették. No meg persze az is, amikor Varga Zs. a törvényi előírásokat kijátszva nevezte ki a Kúriára a saját embereit.
De folytathatjuk ezt a sort Vasvári Csaba ügyével, aki ellen fegyelmi eljárás indult azért, mert egy ügyében előzetes kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB), ráadásul Polt Péter indítványára a Kúria készségesen kimondta, hogy ezzel Vasvári jogellenesen járt el. Megjegyzem, a Kúriának ez a törvénysértő döntése még most is érvényes, a nagy reformban „elfelejtették” hatálytalanítani.
De egyelőre hagyjuk a múltat, nézzük meg inkább, vajon hoz-e tényleges változást az igazságügyi reform.
- Garantálja-e a bíróságok függetlenségét,
- a bírói önigazgatás megerősítését,
- az alkotmánybírók bíróságra történő ejtőernyőztetésének befejezését,
- a Kúria elnökének szabályok közé szorítását,
- vagy csak egy szépségtapasz került a bíróságokról szóló eddigi törvényekre?
A társadalmi vita lehetőségével élve az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság részletes véleménye e sorok írásakor csak részben készült el, jelenleg egy közös, előzetes véleményt adtak ki. Az OBT viszont a keddi, egésznapos ülésén már a törvénymódosítás szakaszain végig haladva részletesen kifejtette szakmai véleményét.
Nem fogom egyenként ismertetni ezeket a véleményeket, már csak azért sem, mert a lényegre mindegyikük rátapintott. Ez pedig leginkább abban foglalható össze, hogy oly sok hézagot tartalmaz ez a törvénymódosítás, hogy némely „kiskapun” egy egész elefántcsorda besétálhat. A vélemények megközelítési módszerei persze különbözőek. Az Eötvös Károly Intézet külön kiemelte,
hogy a bíróságok működését a formális szabályokon túl számtalan informális gyakorlat, szokás, attitűd is befolyásolja. Magyarországon a bírósági vezetők kinevezésére legtöbbször jelentősen átpolitizált eljárások keretében került sor, ezért a vezetők nagy része messzemenőkig lojális a jelenlegi kormányzathoz.
Példaként említették a Völner-Schadl-ügyben Tatár-Kis Péter szerepét. Mivel Senyei György, az OBH elnöke a belső vizsgálat eredményét titkosította, így a mai napig nem tudjuk, hogy Tatár-Kis, a Fővárosi Törvényszék elnöke követett-e el fegyelmi vétséget akkor, amikor a végrehajtói kar letartóztatásban lévő korábbi elnöke, Schadl György egy bíró kirúgását akarta elérni nála. És az a kisebbik baj, hogy mi nem tudjuk, de maga az OBT sem.
„Az egyik utolsó esély a még mindig relatíve független bírósági szervezet megvédésére az Országos Bírói Tanács további küzdelmében rejlik” – írja az Eötvös Károly Intézet.
De térjünk vissza egy pillanatra Tatár-Kis Péter ügyére. A módosító törvényjavaslat kimondja, hogy az OBT a feladatai ellátásához szükséges dokumentumokba betekinthet, az adatokat megismerheti. Ez rendben is lenne, ha a szöveg nem azzal kezdődne, hogy ezt csak „a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok betartása mellett” teheti meg. Vagyis – miként az OBT írja – most sem kapták meg a teljes hozzáférést az iratokhoz. E szabály alapján ugyanis továbbra is dönthet úgy a bírósági hivatal elnöke, hogy az említett ügy iratait továbbra sem adja át az OBT-nek, hiszen azokban személyes adatok is szerepelnek.
Szinte nevetséges az a szabály, amely szerint az OBT csupán abban a kérdésben foglalhat állást, hogy a Kúria elnöki és az OBH elnöki, illetve elnökhelyettesi tisztségeire kiírt pályázatok megfelelnek-e a törvényi előfeltételeknek. Józan ésszel is beláthatjuk, hogy azon nincs sok vizsgálnivaló, hogy – mondjuk – a kúriai elnökségre pályázó nem csak nyolc általánost végzett, hanem tényleg van jogi diplomája, vagy valóban kitöltötte a törvényben előírt kúriai bírói gyakorlatot, és így tovább. És vajon az véletlen, hogy a módosító javaslat csak két év kúriai bírói gyakorlatot ír elő, melyet Varga Zs. éppen most tölt be, nem pedig tízéves bírói gyakorlatot, ahogyan azt az OBT javasolja? Ráadásul meghagynák azt az eddigi lehetőséget is, hogy „kiemelkedő tudású elméleti jogász” is pályázhasson a Kúria elnöki megbízatására.
Egyszóval: a törvényi előfeltételek vizsgálata és véleményezése semmit nem ér, hiszen ezek kiderülnek a pályázó életrajzából, ezen nincs mit véleményezni. Véleményt arról kell(ene) alkotni, hogy a pályázó alkalmas-e a pozíció betöltésére. Mint ahogyan ez történt – a pályázó meghallgatását követően – Varga Zs. András kúriai elnöki kinevezésekor. A meghallgatást követően az OBT egyhangúlag ellenezte a kinevezést. Ami persze senkit sem érdekelt. Ezért a véleményezési jogosultság csak akkor ér valamit, ha az OBT – az egyetlen, bírók által választott demokratikus testület – véleménye kötelező erejű. Ráadásul még azt az eddig meglévő jogukat is elvette tőlük a módosítás, hogy mind a Kúria, mind a bírósági hivatal elnökjelöltjét személyesen meghallgathassák. Holott az Európai Bizottság feltételül szabta, hogy az OBT véleményének kötelező ereje legyen.
De nézzük meg alaposabban, hogyan teljesül az Európai Bizottságnak az a „mérföldköve”, hogy ne lehessen pályázat nélkül, automatikusan kúriai bíró az alkotmánybírákból. A módosítás szerint ez a „kiskapu” sem zárult be. A szöveg szerint ugyanis azoknak az alkotmánybíróknak, akik már kérték, hogy kúriai tanácselnökök lehessenek, változatlanul megmaradt ez a lehetőségük azzal, hogy bírói megbízatásuk addig szünetel, amíg az AB tagjai. Emellett mi akadálya lenne annak, hogy akik eddig még nem éltek ezzel a kiváló lehetőséggel, azok 2023. március 1-jéig még kérhessék, hiszen a módosítás csak akkor lép hatályba. Így például Handó Tünde, a bírósági hivatal felfelé buktatott elnöke is bármikor visszatérhet a bíróságra kúriai tanácselnökként.
Az Országos Bírói Tanács joggal kifogásolja, hogy a Kúria elnöke – aki hivatalból tagja az OBT-nek – a módosítás szövege alapján akár az OBT elnökének is megválasztható lenne. Ennek azonban még az elvi lehetőségét is ki kell zárni, vagyis a szabályozásnak úgy kell szólnia, hogy az OBT elnöke csak a bírák által megválasztott tagok közül kerülhessen ki. Ráadásul az OBT elnökét és helyettesét nem majd valamikor augusztusban – ahogy a módosítás tartalmazza –, hanem március 1-jén, a törvény hatálybalépésekor lehessen megválasztani.
Nem vitatható, hogy a módosítás igyekszik eleget tenni annak a követelménynek, hogy az OBT hatáskörét, döntési jogkörét bővítse. Ezek gyakorlásához igyekszik feltételeket is biztosítani, például azzal, hogy az OBT bíró tagjai mellé igazságügyi dolgozókat is rendel, illetve az OBT mellett titkárság is működik majd. Ugyanakkor nem tűnik megnyugtatónak az a megoldás, hogy az igazságügyi dolgozót az a bírósági elnök választja ki az OBT számára, aki továbbra is a dolgozó munkáltatója marad. Ha nem lennék közismerten jóhiszemű, még azt is gondolhatnám, hogy a bírósági elnökök szemeket és füleket küldenek az OBT testületéhez. De persze nyilván nem, ám ettől függetlenül mégis csak jobb lenne, ha nem a saját főnöke választaná ki azt az OBT majdani alkalmazottját.
Sok egyéb javaslat is született még annak érdekében, hogy a módosító törvényjavaslat valóban alkalmas legyen a bíróságok függetlenségének biztosítására.
A bíróságok függetlensége azért is fontos, mert így tudják kontrollálni a mindenkori kormányt, és így védik meg az embereket az igazságtalanságtól. Ha nem bízhatunk abban, hogy ügyünkben független bíróság jár majd el, mindannyian veszélyben vagyunk.
Ezt a gondolatot fűzte hozzá az Amnesty International a Diós Erzsébettel, a valaha volt egyik legjobb bírósági tanácselnökkel készített interjújához.
