Azzal kezdtük Csatatér-sorozatunkat, hogy „a Csongrád-Csanád 4. választókerületben induló két jelölt bármelyikéből lehet egyszer Magyarország miniszterelnöke”. Egyetért az állítással?
Abszolút. De a magam miniszterelnökségében azért jobban bízom.
Ha ön győz, országszerte marad az olcsó élet?
Ha az általam vezetett ellenzéki összefogás győz, akkor az állam minden erejével segíteni fogja a rászorulókat.
Meddig marad ingyenes a Hódmezővásárhelyet Szegeddel összekötő vasút-villamos?
Hódmezővásárhely polgármestereként ingyenes buszközlekedést ígértem, amit meg is valósítottam. A vasút-villamost a jelenlegi országgyűlési képviselő, Lázár János tette ingyenessé, de nem az idők végezetéig, hanem csak az országgyűlési választásig. Ez reális határidő.
Meddig tartaná a benzinárstopot?
Remélem, hamarosan esik az olajár, és nem lesz szükség a benzinárstopra.
És ha nem esik?
Orbán Viktor május közepéig rendelte el a 480 forintos plafont. Ezt a dátumot én is garantálni tudom. Aztán pedig a helyzet függvényében kell döntést hozni arról, hogyan védjük meg a magyar gazdaságot és a magyarokat.
Marad a hárommillió forintos otthonteremtési- és -felújítási támogatás?
Az év végéig. Ahogy azt a még hivatalban lévő miniszterelnök ígérte.
Meddig marad a 25 év alattiak adómentessége?
Támogatandó ötlet, akár végleg megtartanám.
A 13. havi nyugdíjat is megtartaná?
Meg.
A fideszes plakátokon azt olvasni, hogy eltörölné.
Alávaló hazugság. Miként a Fidesz összes velem kapcsolatos plakátos állítása.
A rezsicsökkentést megtartaná?
Meg.
A mostani tartalmával?
Kezdetben a mostani tartalmával, aztán továbbfejlesztve. A rezsicsökkentés jelenleg még a milliárdosok medencefűtését is támogatja. Ez igazságtalan, nem maradhat így. Viszont be kell vonni a rezsicsökkentési körbe azokat, akik vezetékes gáz híján fával tüzelnek. Nekik is jár a támogatás, természetesen rászorultsági alapon.
A medencés milliárdosokon kívül senki nem járna rosszabbul?
Egy bizonyos jövedelemhatár alatt senki nem járna rosszabbul.
Hol húzódik az a jövedelemhatár?
Az alapelv az, hogy a legtehetősebbeket ne támogassa az állam, hiszen a rezsibefagyasztásnak ára van, amit mindannyian fizetünk, a legszegényebbek is, egyebek mellett Európa legmagasabb áfájával.
Ön azt javasolta, vegyük lejjebb a fűtést, akkor kisebb lesz a rezsi.
A rezsi leginkább akkor lesz kisebb, ha nem az utcát fűtjük. Ma egy átlagos bécsi lakás olcsóbban üzemel, mint egy ugyanakkora budapesti, noha Ausztriában jóval drágább a gáz. Ennek oka, hogy a bécsi épületek hőszigetelése sokkal jobb, mint a budapestieké. Javaslatom a következő: a pénzt, amit ma medencefűtésre ad az állam, adja inkább szigetelésre. Azt még az EU is támogatná. A végeredmény az lenne, hogy a lakos kevesebbet fizet rezsire, az ország pedig kevésbé van kitéve az orosz és egyéb energiának. Mi Hódmezővásárhelyen felújítottuk az idősek otthonát, szigeteléssel, nyílászárócserével, napkollektorok felhelyezésével, ezáltal az eredeti alig egynegyedére csökkent a rezsi. Ez a helyes út.
Jól értem, hogy összességében nem szorítana meg?
Sőt, sokan többet kapnának, mint jelenleg.
Már most lényegesen többet költ a kormány, mint amennyi a bevétele. Csúcson az államadósság és az államháztartási hiány, berobbant az infláció. Ha tovább nő a kiadás, összeomlik a költségvetés, káosz jön, új választás, meglehet, Orbán négyötödös visszatérésével. Ön mégis többet adna. Miből?
Három forrásból. Elsőként:
hazahozzuk a fejenként másfél millió forintnyi uniós támogatást, amit Orbán nem kap meg, mert ellopná. Éppen ezért csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, lesz elszámoltatás, visszavesszük az ellopott vagyont.
Csak a Magyar Nemzeti Bank visszaadandó vagyona több százmilliárd forint, és az MNB csupán egyetlen állami cég. A második tétel: a mi kormányunk nem községi sokmilliárdos stadionra, lówellnessre meg félméteres kilátókra költ majd, hanem energiatakarékosságra, a gazdaság, az egészségügy és az oktatás fejlesztésére. A harmadik, legfontosabb tétel, a legnagyobb tartalék, a rezsicsökkentés legjelentősebb fedezete pedig a korrupció felszámolása. Ma Magyarországon négyszer annyiba kerül az autópálya kilométere, mint Horvátországban: az Eszék és Mohács közötti sztráda húsz kilométere húszmilliárdba kerül, nálunk nyolcvanba.
Azonos műszaki tartalommal?
Nincs az a műszaki tartalombéli különbség az egységes dél-baranyai tájon, ami indokolja a négyszeres szorzót. Még a másfélszereset se indokolná semmi. De az érintettek majd próbálkozhatnak kimagyarázni a dolgot a bíróság előtt. Épp úgy, mint azok, akik elintézték, hogy a Budapest–Belgrád vasút kilométere Magyarországon negyven százalékkal drágább, mint Szerbiában. Annak az ügynek is bíróságon a helye.
Már ha a független igazságszolgáltatás úgy ítéli meg.
Természetesen. De ha majd tényleg független lesz az az igazságszolgáltatás, élén az ügyészséggel, akkor aligha sikkadnak el az ilyen hazaárulások.
A rezsi legnagyobb tétele a fűtés. Ön tudja, hogy Magyarország mennyiért veszi a gázt Oroszországtól?
Azt idehaza csak Orbán Viktor és szűk baráti köre tudja.
Ön kormányfőként nyilvánosságra hozná az árképletet?
Először derüljön ki, hogy tényleg titkos-e a szerződés, és ha titkos, akkor annak kell utánajárni, hogy miért titkos. Ha igaz, amit Putyin és Orbán állít, vagyis az, hogy ötödáron kapjuk a gázt, akkor valaki irdatlan sokat lop belőle.
A Népszava országközi elszámolási adatokat elemezve arra jutott, hogy Magyarország tőzsdei árat fizet az oroszoknak, a kedvezmény csupán annyi, hogy két hónap késéssel követjük a piacot. Vagyis meredek áremelkedés idején helytálló lehet akár az ötödár is.
De összességében nem spórolunk. Már csak azért is nyilvánvaló hazugság az ötödár, mert, teszem azt, Németország alkupozíciója aligha rosszabb, mint Orbáné. Nem kérdés, hogy Magyarország számára a közös uniós energiapolitika biztosítja a legjobb árat és nyújtja a legnagyobb biztonságot. Jobban járunk, ha nem egyes országok alkudoznak a gázról az oroszokkal, hanem az EU. Magyarország kitettségének csökkentése egyfelől része az uniós kitettségcsökkentésnek, másfelől saját feladat.
Merre mozduljunk?
A szélenergia az EU egészét tekintve jelentős és egyre dagadó tétel, ám mi magunk nem sokra megyünk vele, hiszen ugyanaz a torony, ami a dán tengerparton 98 százalékban forog, Magyarországon csupán 20 százalékban. A megújulók terén számunkra inkább napenergiában nyílik lehetőség. A gázellátás diverzifikálása halad, itthon is épülnek interkonnektorok, a folyékony gáz fogadására az EU több pontján létesülnek LNG terminálok, valamint az ezeket a kontinens ellátásába bekapcsoló vezetékek. De ebben a műfajban minden hosszútáv. Idegeskedni viszont nincs ok: az EU továbbra is vásárol orosz gázt, hiszen Putyinnak kell a pénz, Európának pedig kell a gáz.
Mi legyen az atomenergiával?
Én, mint a világ legnagyobb atomerőmű-flottáját működtető cég egykori alkalmazottja, hiszem, hogy az atomenergia klímasemleges, gazdaságos, tiszta és biztonságos energiaforrás.
Paks 2 kapcsán azért szögezzük le: szemben a Fidesz hazugságával, a rezsicsökkentéshez semmi köze a még papíron sem létező, hét év alatt hét év csúszásban lévő erőműnek. Építésének leállítását ráadásul a Fidesz képviselői is megszavazták Brüsszelben, amikor, engedve a nyugati nyomásnak, amellett tették le a voksukat, hogy Európa a területén állítson le minden orosz atomprojektet.
Honnan lesz így fűtőelem az ország áramigényének negyven százalékát biztosító paksi erőműben? És hová tesszük a kiégett fűtőelemeket? És mi lesz az üzemidő-hosszabbítással? És ki építi fel Paks 2-t?
Az üzemidő-hosszabbítással mindenki egyetért, a fűtőelem más országból is beszerezhető, a kiégett elem más országban is elhelyezhető. Ami Paks 2-t illeti: Orbán a világpiacinál lényegesen magasabb kamattal vett föl hitelt Oroszországtól az építésre, ráadásul verseny nélkül, indokolatlanul drágán szerződött a Roszatommal, ami durván ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, lényegében hazaárulás. A szerződést a kormányváltást követően azonnal fölülvizsgáljuk.
A háború szolgáltathat jogi alapot a szerződés felmondására és másik kivitelező megbízására?
Nézzük meg előbb a konkrét szerződést.
Nem billenti meg az atomenergia biztonságosságáról vallott hitét, amikor azt hallja, hogy az oroszok lőtték a zaporozzsjai atomerőmű egyes épületeit?
Az atomerőművek biztonságos létesítmények, de nem háborúra méretezték őket. A világ sosem lesz felkészülve egy olyan őrültre, aki gyermekkórházat és terhes édesanyákat bombáz, vöröskeresztes menekültoszlopot lő szét, atomrobbantással fenyegetőzik. Most van egy ilyen őrült, Putyin, és ma a nyugat legfőbb feladata az ő megfékezése.
A keleti nyitásra, a Putyin barátságára és a szuverenitásra oly büszke Orbánt pedig már csak azért is le kell váltani, mert képtelen megvédeni a hazánkat, aminek fényes bizonyítéka, hogy a minap egy bombát szállító drón háborítatlanul és észrevétlenül átrepült Paks fölött.
Orbán számára tényleg első a szuverenitás, aminek része, hogy Magyarország ne csak nyugaton, hanem keleten is rendelkezzen acélos politikai, gazdasági kapcsolatokkal.
Magyarország két fő szövetségese az Európai Unió és a NATO, a biztonság és jólét garanciája ez a szövetségesi rendszer. Napnál világosabb, hogy minket a mindenkori háborútól kizárólag a NATO véd meg. Ehhez képest Orbán abban éli ki harci vágyait, hogy akadályozza az EU kiállását egyebek mellett a kínai keresztény közösségekért, a kínai ujgurokért, a hongkongi demokráciáért, a Dél-kínai-tenger katonai agressziója ellen. Az ilyen szuverenitásból nem kérek. És az olyan szuverenitásból sem kérek, hogy nem csatlakozunk az EU-s ügyészséghez. És az olyan szuverenitásból sem, hogy a magyar állam egy kínai kommunista egyetemnek több pénzt ad, mint a létező magyar egyetemeknek összesen, miközben elüldözte Közép-Európa legjobb egyetemét, a CEU-t, ami ráadásul egyetlen fillérünkbe sem került. Ez hazaárulás, nem szuverenitás. A szuverenitásunkra oly büszke Orbán Viktor nem szólhatott bele még a Belgrád–Budapest vasút útvonalába sem – ahogy az kiderül az itthon titkosított, de a szerbek által nyilvánosságra hozott szerződésből. Ez a szuverenitására annyira büszke kormányfő kétszer kérte, hogy ő jelölhesse ki az állomásokat, de a kínaiak elhajtották. Ez a baromira szuverén Orbán Viktor kiszolgáltatta Magyarországot Putyinnak és a kínai kommunista pártnak. És arról még nem is beszéltünk, hogy ez a szuverén Orbán Viktor a teljes magyar nemzeti össztermék két százalékát önti német multik zsebébe.
Munkahelyteremtő beruházásokat vonzva ide.
Feleennyi támogatással is mi lennénk a legnagyvonalúbbak az EU-ban. Hitem szerint ügyészségi eljárás vizsgálja majd a támogatások megítélését is. Ahogy azt is, hogyan függ össze az azeri baltás gyilkos kiadatása a titkos magyar számlákra Azerbajdzsánból érkező sok millió dollárral. Meg azt is, hogy Rogán Antal és barátai a letelepedési kötvénnyel hogyan tettek szert 162 milliárd forintos haszonra, miközben az államnak 17 milliárdnyi veszteséget okoztak, és közben bűnözőket eresztettek be az országba, az EU-ba. És vizsgálandó az összes orosz és kínai állami szerződés, élén a gázbeszerzésben ügyeskedő MET nevű társasággal. Na, ez a szuverenitás! A keleti nyitás politikája totális kudarcot vallott, a külkereskedelmünknek továbbra is csupán három-négy százaléka Kínáé, bő 80 százaléka továbbra is az EU-val zajlik. Tényleg keletre érdemes nyitnunk? És tényleg okos ötlet távolodni a nyugattól? Szerintem akkor állítjuk helyre a magyar nemzet szuverenitását, ha elzavarjuk éléről a kizárólag önmaga szuverenitását védő fantasztát, a magát világpolitikai tényezőnek képzelő, miniszterelnöknek alkalmatlan Orbánt.
Ön merre mozdítaná a magyar-orosz és a magyar-kínai kapcsolatokat?
Kifelé az érdekszférájukból. Magyarország helye Európában van. Ha Európa fejlődik, Magyarország is fejlődik. Aki elárulja Európát, az egyúttal hazaáruló is. Nincs helye külön utas politikának. Hogy micsoda őrültség Oroszországhoz fércelni hazánkat, megmutatja ez a háború. Azt pedig Montenegrótól Malajziáig látjuk, micsoda hiba Kínához kötni egy nemzet csónakját.
Ha lecseng a háború, vajon melyik parton köt ki Oroszország? Kína vagy a nyugat mellett?
Súlyos aránytévesztés azt gondolni, hogy ez Magyarország miniszterelnökének döntésén múlik.
Ön mivel kalkulál?
Az ilyen spekulációkat meghagyom Orbán Viktornak. Megjegyzem, mára ő is belátta, mekkorát tévedett Putyinnal kapcsolatban. És bár a Fidesz-média továbbra is az orosz propagandát nyomja, a miniszterelnök sorra megszavazza a NATO és az EU szankcióit és a fegyverszállításokat. Vagyis
értelmesen cselekszik, de még mindig gazemberségeket beszél.
Mondjuk ez eggyel jobb, mint amikor a cselekedetei is gazemberségek voltak. Én speciel akkor kedveltem őt a leginkább, amikor tisztességesen cselekedett és tisztességesen is beszélt, olyanokat, hogy „az olaj ugyan keletről jön, de a szabadság nyugatról érkezik”. Amúgy a kettős beszéd tarthatatlanságát jelzi, hogy Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten nyilvánosan megszégyenítette Orbánt, akinek ezzel a gesztussal tizenkét évnyi politikája került látványosan a történelem szemétdombjára. Tökéletesen igaza van Zelenszkijnek, itt és most oldalt kell választani: Putyin vagy Európa.
Ön miniszterelnökként elfogadná Putyintól Kárpátalját?
Őrült beszéd.
Roman Giertych, Lengyelország egykori miniszterelnök-helyettese szerint létezett egy magyar-lengyel-orosz titkos terv Ukrajna felosztásáról, melyben Kelet-Ukrajna az oroszoké, a nyugati területre pedig a lengyel és a magyar hadsereg vonult volna be úgymond békefenntartóként, majd állandósult volna a felosztás.
Hát, azon én is elgondolkodtam, hogy közvetlenül a háború kitörése előtt miről tárgyalt hosszú órákon át Orbán és Putyin Moszkvában.
Gázról.
Persze, meg békéről. Aztán kitört a háború. Ne nevettessen!
Ők mondták ezt a megbeszélés utáni sajtótájékoztatón.
Ahol Putyin úgy alázta Orbánt, ahogy csak tudta. Eleve úgy tárgyalt vele, hogy egy hatalmas asztal túlvégére ültette, alig láttak el egymásig.
Macront is a nagy asztalhoz ültette Putyin.
De vele nem mosta fel a padlót, nem hagyta faképnél a sajtótájékoztató után. Orbánnak viszont úgy kellett kitotyognia, kikullognia utána.
Miért alázta volna Putyin a leghűségesebb uniós szövetségesét?
Szerintem Putyin kért valamit Orbántól, amire Orbán nem volt hajlandó, vagy legalábbis nem mert rábólintani.
Mit kérhetett?
Tán némi támogatást Ukrajna lerohanásában.
Magyarország NATO-tag, saját akaratából nem vonódhat be háborúba.
Orbán szereti az unortodox megoldásokat, és ha tényleg elhangzott a kérés, azért szegült ellen, mert még nem ment el teljesen az esze. Pedig Putyin tizenéve folyamatos nyomás alatt tartja őt, az uniós szankciók megszavazása előtt hol Orbánt rendelik Putyinhoz, hol Szijjártót Lavrovhoz.
Orbán sose vétózott Oroszországot sújtó uniós szankciót.
Sose merte megtenni, csak lassította a folyamatokat, tolta a botokat a küllők közé. Klasszikus hintapolitikát játszik, amire Magyarország a történelme során mindig rajtaveszett. Most is mi a mérleg? Se a szövetségeseink nem bíznak a magyar kormányban, se Putyin. Orbán már azzal kiérdemli a hazaáruló minősítést, hogy évtizede akadályozza Ukrajna NATO- és EU-s csatlakozását, ezzel a kárpátaljai magyarságot kizárta a nyugat védernyője alól.
Ön támogatja Ukrajna EU- és NATO-csatlakozását?
Határozottan.
Putyin nyilvánvalóvá tette, nem tűri, hogy hazája egy újabb NATO-országgal legyen határos.
Oroszország már határos egy NATO-tagországgal, Észtországgal.
Észtország közel két évtizede csatlakozott. Az más világ volt.
Meg ez is egy másik világ.
Aggódunk Kárpátaljáért, de egyáltalán marad ott magyar a háború után?
A nemzetiségi viszonyok az utóbbi évszázadban nemcsak Kárpátalján, hanem az összes elszakított területen is alapvetően megváltoztak. Visszacsatoláson gondolkodni már csak ezért is butaság, felelőtlenség. A megoldás nem a határok módosítása, hanem a határok lebontása, légiesítése: a bővülő Európai Unió. Csak ez adhatja vissza Magyarországnak és a magyar közösségnek az együvé tartozás joggal vágyott érzését. Addig is és aztán is elemi érdekünk jó kapcsolatot ápolni a szomszéd népekkel, köztük az ukránokkal, hiszen csak így biztosíthatóak a kárpátaljai magyarság jogai. Aki ezzel ellentétesen lép, hazaáruló.
Török Gábor az itthoni választási kampányra utalva felrója önnek, hogy hatalmas lehetőséget hagyott kihasználatlanul: a háború első napján be kellett volna jelentenie, hogy felfüggeszti a korteskedést, és személyes találkozót kellett volna kezdeményeznie Orbánnal, mondván, nemzeti összefogásra, az ellenzék bevonásával meghozott döntésekre van szükség.
Török Gábor komolyan gondolja, hogy a miniszterelnök-jelölti vitához is gyáva Orbán a háború kapcsán leül velem tárgyalni, miközben még az ellenzék kezdeményezte rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálta a Fidesz?
Azt mondja, ha Orbán ellöki MZP kinyújtott kezét, nem öltheti magára a béke apostola szerepet.
Török Gábor elfelejti, hogy Magyarországon él. A nyilvánosság 90 százalékát Orbán Viktor kontrollálja. Az ő fizetett hirdetései százszor annyi pénzből ömlenek még a közösségi médiában is, mint a mieink. Hárommillió embert képviselve négy év alatt öt percet kaptam a közrádióban, az M1-en szintén ötöt.
Tehetek én bármilyen kijelentést, az nem kényszeríti semmire Orbánt, aki most eljátssza a gatyás békegalambot, miközben tizenkét éven keresztül a háborús retorikát nyomta.
Egy ilyen kommunikációs útelágazásban ki dönt arról, hogy melyik irányba fordul az ellenzék?
Mindennap két értekezletet tartunk, az egyiken a kampány vezetői, a másikon a hat párt képviselői vesznek részt, néhány hetente a pártelnökök is összeülnek, a saját kommunikációmról pedig én döntök.
Török Gábor a következőt állítja a két oldal politikacsinálását összehasonlítva: „Ez leginkább egy Puskás Akadémia-III. Kerületi TVE meccs (…) A sokszor emlegetett erőforrás-különbségek mellett ide tartozik az is: milyen stábokkal dolgozol, mennyire kialakítottak a politikai döntéshozatal formái, milyen tudásokat képesek becsatornázni a döntés előtt. Sok mindent hallottam arról, hogyan működik a döntés-előkészítés az ellenzéki stratégáknál, és az információk nem azt mutatják, hogy ezt össze lehetne hasonlítani azzal a professzionalizmussal, ahogyan a Fideszben politizálnak. Profik játszanak amatőrökkel.” Tényleg?
Profik? Legfeljebb profi bűnözők.
A hatalomgyár professzionalizmusáról beszél Török.
Abban valóban profik. Meg a közpénz közpénzjellegének elveszejtésében profik. Lopásban profik. A sajtószabadság kiiktatásában profik. A jogállam kiüresítésében, politikai káderekkel feltöltésében profik.
Az ellenzék képes lenne hatalomgyárat működtetni?
Büszke vagyok rá, hogy az ellenzéki oldalon nem hatalomgyárosok vannak, hanem tisztességes hazafiak.
Hatalomgyár nélkül megtartható a hatalom?
Kell tenni a hatalom megtartásáért, de a lényeg mégiscsak az ország üdve.
Eláruljam, miért bízom az ellenzékben? Mert ha az ellenzék csoportjai összefogva a saját érdekeiket érvényesítenék, akkor ugyanabba a hibába esnének, mint Orbán Viktor, aki bármit megtehet, és bármit meg is tesz. A sokszínű szövetség viszont biztosíték arra, hogy sosem lesz se hatalmaskodás, se közös lopás, s ha bárki próbálkozna, lesz, aki a kezére csap.
„Cinikusok játszanak hisztérikusokkal.” Ezt is Török Gábor mondja.
A hisztérikus butaság. A cinikus stimmel. Pontosabban: ma már stimmel. Merthogy Orbán sem volt mindig ilyen: én az elmúlt harminckét év legsikeresebb magyar kabinetjének az első Orbán-kormányt tartom.
És a legkudarcosabbnak?
Az utóbbi tizenkét év Orbán-kormányát. A különbség oka az, amiről az előbb beszéltem: Orbán 1998 és 2002 között egyeztetni kényszerült a koalíciós partnereivel, az erős ellenzékkel, valamint az erős, független sajtóval. Plusz működtek az alkotmányos fékek és ellensúlyok.
Bukott is a Fidesz 2002-ben.
Amiből Orbán nem azt a tanulságot vonta le, hogy még jobban kell kormányozni, még kevesebbet kell lopni, hanem azt, hogy ki kell iktatni a bukás lehetőségét, vagyis magát a demokráciát.
Egyesek szerint inkább azt szűrte le, hogy nem modernizálni, nyugatosítani kell Magyarországot, hanem az élére állni Kádár népének, ennek „az állam majd megoldja helyetted, csak nyughass” világnak.
Ha ezt is tanulságként vonta le, akkor tévedett ebben is, mert igenis lehet, sőt kell nyugatosítani, modernizálni. Én rég nem a kádári modellben, nem az állam mindenhatóságában, nem a minden leuralásában hiszek. Amióta én vagyok Hódmezővásárhely polgármestere, adakozásból ültetünk fát, újítunk fel közkutat, építünk játszóteret. Versenyben, a nyilvánosság előtt döntünk a közbeszerzésekről, és mindig a legjobb ajánlatot kínáló vállalkozó nyer. Politikamentesen, nyílt közgyűlésen határozunk az egyesületi támogatásokról, a legtöbbet egy fideszes futballklub kapta, aminek egy fideszes képviselő az elnöke. A város kitüntetéseit az öt fideszes képviselő egyetértésével ítéljük oda. Bizonyítottuk, hogy Magyarországon is van tere a korrupciómentes, közösséget szolgáló, önkénteskedéses kultúrának. Országosan is ezt fogom meghonosítani. Nem könnyű feladat, ugyanis nemcsak morálisan, hanem gazdaságilag is romokban álló hazát veszünk át.
A „romokban álló” erős túlzás.
Túlzás? Ön az imént már sorolta a gazdasági bajokat: egekben az infláció, tavaly és tavalyelőtt rekordot döntött a deficit, és Orbán az uralkodása alatt megduplázta az államadósságot.
Szinten tartotta.
Megduplázta: 20 ezer milliárdból közel 42 ezer milliárd lett.
GDP-arányosan illik nézni az államadósságot.
GDP-arányosan is emelkedett: 65 százalékról 80 százalék fölé.
Nyolcvannal vette át Bajnaitól 2010-ben.
Aztán levitte 65-re, és onnan villámgyorsan föl. És közben azt hazudta, hogy az eladósodás ellen is harcol. Ez a hullámvasút mutatja az ő gazdaságpolitikai zsenialitását?
Az utóbbi bő két évet hazavágta a Covid-válság, most pedig itt a háború. Lehetne méltányos Orbánnal.
Tényszerű vagyok vele. A világ élmezőnyéhez tartozunk a Covid-áldozatok számát tekintve, viszont a sereghajtók közé az egészségügyre fordított állami pénz tekintetében. És az is tényszerű, hogy Orbán 3000 milliárdot eltüntetve ellopta magánszemélyek magánnyugdíját.
2700 milliárd. Elvileg államadósság-csökkentésre ment.
De csak elvileg, hiszen az államadósság növekedését most beszéltük meg. Az a 2700 milliárd felfoghatatlan összeg, az ország éves költségvetésének tizede. És valójában tényleg csak a töredéke ment államadósság-csökkentésre.
Csökkent a munkanélküliség.
Mert százezrek vállaltak munkát külföldön, olyanok, akikre itthon is szükség lenne.
Mit tanácsol nekik? Hazajöjjenek?
Jöjjenek, mindenképp. Először választani. Aztán tartósan is. És ha Orbán megy, a fiataljaink hazajönnek.
Egy marék ziziért biztos nem jönnek. Mit kínál nekik?
Azt, hogy együtt építsünk egy jobb országot, melyben Európa jön ide, és nem nekünk kell elmenni Európába.
Ez szlogen, nem ígéret. Mondjon egy-egy érvet a húszas évei elején járó egyetemistának, a harmincas kőművesnek, a negyvenes pincérnek és az ötvenes informatikusnak.
Aki kint megél pincérként, pláne kőművesként, informatikusként, az itthon is megél. Egy kőműves ma Vásárhelyen annyit kér, amennyit nem szégyell. Én e mellé egy egyre jobban működő, ismét demokratikus, a jelenleginél igazságosabb, boldogabb országot ígérek.
Ön évekig külföldön élt. Megeshet ez ismét?
Tizenháromszor költöztem, többször nem akarok. Munka miatt hónapokat töltöttem Finnországban, Németországban, Ausztriában, éveket Kanadában és az USA-ban. A mostani otthonunkból már csak a temetőbe szeretnék költözni, jó sokára.
Fiumei út vagy a vásárhelyi köztemető?
Vásárhely! Sikeres miniszterelnöki ciklus vagy inkább ciklusok és boldog unokák, dédunokák között eltöltött öregség után.
Folytassuk a gazdasági fundamentumok sorát: nőtt a foglalkoztatottság.
A közmunka miatt, amit egyébként én is támogatok, és amit a baloldali kormány vezetett be, Orbán csak felfuttatta.
Az élelmiszerár-plafonról mit gondol?
A csirkefarhátár befagyasztása is jelzi, mekkora a baj a gazdaságban.
A farhát mellett a csirkemell, a sertéscomb, a kettőnyolcas tej, a liszt és az étolaj ára is fix.
Már ahol kapható. Nemrég jelentettek be újabb, mintegy 30 százalékos húsáremelést. Ennyit az orbáni politika sikeréről. Az árstop nyomában áruhiány jár, kereskedők mennek tönkre, hasonlóan a kis benzinkutakhoz, ahol drágábban kapják az üzemanyagot, mint amennyiért adhatják. Ráadásul elszabadult az infláció. Még Orbán haverja, a jegybankelnök Matolcsy György is kritizálja a kormány inflációs politikáját, ami rendkívül szokatlan tett egy olyan bolsevista pártban, mint a Fidesz.
Az egész világon megugrott az infláció.
Az EU-ban januárban és februárban Magyarországon volt a legmagasabb az infláció, az euró négyszáz forint fölé is benézett. Dacára az árbefagyasztásnak. Mi lenne itt anélkül?! És mi lesz akkor, amikor lejár a hitelkamatok befagyasztása, a benzinár befagyasztása meg a csirkefarhátár befagyasztása?
Orbánt most egy dolog érdekli: bármi áron, akár a költségvetés tönkretételével és a magánszektor kivéreztetésével lefojtani a választásig a tüzet. Azt a tüzet, amit ő rakott. De gyújtogatóra nem bízhatjuk a tűzoltást. Főleg akkor, ha csak improvizál. Azt gondolja, a választás után is lesz valahogy. Csakhogy az EU pénzügyi segítsége nélkül összeomlás jön, és azt a segítséget Orbán nem kapja meg.
Ő azt állítja, hogy megkapja.
Azt hazudja ő és a mi pénzünkből fenntartott médiája, hogy parádés brüsszeli teljesítményének hála megnyíltak a zárolt források. Miközben a valóság az, hogy a régi csapok továbbra is zárva, és az EU az ukrán menekültek ellátására utalt 300 millió eurót. Reménykedem, legalább ezt arra használja Orbán, amire kapta. De sajnos Orbán olyan, hogy ha tud, lop, így van összerakva. Ezen ő már nem tud változtatni.
Említette a stadionokat. A sporttal ön mit kezdene miniszterelnökként?
Stadionra biztosan kevesebb jutna, mint Orbán alatt. Kórházra, iskolára több.
Felépültek a stadionok.
Orbánnak stadionból sosem elég. Most épp Eszéken akar felhúzni egyet Mészáros Lőrincnek. A miniszterelnök a sport, különösen a futball szerelmese. Ez eddig rendben is van. De még a sportnál is fontosabb neki, hogy a szemérmetlen túlárazásokkal milliárdokat lopjon a stadion- és a sportcsarnoképítésekből.
Az utánpótlás-neveléssel mi az ön terve?
Az erre fordított összeget lehetőség szerint növelném. Noha az Orbán által bevezetett tao-rendszer a korrupció és a felelőtlen költekezés melegágya, négyszázezer magyar fiatal sportolása elképzelhetetlen állami támogatás nélkül.
Mi lesz a tao-val?
Kiiktatjuk. Így törölve el a korrupciót, és mentesítve a sportvezetőket attól, hogy vállalkozóknál házaljanak, megalázkodjanak, belekényszerüljenek sumákságokba. A mi kormányzásunk alatt közvetlenül az államtól érkezik majd a forrás. Az unió vonatkozó engedélye 2024-ig szól, legkésőbb addig be kell vezessük az új struktúrát.
Mi lesz az élsporttal, különösen a labdás látványsportokkal? Bukják az állami pénzt?
Ma egy NB I-es futballista bére akár a tízszerese egy orvosénak, ráadásul a Covid-járvány alatt sem a vállalkozásokat támogatta Orbán, hanem a focistákat. Ezen joggal háborodtak fel az emberek. Miként azon is, hogy a közmédia évi 130 milliárdos büdzséjének jelentős része valójában bújtatott sporttámogatás. Első lépésben ki kell tisztázni a rendszert, hogy legalább azt lássa az új kormány, hogy pontosan mennyi közpénz fordítódik élsportra.
Azt el tudja fogadni, hogy az élsport sikerei mintát adnak az egészséges élethez, szórakoztatnak, közösséget építenek, erősítik a nemzeti öntudatot, az identitást, növelik a GDP-t, plusz hatékonyabbak bármilyen országimázskampánynál?
Ebben abszolút egyetértünk. Gond azzal van, ha nyakló nélkül öntjük a pénzt a sportba, de nincs eredmény. Orbán a saját fociakadémiáján milliárdokat éget el, ám a felnőtt csapatban csupa idegenlégiós szerepel. Hát milyen munka folyik azon az akadémián? A teljesítménykényszer nélküli pénz kontraproduktív, elkényelmesíti a szereplőket. De nincs itt semmi meglepő, a sportban ugyanaz a tékozló szisztéma működik, mint általában a fideszes oligarcháknál: Mészáros Lőrinc belefullad az állami milliárdokba, és amint kimerészkedik a fényre, ahogy azt az egyetlen piaci vállalkozásával, a Turul sportmárkával tette, villámgyorsan megbukik. Az egész őrületet Orbán ostoba, etatista gondolkodása működteti. Abszolút nem érti a piacgazdaságot, azt hiszi, parancsra minden megy.
Szóval akkor az élsport kevesebb állami pénzre számítson?
Úgy általában a sportra nem jut majd kevesebb. De azt ne tőlem kérdezze, hogy mely sportág, egyesület kap többet, és melyik kevesebbet. A terület ellenzéki felelőse Steinmetz Ádám, a részletkérdések hozzá tartoznak. Nem akarok én érteni legjobban a sporthoz, ahogy nem akarok a legjobban érteni, mondjuk, a járványkezeléshez sem. És ígérhetem, hogy egyetlen hobbimat sem fogom kitömni közpénzzel.
Van még egy Török Gábor-idézetem: „Márki-Zay Péter szabálytalan alak a magyar politikában. A szabálytalanok pedig vagy nagyon elbuknak, vagy nagy meglepetést okoznak.” Ezzel Egyetért?
Igen.
Benne van április harmadikában, hogy végleg elbukik, s annyi a politikai karrierjének?
A papírforma szerint veszítenem kellene, nem?
Mi az, hogy papírforma?
Háborúban az emberek ösztönösen a hatalmon lévőhöz húznak, még ha amúgy elégedetlenek is vele – ez országosan Orbán malmára hajtja a vizet, nem az enyémre. Helyben pedig az a helyzet, hogy Lázár János 2018-ban 52 százalékkal diadalmaskodott ebben a választókerületben, most pedig összehasonlíthatatlanul több pénzből és több médiafelületen kampányol, mint én, és a térség egyetlen közéleti rádiója is az ő dicsőítésétől és az én szidalmazásomtól hangos. Ez a Lázár János a képviselői hatalmával visszaélve elérte, hogy a választókerület tizenkilenc településéből tizenötnek a polgármestere maga ragasztja a fideszes plakátokat, és kvázi megtiltotta, hogy a területén kampányoljak. És ha ez nem lenne elég: míg én az országot járom, Lázár felszántja a terepet, napi három-négy fórumot tart. Nos, ilyen egyenlőtlen feltételek mellett egyáltalán nem lenne kudarc, ha netán alulmaradnék.
Ezzel számol?
Dehogy! Csak arra reagálok, hogy ön szerint egyszer még Lázárból is lehet miniszterelnök, dacára annak, hogy Hódmezővásárhelyen sorra bukja az önkormányzati választásokat, négy éve látványosan kitették a szűrét a kormányból, és idén nem kapott helyet a Fidesz országos listáján.
Nem fogadta el a listás helyet.
A lényeg, hogy bukott politikus helyben, és bukott politikus országosan is. Mégis lehet belőle miniszterelnök, engem pedig egyetlen vereség végleg elsodorna?
Április harmadikán nem az én karrierem lesz veszélyben, hanem Orbáné és Lázáré.
Erősen bízom benne, hogy itt és országosan is borítom a papírformát, és mindkettejüket legyőzöm. Orbánnal szemben az ellenzéknek az elmúlt három választáson nulla esélye volt. Nulla! Velem most van esély. Pontosabban: én vagyok az egyetlen, akinek van esélye.
Azzal kiegyezne, hogy Orbánt legyőzi, miniszterelnök lesz, ám Vásárhelyen vereséget szenved Lázártól?
Micsoda győzelem lenne! Nálam csak Lázár lenne boldogabb. Ketten együtt bizonyítanánk, hogy Orbán nem mindenható.
Egyszer tán barátok lesznek.
Lázárral?
Vele. Vagy már most azok, csak titkolják? Úgy tudni, egyszer majdnem állást vállalt nála.
Amikor 2009-ben hazaköltöztünk Amerikából, fölajánlottam a segítségemet a város gazdasági fejlesztésében, hiszen ezt csináltam a tengerentúlon is, ráadásul ott is egy polgármester megbízásából. Lázár azonnal állást ajánlott.
Van erről papír, e-mail?
Csak beszélgettünk, de nem hiszem, hogy letagadná. Átadott pár dossziét, tele projektekkel, mondta, válasszak belőle, és gyerünk. Szervezett egy találkozót a legközelebbi kollégáival, abban a hiszemben, hogy azok majd meggyőznek, milyen nagyszerű dolog a polgármester úr mellett dolgozni. Én viszont elborzadva láttam, hogy a munkatársak vigyázzba vágják magukat, amikor megcsörren a telefonjuk, és sosem vitatkoznak a főnökkel, még arra sem vetemednek, hogy javaslatot tegyenek, mert az ő dolguk az utasítások végrehajtása. Én viszont nem engedek a szellemi függetlenségemből, és bár az utasításokat precízen végrehajtom, de előbb szeretem elmondani a véleményemet, és elvárom, hogy meghallgassanak, a gondolataimat beépítsék a döntésekbe.
Mivel utasította vissza az állásajánlatot?
Jeleztem Lázárnak, hogy mindig ellentmondanék, amin összevesznénk, mert úgy fogná fel a dolgot, hogy elárulom. Azzal próbált megnyugtatni, hogy őt lehetetlen elárulni, ugyanis senkiben sem bízik. És nagyon nevetett. Kíváncsi vagyok, most vasárnap is nevet-e majd, amikor leváltom őt és Orbánt.
Miután leváltja Orbánt és Lázárt, mi lesz az ellenzékkel?
Mi lenne?
Korábban azt nyilatkozta, hogy kormányt és ellenzéket is akar váltani. Az a projekt hol tart?
Az is folyamatban van. De most annak örülök, hogy tizenkét év után az ellenzék végre soha nem látott egységben, soha nem látott mozgósítási képességgel felvértezve esélyes a választási győzelemre.
Kormányra kerülve hogyan érné el, hogy olyan képviselők is támogassák, akiket épp süllyesztőbe igyekszik gyömöszölni?
Az ellenzék leváltása alatt mindig is annak a kultúrának a leváltását értettem, mely hagyta tizenkét éven át garázdálkodni Orbánt. Az első cél az volt, hogy az alkalmatlan ellenzéki politikusok helyét minőségi politikusok vegyék át, ami jórészt megvalósult, hiszen a 106 egyéni jelöltünk többsége nem a parlamentből jön, hanem kintről. Csupa tisztességes, lelkes, becsületes, értelmes arc, számosan a civil világból érkeztek. További bizakodásra ad okot, hogy az előválasztáson vereséget szenvedett jelöltek között is sokan vannak, akikre építhető a jövő.
Ezek az új arcok az ön életbiztosításai?
Milyen szempontból?
Miniszterelnökként egész biztosan szembekerülne az ön által is vázolt gazdasági nehézségekkel, népszerűségvesztéssel, tüntetésekkel. A hatpárti együttműködés számára idővel kézenfekvő megoldás lehet miniszterelnököt váltani, és pajzsra emelni, teszem azt, Dobrev Klárát.
A politikában nincs életbiztosítás. De én azért elboldogulnék a frakcióval. Van, amitől jobban tartok. Tölgyessy Péter négy éve azt mondta nekem, hogy ha valaki képes lesz megbuktatni engem, az a liberális sajtó.
Ugye nem azt akarja mondani, hogy hatalomra kerülve elfoglalná a maradék médiát?
Nem vagyok Orbán, én a demokráciában hiszek. Mindenesetre tudom, hogy akadnak páran a liberális sajtóban is, akik határozottan ellenem szurkolnak. Neveket nem mondok.
Orbántól nem féltette Tölgyessy?
Dehogynem. Az időközi választáson aratott első polgármesteri győzelmem után, 2018-ban beszélgettünk, és a soron következő, 2019-es önkormányzati választásra utalva azt fejtegette, hogy Orbán halálos veszélyként érzékel engem. Ezért nemcsak legyőzni akar, hanem sárba tiporni, a véres tetememet úgy húzni végig a földön, mint ötvenhatban a nép a Sztálin-szobor darabjait. Csak a totális erkölcsi bukásom nyugtatná meg.
Beszédes, hogy három-négy hónapja azzal keresett fel egy titkosszolgálati ember, hogy a Fidesz százfős csapatot állított rá a múltamra. Mindent átkutattak, még a fényképmegosztón fönt lévő 180 ezer fotómat is végigbogarászták, leírásokkal, helyszínnel, időponttal, mindennel. Az összes szakdolgozatomat elolvasták, kielemezték, pedig van vagy öt diplomám. Minden mondatot lecsekkoltak, hátha találnak benne plágiumot. Amerikától Kanadán át Magyarországig az összes cégnél kutattak, ahol megfordultam. De sehol sem találtak semmit. Merthogy én azon értékek szerint élek, melyeket Orbán ugyan hangoztat, de csak hírből ismer.
Ha győz az ellenzék, számít elhúzódó utcai fideszes jelenlétre?
Nem.
Mi a terve arra az esetre, ha ismét olyan nemzetmentő hevületbe kerül a túloldal, hogy lángra kap néhány közintézmény, és háborús tereppé szomorodik a Kossuth tér?
Nem kap lángra semmi. Amikor Hódmezővásárhelyen lelepleztük a lopásokat, egyetlen ember tüntetett, egy fideszes képviselő, ő is elunta magát. A kijevi forradalom elején elég volt felmutatni Janukovics arany vécékeféjét. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy tolvajokért, bűnözőkért nem vonul utcára tömeg. A leleplezett Orbán mellett se mennek majd ki százezrek az utcára. De mit is követelnének? Hogy „adják vissza a hatmilliárdból épített hatvanpusztai kastélyt Orbán Viktornak!”?
Ön elvenné Orbán Viktor apjától a sajtóbecslés szerint hatmilliárd forintból épített hatvanpusztai kúriát?
Hagynám, hogy hatósági vizsgálat tárgya legyen, és meggyőződésem, hogy a hatóság bűncselekményekre derítene fényt, amiből egyenesen következik, hogy Orbán elveszíti a kastélyát.
A Fidesz nyilván bekészített pár olyan botránykövet, mint volt Medgyessy Péter 2002-es D209-es ügye vagy Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde. Egy ilyenből kinőhet utcai balhé.
Nekem nincs titkosszolgálati múltam és őszödi beszédem sincsen. Rólam „ügyet” a Fidesz kizárólag hazugsággal kreált.
Akkor majd előkapnak néhány parkolási maffiás balost, csélcsap jobbikost, bármit.
Bárkiről derül ki, hogy parkolási maffiás, nem fogom akadályozni a letartóztatását, lehet akár fideszes, akár balos. Ha a nyomozók végre végezhetik a munkájukat, naponta buknak majd elő fideszes bűncselekmények. Elengedhetetlen az elszámoltatás: kormányváltás, kivizsgálás, bíróság, börtön. Címszavakban ez a sorrend.
Mind előtt pedig a választás. Ahol a két főszereplő mellett epizodisták is indulnak.
Egyik epizodista sem jut a parlamentbe, mert az emberek tudják, hogy kiélezett helyzetben nem fecsérelhetik el a szavazatukat. A Fidesz által felbérelt Gattyánnal és a Mi Hazánkkal nem foglalkozom. A kutyapártosokkal viszont igen, mert ők ugyan tisztességesek, demokratikusak, de számukra nem Orbán Viktort leváltása az első, hanem az, hogy megkapják a pár milliós állami támogatásukat.
Amit az utolsó fillérig közösségi projektekre fordítanak.
Jól teszik.
Meg az is lehet, hogy gondolnak valamit a világról, amit képviselni kívánnak.
Nem vitatom, csak tudni kéne súlyozni. És most az a fő kérdés, hogy marad-e Orbán Viktor.
Ha valaki nem kér se Orbánból, se a faltól falig ellenzékből, az ne ugasson?
Orbán leváltásának egyetlen eszköze az egyesült ellenzék győzelme. Kértem a kétfarkúak vezetőjét, induljon el az előválasztáson, ott képviselje, amit gondol a világról, de abból nem kért. Most meg nem kampányol. Nem is értem.
Azért nem kampányol, mert nem kívánja akadályozni Orbán leváltását. Ez jófejség, nem?
Az a jófejség, hogy felajánlottam, kilobbizok neki egy listás helyet. Elutasított. Miért nem állt be az ellenzéki összefogásba?
Mert azzal szembeköpné önmagát meg a passzivistáit is. Így most majd csak az szavaz a kétfarkúakra, akit se a Fidesz, se az ellenzék nem lenne képes elvinni az urnákhoz.
Csak azt tudom mondani: nincs helye kommunikációs csatának, amikor Orbán leváltása a tét.
Kommunikációban ön sem fogja vissza magát. A hagyományos politológiai iskola szerint kampányban a leader legyen tömör, sulykolja az üzeneteit, minimalizálja a támadási felületet, és csak olyan mondat hagyja el az ajkát, melyet a stáb százszor átgondolt, aknamentesített.
És ezt csak most mondja?!
Ha hamarább mondja valaki, hallgat rá?
Marháskodom.
Meglehetősen önjáró vagyok. És az élet rendre engem igazol.
A híveit és az ellenségeit hétről hétre többórás szabad gondolatfolyamokkal örvendeztette meg. Ezekből a Fidesznek gyerekjáték volt kiemelni egy-egy dermesztő félmondatot.
Orbánéknak nem kellenek még félmondatok sem a lejáratáshoz. Én inkább eleve nem teszek lakatot a számra, és bízom az emberek józan ítélőképességében.
Ha nincs slendrián mondat, nincs mit kiforgatni.
A Fidesznél? Viccel? Nekik tök mindegy az igazság, az aljasságuknak nincs határa. Kedvenc példám, hogy egy kiszombori lakossági fórumon szóba került, hogy a helyiek Szegedre járnak szemészeti operációra. Ennek kapcsán említettem, hogy Amerikában bizony az is előfordul, hogy speciális beavatkozásokra Indiába küldi a biztosító a pácienst. Na, ebből a propagandamédia azt vágta össze, hogy MZP Indiába küldené az összes magyar beteget.
Akadt olyan mondata, amit nem kellett vágni: „Amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi külön-külön képviseljük. Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét, a saját álláspontját.”
Nyelvbotlás. A szöveg amúgy Orbán Viktorról szól, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetségben kezdte a politikai karrierjét, és ma már olyan félfasisztákkal fog össze, mint Le Pen, Salvini, Toroczkai, és olyan kommunistákkal, mint Thürmer Gyula és Szanyi Tibor. Kár, hogy pont ezt a részt kivágták a propagandisták.
Vagyis ön igazából nem gondolja azt, hogy az ellenzéki szivárványkoalíció a kommunistáktól a fasisztákig terjed?
Nem, egyáltalán nem ezt gondolom.
És pár hete sem gondolta ezt?
Nem.
Pedig lett volna logika abban, hogy egyeseket lekommunistáz, és a tíz éve még gárdaegyenruhában cigánysoron menetelő szélsőségeseknek otthont adó Jobbikot nyilasozza, fasisztázza.
Nem teszem. Mert éppen az a nagyszerű ebben a mai ellenzékben, hogy mindenki levetette a múltja vállalhatatlan részét.
Küldene katonákat Ukrajnába?
Nem. És nem záratnék be kórházat. És a minimálbért sem törölném el. És azt sem szeretném, hogy ne fürödjenek az emberek. Ukrajna kapcsán se azt mondtam, hogy magyar katonákat küldenék a frontra, hanem azt, hogy ha a NATO katonai segítséget nyújtana Ukrajnának, azt én is támogatnám. De mit is mond Orbán? Azt, hogy a NATO minden döntését támogatja. Vagyis ugyanazt mondja, amit én. Ezek szerint Orbán Viktor is katonákat küldene Ukrajnába? Elmebaj.
Ön egy lakossági fórumon kandeláberrel fenyegette a fideszeseket.
Nem, én arról beszéltem, milyen csodálatos, türelmes ez a mi magyar népünk, hogy míg például a baszkok kandelábereket használva, erőszakkal torolják meg politikusaikon a sérelmeiket, a mi nemzetünk békésen akar kormányt váltani. Megjegyzem, ez egy négy évvel ezelőtti történet. Négy év alatt ennyit bírt előásni a Fidesz.
Érez felelősséget bármelyik félresiklott mondatában?
Kicsit mindben, de alapvetően egyikben sem. Őszinte ember vagyok, nem beszélem, és nem is akarom beszélni a lebutított politikusnyelvet. Ez is benne van a nyelvbotlásaimban.
A nagy terhelés alatt, sok nap alig alvás után, valahol az csúszott ki a számon, hogy hat gyerekem van. Amikor felhívták a figyelmemet a nyelvbotlásra, nem akartam elhinni, de aztán visszahallgattam a felvételt, és tényleg hatot mondtam hét helyett.
Arra kérem a kritikusaimat, hogy hallgassák meg az összes bakimat, de a szövegkörnyezettel együtt.
Van tanulsága annak, hogy a bakikra a Fidesz kampányokat tudott építeni?
Milyen tanulság? Jobban kellett volna vigyázni? Kevesebbet kellett volna beszélni? Semmit nem kellett volna beszélni? Vagy még csak nem is kellett volna politikusnak állni, és hagyni lopni a Fideszt az idők végezetéig?
De most komolyan.
Ezer nyelvbotlás se mérhető ahhoz, hogy hazánk ezeréves történelmének legkorruptabb kormánya ellen küzdünk. Ők belekötnek néhány szóba, miközben róluk pornófelvételek és korrupciós botrányok sora bukik ki, egész iparágakat lopnak el, 45 ezer magyar ember Covid-haláláért felelősek, elárulják Európát, elárulják a NATO-t, szövetkeznek egy háborús bűnössel.
Mindenki eldöntheti, hogy egy profinak hazudott tolvaj kommunikátorra szavaz, aki mindent papírból olvas, nyilvánosan szereplést nem vállal, a nyílt vitától retteg, még egy óvodás csoportba is csak golyóálló mellényben merészkedik, vagy szavaz egy becsületes emberre, aki órákig beszél fejből, és négy év alatt akár nyolcszor is pontatlanul fogalmaz.
Nemcsak pontatlan fogalmazások vannak, hanem néhány súlyos pletyka is, bizonyíték nélkül. Ön lebuzizta Orbán Gáspárt, noha a fiatalember soha nem beszélt nyilvánosan a szexualitásáról, és nem tehet arról, hogy apja, a miniszterelnök melegek ellen hergel.
Orbán Gáspár szexuális orientációját valóban nem ismerjük, de a téma iránti érzékenysége nyilvánvaló: a homoszexualitásról írta a szakdolgozatát, izmos fiatal férfiakat keresett Jézus Krisztus menyasszonyának, és a többi. Ezt a fiút beküldeni a hadseregbe, beküldeni a futballöltözőkbe, beküldeni egyházi misszióba, hát, nekem úgy tűnik, mintha az apja „ki akarná javítani” a gyereket. Ezzel együtt Orbán Gáspár szexualitásához valóban senkinek semmi köze. Az apja homofób kijelentései viszont mérgezik az egész országot.
Etikus volt öntől, hogy belekeverte a politikai hirigbe a civil Orbán Gáspárt?
Több százezer magyar meleg ember életét tettem könnyebbé, ugyanis az akciómat követően Orbán Viktor jelentősen visszavett a homofób kampányból. Ez etikus tett.
Mire alapozva mondta azt februárban, hogy hamarosan videók kerülnek nyilvánosságra három meleg Orbán-miniszterről?
A magát Az ördög ügyvédjének nevező blogger oldalán olvastam. Az illető azt írta, hogy elsőként Varga Juditról kerül ki felvétel, aztán még másik kettőről.
Az állítás felkeltette az érdeklődésemet, mert én öt meleg fideszes kormánytagról hallottam.
Azt állítja, hogy öt meleg tagja van a Fidesz-kormánynak?
Azt. Négy miniszter és egy államtitkár.
Van bizonyítéka?
Nincs a kezemben bizonyíték.
Akkor viszont érvénytelen az állítás.
Hadd hangsúlyozzam: az égvilágon semmi bajom azzal, hogy melegek dolgoznak Orbán kormányában. Na de egy meleg miniszter csak el kéne gondolkodjon azon, hogy mit keres egy homofób propagandát folytató társaságban! Mondjuk én már azt sem értem, hogy egy európai kormány hogyan vetemedik homofób propagandára.
A minap azt nyilatkozta a Telexnek, hogy a választásig mégsem kerülnek nyilvánosságra a fideszes kormánytagok homoszexualitását bizonyító videók. Honnan tudja ezt?
Onnan, hogy ha eddig nem álltak elő velük, eztán aligha fognak.
Az állításával azt sugallta, hogy befolyása van a videók nyilvánosságra kerülésére.
Tévedés. Nincs rá befolyásom.
Azt állította, hogy „az oldal mögött álló párt vezetésében dönthettek úgy, hogy mégsem használják fel a videót (…) erkölcsi megfontolásból dönthettek így, vagy valamilyen üzletet kötött valaki”. Melyik párt és milyen üzletet kötött?
Csak hangosan gondolkodtam.
Arra utalt, hogy egy ellenzéki párt kapott valamit Orbántól azért cserébe, hogy ne kerüljön ki a felvétel?
Semmire nem utaltam.
Egy az ellenzék számára kedvezőtlen adatokat közlő Závecz-kutatás kapcsán azt jelentette ki, hogy a felmérés „kifizetése és megsajtóztatása” egyetlen célt szolgál: elbizonytalanítani az ellenzéki szavazókat. És föltette a kérdést: „Ki az, akinek megér ennyi pénzt, hogy elbizonytalanítsa az ellenzéki szavazókat? Én erre vagyok csak kíváncsi.” Van válasza a saját kérdésére?
Nincs. Ez is csupán hangos gondolkodás.
Ezzel a hangos gondolkodással azt sugallja, hogy egyes ellenzékieknek érdekükben áll a saját szavazóik elbizonytalanítása.
Ebből annyi igaz, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy Orbán Viktornak a hosszú pályafutása alatt sikerült megzsarolnia, meggyőznie ellenzéki politikusokat.
Mondana neveket?
Nem tudok neveket. Abban viszont biztos vagyok, hogy Orbán a hatalomért semmiféle gazemberségtől nem riad vissza. Elvesztette a kontrollt. Éppen az emlegetett Török Gábor mesélte nekem, hogy Orbán messiásszerűen hisz magában, az a mániája, hogy küldetése van a világban, és halál biztos benne, hogy mindenki hülye, egyedül ő érti a politikát, és rég kinőtte Magyarországot. Mondjuk szerintem inkább az a helyzet, hogy amikor azt állítja, hogy „nekünk Magyarország az első”, akkor valójában arra gondol, hogy a többi országot később lopja el.
Török épp azt állítja a nekünk adott interjúban, hogy Orbán önreflexív, befolyásolja, mit gondol róla a külvilág, és ön a küldetéstudatos, aki annyira hiszi az igazát, hogy önbizalma páncéljáról lepattan minden kritika.
Operatív kérdésekben hallgatok a szakemberekre, viszont a világképem független az aktuális elvárásoktól. A nyolcvanas években rohadtul nem volt népszerű hívőnek lenni, ám én a gúnyolódások ellenére is nyíltan vállaltam templomjáró keresztény mivoltomat. Én akkor is meggyőződéses jobboldaliként éltem a napjaimat, amikor Orbán kommunista volt, én akkor is jobboldali keresztény voltam, amikor Orbán liberális és keresztényellenes volt, én akkor is jobboldali keresztény voltam, amikor Orbán is jobboldali keresztény lett, legalábbis ezt hangoztatta magáról.
És én most is jobboldali és keresztény vagyok, amikor Orbán kommunista-fasiszta pártállamot épít. Ebben az értelemben Orbán valóban rugalmas, önreflexív, én pedig makacs vagyok. De a világ minden kincséért sem cserélnék vele.
Orbán kommunista-fasiszta államot épít? A körömletépő komcsikra és a gázkamrás fasisztákra milyen jelző marad, ha ezeket elhasználja az autoriter, cinikus Orbánra?
A régi komcsik és fasiszták is mind az állampártban hittek, a felsőbbrendűségükben hittek, eltiporták a civil társadalmat és a sajtószabadságot. Orbán ugyanezt teszi, csak számára szűkebb teret engedélyez a történelmi helyzet. Beteges figura.
Hányszor találkoztak?
Egyetlen egyszer. Még 1990-ben egy rettentően fideszes barátom unszolására beültem Orbán szolnoki kampányrendezvényére, ami után talán kezet is fogtunk, de ebben nem vagyok biztos, rég történt.
Kedvelte?
Nagyon is! Még 2002-ben is, amikor bukott az első Orbán-kormány, csápoltam neki a két forduló közötti nagygyűléseken, és e-maileket küldözgettem az ismerőseimnek, hogy itt a világvége, ha nem a Fidesz nyer.
Végigvesszük, mikor, kire szavazott?
1990-ben még nem szavaztam, mert április huszonötödikén volt a választás, én pedig május kilencedikén töltöttem be a tizennyolcat.
Kire szavazott volna?
Az SZDSZ-re.
Miért?
Mert akkor ők voltak a legharcosabb antikommunisták. De az októberi önkormányzati választáson már a KDNP-re húztam be az ikszet, és pár héttel később, a taxisblokád alatt végképp kiábrándultam a szabad demokratákból.
1994?
Akkor is KDNP. Noha a szívem az MDF-hez húzott, de rafinált taktikai szavazóként kis pártot akartam bejuttatni a parlamentbe.
1998?
Akkor már Fidesz. 2002-ben pláne.
Nem kedvelte Medgyessyt?
Nem igazán.
2004. december 5-én népszavaztunk a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. Ön hova tette az ikszet?
Akkor már Kanadában éltünk, de ha itthon tartózkodom, természetesen igennel szavazok. Megjegyzem, az első Orbán-kormánynak esze ágában nem volt megadni a kettős állampolgárságot, a szavazati jogot pláne nem, én viszont ma is támogatom mindkettőt. Ehhez képest most Délvidéken a Fidesz aktivistái házról házra járnak, és azzal riogatják a népet, hogy ha MZP nyer, oda még az állampolgárság is. Na, ezt nevezik rémhírterjesztésnek.
Van bizonyítéka a házról házra járásról?
Ottani magyar barátaink mesélik.
Térjünk vissza az országgyűlési választásokhoz: 2006?
Akkor még mindig Kanadában éltünk. Fogalmam sincs, kire szavaztam volna, de a Fideszre biztos nem, mert szánalmasan hazugnak tartottam a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” kampányt.
2010-ben kire szavazott?
Listán a Fideszre, egyéniben viszont nem Lázár Jánosra, hanem egy volt évfolyamtársnőmre, a jobbikos színekben induló Kristó Gabira.
Tetszett az induló, gárdamellényes, vonulgatós Jobbik?
Kristó Gabit tisztességes embernek ismertem. Ami a pártot illeti: soha semmilyen szélsőséget nem támogattam.
Mit szólt a 2010-es fideszes kétharmadhoz?
Örültem. Reméltem, Orbán ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta, és tisztességesen, hatékonyan fog kormányozni, lesz euró, lesz elszámoltatás, nyilvánosságra kerülnek az ügynökakták. Aztán jött a nagy semmi. Mélyen csalódtam.
2014?
Az LMP-re szavaztam. Jobb híján.
Mit kedvelt Schifferékben?
Azt, hogy talán lehet középút, ami se nem Fidesz, se nem baloldal. Nagy Bandót is kedveltem, aki ekkor indult itt egyéniben, LMP-támogatással.
A következő választási év, 2018, már az ön ideje. Februárban Hódmezővásárhely polgármesterének választották, az elődje halála miatt kiírt időközin nyerte el a posztot, a komplett ellenzéket maga mögé állítva, elsősorban a Jobbik aktivistáira támaszkodva. Az országgyűlésin kire szavazott?
Ismét az LMP-re, meghálálva, hogy Hadházy Ákos rengeteget segített még a polgármesteri kampányomban. De aztán szétesett az LMP, és a 2019-es EP-választáson újfent taktikai szavazóként a Momentumra ikszeltem.
És akkor: 2022.
Ez lesz életem legfontosabb szavazása. Nem azért, mert én vezetem a listát, hanem mert végre országosan is összeállt az ellenzéki összefogás, amiben az első perctől hiszek, és amit legelőször mi valósítottunk meg és vittünk sikerre Hódmezővásárhelyen. Ez az a modell, ami képes leváltani a Fideszt.
Emlékszik arra a pillanatra, amikor először felvillant az agyában, hogy lehet önből miniszterelnök?
Közvetlenül a 2018-as időközi polgármester-választás után tudatosult bennem, hogy ami működik helyben, működhet országosan is. De nem csak én voltam így ezzel, az emberek már másnap elkezdték kommentelni, hogy ilyen fickó kéne miniszterelnöknek is.
Az összellenzéki szavazó jóval korábban megszületett, mint maga az összefogás, vagyis a szisztémát nem a pártok találták ki, hanem az ellenzéki szavazók kényszerítették ki a pártokból. És a modell olyasféle vezetőt kívánt, mint én: egy ilyen kiábrándult fideszes, nagycsaládos, keresztény jobboldalit, aki azokat is képes megszólítani, akik amúgy a világ minden kincséért sem szavaznának olyan tömbre, amiben a Jobbik és a DK is szerepel. Én vagyok az ideális közös nevező.
Rengeteg mázlija volt, mire eljutott a miniszterelnök-jelöltségig. Összegereblyézzük a legnagyobbakat?
Már a Mindenki Magyarországa Mozgalom 2018-as megalapításakor a rendszerváltást tűztük ki célul, ennek legelső lépése volt az időközi polgármester-választásra összeszedni az ellenzéket. Sikerült, ezzel felkerültem a térképre. Aztán azon izgultunk, hogy 2019 októberében ismételni tudjak Hódmezővásárhely élén, hiszen, ha a városban elbukok, sosem lehetek közös miniszterelnök-jelölt. Ez is sikerült.
Igaz lenne, amit a Fidesz állít, hogy az ön számára Hódmezővásárhely csupán dobbantó az országos politikába?
Hódmezővásárhely a szülővárosom és az otthonom, bármit megtennék érte, és ezt a bármit 2018 óta polgármesterként teszem. Április 3-a után pedig miniszterelnökként fogok tenni a hazámért, egyúttal Hódmezővásárhelyért is, de természetesen nem úgy, hogy közmilliárdokból stadiont építtetek a vásárhelyi kertem végébe.
A mázlisorozat az előválasztáson folytatódott. Illetve arra, ami ott történt, kevés az, hogy mázli.
Kezdődött azzal, hogy a pártok úgy állapították meg az előválasztás szabályait, hogy eleve csak az ő jelöltjeik kerülhessenek fel az indulók közé, ennek érdekében húszezer aláíráshoz kötötték a kandidálást, ennek összegyűjtésére pár napot adtak. A civil aktivistáim fantasztikus teljesítményének hála a határidőig harmincháromezer aláírást adtam le, ráadásul míg a pártok jórészt adatbázis alapján, címre kimenve gyűjtöttek, mi az utcán. Eztán azt kellett elérjem, hogy az első fordulóban beférjek a legjobb háromba, amihez meg kellett előzzem a jobbikos Jakab Pétert.
És következett a döntő, Dobrev Klárával és Karácsony Gergellyel. Az utolsó pillanatban módosult a felállás, ugyanis Karácsony visszalépett az ön javára. Miért?
Meggyőztem Gergőt. Többször is. De a stábja mindig lebeszélte őt a visszalépésről. Legutoljára viszont már nem egyeztetett velük, hanem önállóan kiállt, és bejelentette, hogy engem támogat. Ezzel hős lett a szememben.
Sok idő eltelt, most már elárulhatja: ha Karácsony kitart, ön az utolsó pillanatban elrántotta volna a kormányt?
Valakinek el kellett rántania ahhoz, hogy ne az Orbán ellen esélytelen Dobrev Klára legyen a befutó.
Szóval? Elrántotta volna?
A kutatásaink azt mutatták, hogy csak nekem van esélyem előbb Dobrev, aztán Orbán ellen. Ezért bennem az a döntés érett meg, hogy Karácsony kell elrántsa a kormányt.
Az ilyen döntésekben meg úgy általában a politikában segítik önt külsősök?
Mármint honnan? És mivel?
Amerikából, Nyugat-Európából, bárhonnan. Kampánytanácsokkal, szervezéssel, pénzzel.
Adományokból kampányolok, transzparensen, az elszámolásokat határidőre nyilvánosságra hozom. Zömmel hazai kisadományozók pár ezer forintjaiból dolgozunk, de pár napja megállapodást kötöttünk a Marton Kati által irányított amerikai Action for Democracy nevű szervezettel, mely kint élő magyaroktól gyűjt pénzt a kampányukhoz. Annak is minden centjéről elszámolunk majd. Kampányszakmai segítséget néhány önkéntes amerikai tanácsadótól kapunk. Van, aki Bernie Sanders csapatában dolgozott, más Obamát segítette, megint más Bloomberget.
Kampányguruk ők, vagy lelkes amatőrök Wisconsin külsőről? Azért kérdem, mert Orbán kétharmadaiban komoly szerepe volt a Benjamin Netanjahu által kiközvetített Arthur Finkelsteinnek.
Nekünk nincs pénzünk finkelsteinekre. Egy jelentős külföldi tanácsadó cég ugyan bejelentkezett azzal, hogy néhány százmillióért csodákat tenne, de azt válaszoltam, hogy minden tanácsot örömmel fogadunk, ám csak ingyen. Azóta nem kerestek.
Bánja?
Nem. Építek mások szaktudására, de szeretem magam meghozni a fontos döntéseket. Ebben az egyben tán hasonlítok Orbánra.
Elgondolkozott már azon, hogy mire jutnának, ha összezárnák önöket egy hétre?
Meggyőzném, hogy szavazzon maga ellen.
Sikerülne?
Kétesélyes. Tartok tőle, már nem tudná józanul végiggondolni az érveimet, és simán megmagyarázná, hogy nem is magának lop, hanem az országért, sőt ha nem lopna, akkor jönne a Soros meg a világvége. Az vele a legnagyobb baj, hogy nincs világnézete, kizárólag a pénz és a hatalom érdekli, az aktuális ideológia csak eszköz számára. Szóval, jobban belegondolva, tán mégsem tudnám meggyőzni arról, hogy ő bizony csak egy hatalommániás, piti tolvaj. De azért megpróbálnám.
