Csóti Rebeka / 24.hu
Belföld koronavírus

„Le vagyunk baszva, hogy mit kérdezősködünk” – oltatlanok mesélik el, miért utasítják el a vakcinát

Olyan embereket kérdeztünk, akik nem adatják be ugyan a koronavírus elleni vakcinát, mégsem tartják magukat oltásellenesnek. Azt mondják, sok kérdésük van, de választ alig kapnak. Bizalmatlanok a vakcinát gyártó gyógyszercégekkel szemben, és nem győzik meg őket sem a politikusok, sem a rendszeresen nyilatkozó orvosok.

Rengeteg kérdésük van, de csak kevés választ kapnak – mondták a 24.hu-nak olyan emberek, akik ugyan nem oltásellenesek, de különböző okokból ugyanúgy félnek a Covid elleni vakcintától, mint magától a vírustól. Folyamatosan tájékozódnak, mégsem győzi meg őket sem a plakáton szereplő Merkely Béla, sem más, az oltás fontosságát hangoztató virológus, infektológus vagy orvos nyilatkozata, sőt a médiában elhangzó vélemények csak fokozzák ellenérzésüket. Nem hiszik, hogy chip kerülne a vakcinával a szervezetükbe, ennek ellenére a gyógyszergyártókban sem bíznak.

Kételkednek, és eddig senki – a háziorvosuk sem – győzte meg őket arról, hogy akár az első dózist felvegyék. Azt mondják, hogy ők a csendes oltatlanok, akik nem rázzák az öklüket a vakcina elleni tüntetéseken, hanem továbbra is keresik a válaszokat a kérdéseikre, és kivárnak. Egyikőjük sem ágál az oltás ellen, döntésükről nem akarnak meggyőzni senki mást. Az indokokról kérdeztük őket.

„Én magam vállalok felelősséget az oltásért, amit így nem kérek”

Pintér Gergő kutató matematikus, cikkünk egyetlen olyan oltatlan megszólalója, aki vállalta, hogy névvel nyilatkozik. Az ELTE-n és a BME-n is tanít, utóbbi egyetemen egy fizikus kutatócsoporttal dolgozik, és matematikai ismeretterjesztéssel is foglalkozik. Védett oltatlanként definiálja magát, mert kétszer is átesett a betegségen. Folyamatosan monitorozza ellenanyagszintjét, bár májustól a korábbi fertőződés nem lesz elegendő a védettségi igazolványt felváltó oltási igazolvány megszerzéséhez az oltatlanoknak.

Nem azt állítom, hogy nem hiszek az oltásban, ennél sokkal árnyaltabb a kép

– kezdi fejtegetését a matematikus, akit elsősorban a vakcinát övező kommunikáció tette bizalmatlanná. Kételyei csak gyűlnek, és eddig nem kapott rájuk érdemi válaszokat. Aggódik, mert kétpólusúvá vált a gondolkodás: vannak az oltáspártiak és az oltásellenesek, márpedig a tudomány sosem fekete-fehér. Minden kutatás kezdeti stádiumában rengeteg a meglepetés és a kérdés, ez a tudományos folyamatok velejárója. Meglátása szerint egy ehhez hasonló léptékű új dologgal kapcsolatban egy egészséges gyanakvásnak mindenképpen helye van.

Elismeri, a vakcinák sokaknak segítettek abban, hogy a fertőzésen súlyos betegség nélkül legyenek túl, de a hozzájuk fűzött egyik legfontosabb reményt eddig nem váltották be, vagyis nem állították meg a járványt.

Sokat informálódik, de az továbbra sem tisztázódott benne, hogy az oltások pontosan mire képesek és mire nem. Veszélyesnek tartja, hogy annak ellenére vezetnek be oltatlanokat presszionáló intézkedéseket, illetve forszírozzák az oltás felvételét, hogy folyamatosan rajzolódnak ki a vakcinák korlátai.

Foglalkoztatja a kérdés, hogyan lehetne jól kommunikálni az oltásról, de azt mondja, ehhez ismerni kell, hogy pontosan mit kell és lehet kommunikálni, márpedig a vakcinákról jelenleg nincs elég információ. Szerinte a világos kommunikáció része kellene, hogy legyen a nem tudás és a tévedések bevallása is. Nemcsak az oltóanyagok hatásai, hanem az azokkal kapcsolatos kirekesztés, a leegyszerűsített üzeneteket kiemelő kommunikáció és a közhangulat hergelése is aggasztja.

A kommunikáció félremegy arra, hogy az oltottak védettek, az oltatlanok nem, ezért az utóbbiak veszélyesek, miközben arról van szó, hogy a vakcinák nem a fertőzéstől védenek, hanem legfeljebb annak súlyos lefolyásától. Márpedig a korlátozó intézkedéseket erre a kommunikációra alapozva hozzák meg, például azt, hogy egyes helyeken csak oltott dolgozhat

– fogalmaz a matematikus, aki szerint hamis az a végtelenül leegyszerűsített állítás, hogy az oltatlanok terjesztik a járványt.

Farkas Norbert / 24.hu Koronavírus elleni oltást népszerűsítő plakát Budapesten.

Traumatikus élménynek tartja, hogy azok az ismerősei, akikkel eddig meg tudott beszélni dolgokat, most „vízágyúval terelik a konteóhívők felé”, és rendkívül nehéz értelmes vitákat kezdeményeznie a kérdésről, hovatovább már a kételyeinek a felvázolása is akadályokba ütközik. Taktikája az, hogy az általa összeállított, határozottan oltáspárti, valamint szkeptikus ismerősöket is tartalmazó levelezőlistáján bocsátja vitára gondolatait. Például a nyilvánosságra hozott statisztikákkal kapcsolatban, amelyekről azt mondja, hogy pontos értelmezésükhöz még ő sem ért. Ezek az adatok eddig csak a bizalmatlanságát erősítették, mert hiányosak: azt például továbbra sem tudni, hogy Magyarországon a Coviddal kapcsolatos halálesetek között mekkora az oltottak és az oltatlanok aránya.

Mindenki fél valamitől: a vírustól, a haláltól, a szerettei elvesztésétől. Valaki az oltás egészségügyi hatásaitól tart, más attól, hogy beleültetik a chipet. És vagyok én, aki attól fél, hogy ami most zajlik a társadalomban, az nagy traumát okoz, és olyan kapukat nyit meg, amiket nem lehet majd bezárni. A tudomány nevében hagyjuk magunkat gondolkodás nélkül rávenni bármire anélkül, hogy utólagos helyesbítést kapnánk

– mondja Pintér Gergő, hangsúlyozva azt is: állandó tisztázásra szorulna az oltások hatékonysága. Az sem hozza közelebb az oltakozáshoz, hogy érzése szerint a vakcina önmagában céllá vált, márpedig a járványkezelés egyik eszközeként kellene működnie.

Csökkentené a bizalmatlanságát, ha a gyártók vagy az állam vállalná a vakcinákért a felelősséget.

Én magam vállalok felelősséget az oltásért, amit így nem kérek

– sommáza álláspontját.

Szerinte a legsürgősebb az volna, hogy a tudomány intézményei nyilvánosan határolódjanak el a tudományosan nem indokolt kényszerítő intézkedésektől. Ennek hiányában ne csodálkozzunk azon, ha a tudomány hiteltelenné válik, és az emberek áltudományok, összeesküvés-elméletek felé fordulnak, teszi hozzá.

Erősen kérdéses, hogy megtarthatja-e az állását, mert az oltatlansága miatt februárban valószínűleg fizetés nélküli szabadságra küldik. De még nem adta fel: harcol és tárgyal az egyetemmel, hogy maradhasson, mert úgy érzi, jogi diszkrimináció, ha szankcionálják az oltás felvételének elmulasztását, ami alól felmentést a betegségen való átesettségből származó, akár antitest- vagy memóriasejt-vizsgálattal alátámasztott védettség sem ad.

„A nehezebb utat választottuk”

Megfizetem annak az árát, hogy a vakcina elutasításával a nehezebb utat választottuk – vág bele Balázs oltatlanságának történetébe. Párjával tavaly március óta nem mentek gyakorlatilag sehova. Bár tudnak és szeretnek is otthonról dolgozni, a szociális élet hiányzik nekik: másfél éve nem voltak moziban, étteremben, kocsmázni, nyaralni.

A bevásárlás miatt sem nagyon megyünk sehova, inkább mindent hozatunk. Amikor nyáron mindenki nyaralni ment, mi maszkban boltba mentünk olyan időpontban, amikor a legkevesebben voltak. Szeptember óta boltba sem járunk. Barátainkkal egyáltalán nem találkozunk. Édesanyám és nagymamám ugyanabban a házban él, mint mi, de most már csak telefonon vagy a kertben tisztes távolságból beszélünk. Családi ünnepség, szülinap, karácsony egyáltalán nem volt két éve. Ők be vannak oltva, és kijárkálnak, illetve nagymamámhoz több segítség is jár, így nyilván ez számunkra extra kockázat.

Balázs azt mondja, azért nem oltakoznak, mert olyan kérdéseik vannak, amelyekre nem kapnak választ. „Párommal két éve már tervezzük a gyerekvállalást, de senki nem tudja megmondani, hogy milyen hatással lehet erre a vakcina. Egyik héten azt mondják, hogy a terhesek, vagy akik babát terveznek, inkább ne oltassanak, de erről igazolást az orvos nem ad olyannak sem, akinek a munkaadója kötelezővé tette az oltást” – érvel Balázs, akinek a párja – a korából adódóan – veszélyeztetett terhes lenne, de orvoshoz nem mehet, csak ha beoltatja magát vagy kockáztatja a PCR-teszttel járó kimenetelt. Így egyelőre kivárnak:

Várunk a csodára, de az idő nem nekünk játszik, és ez megint nem kicsi ár.

Balázsék bizalmatlanságát is növeli az, hogy nem kaptak érdemi információkat arról, milyen közép- vagy hosszú távú hatásai lehetnek az oltásnak.

Sőt, le vagyunk baszva, hogy mi, tudatlanok, mit kérdezősködünk. Oltani kell, és kész

– fogalmaz ingerülten a férfi, aki a vakcinákról kapott zavaros információk miatt sem kér az oltásból. Említi az AstraZeneca és a Sinopharm körüli kételyeket, miközben az elején az volt a hivatalos információ, hogy minden oltás jó.

Engedtessék meg nekem, ha ettől nem lettem döntésképesebb, pedig isten bizony, én nem önmagában az oltás ellen vagyok, hanem csak azokat az infókat várom, amik alapján megfontolt döntést tudnék hozni.

Pintér Gergőhöz hasonlóan ő is hiányolja az adatokat, például arra vonatkozóan, hányan lettek beoltva és kapták el mégis a vírust. Arra is várja a statisztikákat, hogy az oltottak hány százalékban szenvednek valamilyen szövődményben, és azok milyen súlyos problémák, illetve hogy akik elkapták a vírust, majd kórházba kerültek, egyszer, kétszer vagy háromszor voltak-e beoltva?

Balázs Attila / MTI Beoltanak egy nőt a Sinopharm vakcina második adagjával a nagykállói oltóponton 2022. január 13-án.

Balázs válaszok és a számára szükséges információk híján egyre ingerültebb és lemondóbb:

Hogy elegem van-e? Igen, nagyon. Azt gondolom, hogy van-e erre megoldás? Most azt látom, hogy nagyon sokáig nem lesz. A döntéshozók nem tudnak mit kezdeni ezzel a járvánnyal, de közben oltáspártiakra és oltásellenesekre osztják az embereket.

„Nem érezzük, hogy ez a vakcina feltétlenül szükséges”

Gábor vállalkozó, párja, Anna a kiskereskedelemben dolgozik. A járvány betörésekor ők is megijedtek, hetekig ki sem mozdultak, ha mégis, minden ruhájukat azonnal kimosták, és mindent alaposan fertőtlenítettek. Vigyáztak, mint sokan mások. Most is vigyáznak, de nem hiszik, hogy az oltás a legjobb módszer a járvány megfékezésére. Nincsenek beoltva, viszont mindketten átestek a fertőzésen (betegségük ideje alatt természetesen mindketten betartották a karantén szigorú szabályait), és szerintük ez kellő védelmet biztosít számukra. Anna még a járvány első ütemében kapta el a vírust, három hétig húzódott nála a betegség. Azóta többször végeztetett antitestvizsgálatot, és még mindig nagyon magas az ellenanyagszintje, ami számára megnyugtató, és úgy gondolja, ez adja neki a legnagyobb védelmet, nem a vakcina.

Az oltásba vetett hitüket több dolog is megingatta. Gábor a 80 év feletti édesanyját hozta fel példaként, aki a tavaly áprilisi egy adag Pfizer-oltása óta fájlalja a véraláfutásos karját, ráadásul azóta magas a vérnyomása, hullik a haja, és a gyógyszereit is újra kellett állítani.

Nem vagyunk oltásellenesek, mert ha kell valami, akkor kell, de az eddigi információkkal nem győztek meg arról, hogy mindenképp oltakoznom kéne

– mondja Gábor, akinek véleményét Anna egy másik nyomós okkal támasztja alá: babát szeretnének, és az orvosa azt javasolta, hogy mivel már átesett a betegségen, inkább ne oltasson. Anna hozzáteszi, „nem egyszerű” a történetük, és a vakcinával nem is akarják tovább bonyolítani, mivel a vakcina bizonyítottan felboríthatja a hormonháztartást, egyáltalán nem akarja magát beoltatni. Akkor sem tenné, ha esetleg a munkahelyén kötelezővé tennék. Anna biztos abban, hogy a főnökei nem fogják ezt meglépni, ha mégis, akkor inkább munkahelyet vált. Kollégái oltottak, és mindannyian tisztában vannak azzal, hogy Anna nem, viszont azt is tudják, hogy már átesett a fertőzésen. Nem támadják, nem diszkriminálják őt, ellenkezőleg: elfogadják, hogy nem oltakozott, ahogy Anna is elfogadja, hogy a kollégái hisznek az oltásban.

Egyikőjük sem ágál az oltás ellen. „Ha valaki úgy dönt, hogy neki az oltás segít, mert hisz benne, akkor vegye fel” – mondja Gábor, aki Annával együtt inkább hisz az egészséges életmódban és a megelőzésben.

Ujvári Sándor / MTI Az oltópontok helyét jelző feliratok a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházban 2022. február 8-án.

Gábor ötven év feletti, és azt mondja, szeretne még legalább negyven évet élni, de nem ismeri az oltás hosszú távú hatásait, ezért inkább nem kér belőle. Vállalkozó, így neki nem „kötelező” a munkájához az oltakozás, és sajnálja azokat, akik akaratuk ellenére rákényszerülnek. Beszélt olyan pajzsmirigybeteg rendőrrel, aki azért lép ki harminc év után a szolgálatból, mert nem akar oltakozni.

Gábor és Anna is azt mondja, a családalapítás miatt és a hosszú távú hatások nemismerete mellett a kényszer és az ellehetetlenítés is szerepet játszik abban, hogy nemet mondanak a vakcinára.

Nem érezzük, hogy ez a vakcina feltétlenül szükséges, mivel több neves virológus is elmondta, hogy a betegségen átestettek védelmet kapnak, és nem értjük, miért kell annyira erőltetni, hogy már a harmadikat és a negyediket javasolják, sőt propagálják

– értetlenkedik Anna, aki az orvosa által megosztott kutatásokból tájékozódik, illetve tagja különböző, egészséges életmóddal és táplálkozással foglalkozó csoportoknak.

Gábor sem a mainstream médiából szerzi azokat az információkat, amelyekre alapozva aztán döntést hoz: videókat néz, podcastokat hallgat, valamint cikkeket olvas virológusoktól és más szakértőktől a témával kapcsolatban, illetve sok emberrel találkozik és beszél. Ahogy fogalmaz, nyitott szemmel jár.

Környezetükben szinte mindenki felvette az oltást, és ezt el is fogadják, ahogy a barátaik is elfogadják, hogy Gáborék nem oltakoznak. A konfliktusok oldását Annáék taktikája is megkönnyíti: nem mennek bele az oltással kapcsolatos beszélgetésekbe, inkább kerülik a témát, és megtartják a véleményüket.

Családi súrlódások azért így is adódnak: karácsonykor Anna testvére és a párja csak a bejáratig mentek, mert féltek, amiért Annáék nincsenek beoltva. „Akkor kicsit azért felment a pumpa” – idézi fel az eseményeket Anna, Gábor szerint viszont el kell fogadni, hogy valaki az oltás mellett dönt, és egyúttal fél azoktól, akik nincsenek oltva. Pedig az ismeretségi körében több olyan eset is előfordult, hogy többszörösen oltottak is elkapják a vírust, és ugyanúgy fertőzhetnek, mint azok, akik nincsenek beoltva

Ha azt látjuk, hogy muszáj az oltás, és nincs más lehetőség, mert nagyon sokan meghalnak a környezetünkben, akkor mérlegelünk, és valószínűleg arra a döntésre jutunk, hogy igen, be kell oltatni magunkat, mert eljött az a pont. De eddig nem jött el az a pont, és valószínűleg nem is fog, mert a vírus egyre jobban gyengül

– érvel Gábor.

„Nem beszélek le senkit, mindenkinek a saját döntése”

Péter egy amerikai cég informatikusaként dolgozik Magyarországon. Egyetlen szóval írja le, miért nem akar oltást:

bizalomhiány.

Azt mondja, jól ismeri a gyógyszercégeket és azok működését. Szerinte a gyógyszervállalatokat kizárólag a profit motiválja. Praktikus okból sem veszi fel az oltást, pár hónapja ugyanis átesett a koronavíruson, és úgy tartja, ezzel megszerezte a kellő védettséget.

Bízik a tudományban, követi is a technológiai újításokat, az mRNS-t is ismeri, de úgy gondolja, még nincs annyi ideje kifejlesztve, hogy azt mondhatnánk, teljesen biztonságosan működik. Nem ismertek a hosszú távú hatásai sem, és nem tudni pontosan, az egyes betegségekkel kombinálva miként viselkedik.

Nem oltásellenes, sőt azt mondja, a koronavírus elleni vakcináról is kiderülhet, hogy működőképes, ám szerinte még annyira új, hogy nincs rendesen tesztelve, így sem biztonságosnak, sem hatékonynak nem tartja. Teljesen azonban nem veti el, mert azt mondja, a magas kockázatú embereknek kellene kapniuk, „de egy 50 alatti egészséges embernek felesleges”. Ha elhízott és cukorbeteg lenne, akkor beadatná magának, és a szívbeteg apósának is ajánlotta az oltást.

A hét hónapos terhes felesége a Sinopharmból egy adagot felvett, éppen akkor, amikor a baba megfoganhatott, így kicsit izgultak is, hogy minden rendben legyen. Azért döntöttek a kínai vakcina mellett, mert az inaktivált vírust tartalmaz, régi technológia, ami már tesztelve van.

Barátai hülyének nézik, családja orvos tagjai pedig laposföldhívőnek titulálják, egyúttal felelőtlennek, hogy a terhes felesége mellett oltatlanul él.

Gődény Györgyöt és a gyöngyösi kórház kirúgott vírusszkeptikus orvosát, Pócs Alfrédot nem követi, mert szélsőségesnek, őrültnek tartja őket, inkább külföldi oldalakból és hírekből informálódik, mert kívülállóként meg akarja érteni, hogy mi van az oltás mögött. Bújja a kutatásokat, YouTube-videókat néz, témába vágó podcastokat hallgat, ezek alapján is mondja azt:

Nem vagyok anti-vaxer, nem beszélek le senkit, mindenkinek a saját döntése, hogy oltakozik-e vagy sem.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!