Nem szeretnék pánikot kelteni, hiszen alapvetően továbbra is igaz az, hogy egészséges ivóvizet kapunk. A hálózati rendszer amortizálódása viszont egyre súlyosabb gondot okoz, ahogy az is, hogy nincsen forrás a rekonstrukciójára
– erről beszélt a 24.hu-nak Homoki Andrea, a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervezője, a Víz Koalíció egyik alapítója azt követően, hogy nyílt levelet írtak Menczer Tamásnak. Ebben felhívták az államtitkár figyelmét arra, hogy nem a háború miatt maradtak el a víziközmű-fejlesztések, hanem azért, mert az elmúlt tíz évben a kormány kivéreztette a vízszolgáltatókat. Mint ismert, Menczer, a térség fideszes országgyűlési képviselője a Solymárt és környékét sújtó vízhiánnyal kapcsolatban úgy fogalmazott: „a jelenlegi helyzetet nem a rezsicsökkentés nehezíti el, hanem a háború”. Később így visszakozott: „Azt mondtam, fejlesztésekre szükség van, ám azok jövőbeli megvalósulása függ a háborús helyzettől.”
Homoki Andrea elmondta, tavaly nyáron talán egy-két településen vezettek be vízkorlátozást, az idén viszont már jóval nagyobb terület vált érintetté, csak a budapesti agglomerációban 11 településen volt átmeneti vízhiány vagy vízkorlátozás.
Ha nem kezdik meg a szolgáltatók sürgősen a felújítást, akkor évről évre rosszabb lesz a helyzet. A szolgáltatók viszont azért nem tudnak rekonstrukcióra költeni, mert egyre több a kiadásuk, miközben egyre kevesebb a bevételük
– tette hozzá.
A részletekről már Kecskés Károly beszélt a 24.hu-nak, a Fővárosi Vízművek Zrt. munkahelyi szakszervezetének elnöke egymás után sorolta a vízhiányhoz vezető okokat.
- Tömegek költöztek ki a fővárosból az agglomerációba, miközben az infrastruktúra nem követte ezt a folyamatot. A ’60-as, ’70-es, ’80-as években a hálózatokat nem ekkora létszámra tervezték. A fővárosban például a sok kiköltöző miatt már kapacitásfelesleg van, ezért is tudott a Fővárosi Vízművek vizet biztosítani Solymárnak.
- Fontos szempont az is, hogy egyre többen dolgoznak otthonról, emiatt a lakossági vízfogyasztás helyben megnőtt, a budapesti munkahelyeken viszont csökkent.
- Kecskés szerint gond az is, hogy a víziközmű-hálózatnak nincsen felelős minisztériuma. A belügyhöz, a technológiai tárcához és a Pénzügyminisztériumhoz is tartozik, de valódi gazdája nincsen. Ahogy fogalmazott: három oldalon is pattog a labda, ám egyik sem tud önállóan dönteni.
- Ehhez jön még a magas hálózati veszteség, ami egyes településeken akár 40 százalékos is lehet. Ez a megtermelt és az értékesített víz különbözetét jelenti, magyarán: a víz egy jelentős része egyszerűen elfolyik a földbe, nem kerül bele a tárolókba, és így nem jut el a fogyasztókhoz sem. Ennek fő oka, hogy rossz állapotban vannak a hálózatok, a gépészeti berendezések. Az utóbbira példa a solymári eset is, ahol hiába hordták egész éjjel a vizet a tárolóba, a szivattyúk nem kapcsoltak be, így nem juthatott fel a víz a magasabban fekvő településrészekre.
A bevételük ugyanis nem fedezi a kiadásaikat, miután 2022-ben is a 2009-es áron kell nyújtani a vízszolgáltatást. 2012-ben ugyanis befagyasztották a víz árát, ráadásul 2013-ban még volt egy 10 százalékos díjcsökkentés is. Közben a szolgáltatók piaci, tehát nem rezsicsökkentett áron szerzik be a gázt és az áramot. Ráadásul 2013-ban bevezették a közművezetékek átmenetinek szánt különadóját, ami kilenc év távlatából már nehezen nevezhető átmenetinek. A közműadó a Fővárosi Vízművek esetében a nettó éves vízdíjbevétel nagyjából 10 százaléka.
„Amíg nekünk az MVM négyszeresére megemelte a gáz árát, addig mi egy forinttal nem tudjuk megemelni a vízdíjat sem az MVM-nek, sem más gazdálkodó szervezetnek” – magyarázta Kecskés Károly. És amíg a lakosság kivételével a gázért és a villanyért már az önkormányzatoknak, gazdálkodó szerveknek, intézményeknek is piaci árat kell fizetni, addig a víz esetében erről nincsen szó. De önmagában még ez sem oldaná meg a problémákat.
A Fővárosi Vízművek Zrt. szakembere szerint a közműadót kellene eltörölni, vagy legalább visszaforgatni minden közművállalathoz, mert jelenleg csak az állami tulajdonban levő víziközmű-vállalatok kapnak támogatást a költségvetésből, az önkormányzatiak nem.
Ez nem nagy pénz, körülbelül 14 milliárd forint, miközben az ágazatba nagyjából 1000 milliárdot kellene visszapótolni
– érzékeltette. Ha ez az összeg csupán csepp is a tengerben, akkor is számítana. A helyzeten az is segítene, ha a víz, vagyis a legalapvetőbb élelmiszer áfáját levinnék 27 százalékról akár 5 százalékra, miközben a fogyasztói ár változatlan maradna. Ezekkel az intézkedésekkel a lakosság ugyanúgy élvezhetné a rezsicsökkentés előnyeit, és a közműcégeknek is csurranna-cseppenne valami. Persze az államnak így le kellene mondania a bevételének egy részéről.
Ez az ágazat az elmúlt 10 évben teljesen ki lett véreztetve. Felejtsük el a fejlesztést, hiszen a karbantartásra sem jut pénz. A 2012 előtti kilenc évben évente átlagosan 53–54 kilométer csövet cseréltek ki Budapesten a vízmű emberei. Az elmúlt tíz évben viszont már csak évente átlagosan 14 kilométert. Ez tarthatatlan
– mondta Kecskés. A kutak állapota is jelentősen leromlott, ezeket is karban kellene tartani, fel kellene újítani, de erre sincsen keret, így borítékolható volt, hogy előbb-utóbb probléma lesz.
A Víz Koalíciót egyébként nemcsak Menczer Tamás háborús kijelentése zavarta, hanem az is, amikor a solymári helyzettel kapcsolatban egészen fenyegető stílusban kezdett el beszélni a politikus. Így: „Felszólítom a DMRV-t, a szolgáltatót és felügyeleti szervét is (…), hogy a munkájukat végezzék el!”
Ez felháborította a szakembereket, ezért is reagáltak Menczer szavaira:
Az mégsem járja, hogy a kormány jelentős forrásokat von el a vízszolgáltatóktól, majd őket teszi céltáblává. Egyébként is hajlamosak azt hinni az emberek, hogy a vízszolgáltató nem teljesít, miközben elfelejtik, hogy a megoldás a kormányzat kezében van. Nem szép dolog rátolni a közműcégekre a felelősséget
– nyilatkozta Homoki Andrea. Mindkét megszólalónk egyetértett abban, hogy a szakemberhiány is jelentős problémákat okoz: sok az idős dolgozó, Kecskés becslése szerint a munkaerő 25 százaléka kikophat a rendszerből 10-15 éven belül. És nem lesz utánpótlás, mert a fiatalok nem választják ezt a pályát a nyomott bérek miatt, tette hozzá.
A fentebb sorolt okok miatt a szakembereket nem lepték meg az agglomerációs vízkorlátozások, egyúttal arra figyelmeztetnek, hogy évről évre rosszabb lehet a helyzet. Egyre gyakrabban várhatók csőtörések, amelyek ráadásul halmozottan jelentkeznek majd. Ennek a jeleit már láthatjuk: az elmúlt öt évben a duplájára emelkedett a csőtörések száma – figyelmeztetett Kecskés Károly.
