Igazán ritkán értek egyet Schiffer Andrással, de ezúttal a szívemből szólt, amikor Varga Zsolt András kúriai elnökké válása kapcsán azt írta: „most lehet elkezdeni aggódni”. Aggodalomra ugyan szerintem eddig is volt már számos ok, de ez a döntés tényleg felülmúlja az eddigieket.
Mivel is kezdjem? A jogalkotással, amelynek egyértelmű célja volt a bíróság, az ítélkezés alárendelése a politikának, vagy Varga Zs. András elveinek, gondolkodásának bemutatásával? Végül is szinte mindegy, hisz a kettő szorosan összefügg.
A Fidesz 2010 óta törekszik arra, hogy a bíróságot a maga képére formálja. Bár ebbéli igyekezetében érték kudarcok a kormányt, de – mint a mostani helyzet is bizonyítja – sohasem adta fel. Kezdődött azzal, hogy a törvényhozás az Országos Bírói Hivatalnak olyan túlhatalmat biztosított, ami szinte lehetetlenné tette, hogy a bíróság – saját tagjaiból választott – önigazgatási szerve, az Országos Bírói Tanács ellenőrizhesse a bíróságok igazgatását. Évekig tartó botrányok után Handó Tündének távoznia kellett a hivatal éléről, mire alkotmánybírót faragtak belőle. Igaz, azóta megteremtették a jogi lehetőséget arra, hogy Handó bármikor visszatérhessen a bíróságra, méghozzá kúriai tanácselnökként.
A nemzetközi felháborodás miatt kudarcba fulladt az a kormányoldali kísérlet, hogy önálló közigazgatási felsőbíróságot hozzanak létre. Pedig milyen hasznos lett volna a Fidesz számára, hogy az igazságügyi miniszteren keresztül közvetlen befolyást gyakorolhasson a választással, adózással, tüntetésekkel, önkormányzati ügyekkel kapcsolatos döntésekre, hogy csak néhányat említsek.
E részleges kudarcok ellenére a Fidesz a kétharmados parlamenti többségével nem most először hoz személyre szabott törvényt. Annak idején így távolították el Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság éléről azzal a trükkel, hogy az intézményt átkeresztelték Kúriára. Baka ugyan pert nyert Strasbourgban, de az elnöki székbe nem térhetett vissza.
Igaz, Áder János (akkor még nem köztársasági elnökként, hanem a bírósági rendszer átalakításának fideszes felelőseként) arra hivatkozott, hogy Bakának nincs meg az ötéves bírói gyakorlata, ám ezt a kritériumot – immár államfőként – sikerült elfelejtenie. Vagyis elvileg ma már akár Baka is lehetne kúriai elnök, ha nem érte volna el időközben a nyugdíjkorhatárt.
Megkockáztatom, hogy a több salátatörvényben elrejtett módosítás eleve azt a célt szolgálta, hogy Varga Zs. Andrásból kúriai elnök lehessen.
Így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy a köztársasági elnök idén júliusban nyolc alkotmánybírót – köztük Varga Zs. Andrást és még öt olyan jogászt, akik soha nem voltak bírák – kúriai bíróvá nevezzen ki.
Már csak az utolsó apró lépést kellett megtennie az államfőnek: Varga Zs.-t javasolnia a Kúria elnökévé. A többi megy magától. Annak ellenére, hogy a mintegy háromezer bírót képviselő Országos Bírói Tanács határozottan ellenezte Varga kinevezését, utalva arra is, hogy az ezt lehetővé tevő két törvénymódosítás ellentétes azzal az alkotmányos elvárással, hogy a bíróságok élére a más hatalmi ágaktól független, pártatlan személy kerüljön.
A Kúria leendő elnökének kinevezéséhez vezető jogi folyamat ismertetése után érdemes megismerkedni az érintettel és néhány közkinccsé tett gondolatával.
Varga Zs. András Marosvásárhelyen született 1968-ban, az ELTE-n szerzett diplomát. 1995-ben ügyészségi fogalmazó, majd 1995-96-ban az országgyűlési biztos hivatalában – Polt Péter munkatársaként – dolgozott. Később is Polt egyik legközelebbi munkatársa maradt, 2000-ben, mindössze 32 évesen lett hat évig a legfőbb ügyész helyettese, majd 2010-ben Schmitt Pál ismét Polt helyettesének nevezte ki. Megbízatása 2013-ig tartott. Amikor nem Polt volt a legfőbb ügyész, Varga Zs. is otthagyta a vádszervezetet, majd vele együtt visszatért. Ennek ellenére Varga Zs. az igazságügyi bizottság előtti mostani meghallgatásán úgy fogalmazott:
szó nincs arról, hogy ez a korábbi munkakapcsolat nagyobb nyomot hagyott volna, mint bármelyik másik munkakapcsolatom.
Varga 2012 óta egyetemi tanár, tanszékvezető, e mellett hitoktató, lelkipásztori munkatárs.
Miközben Szájer József épp az iPad-jén pötyögtette az alaptörvény szövegét, Varga Zs. András arról elmélkedett, hogy először csak egy „magalkotmányt” kellene készíteni, amely
nem dönti el az államforma és a kormányforma legfontosabb kérdéseit, hanem olyan preambulumot és alkotmányos alapelvkészletet tartalmaz, amely a legitimizmus eredményétől (az Apostoli Királyság helyreállítása a törvényes dinasztia jogaiba visszahelyezése mellett) a szabad királyválasztáson át a köztársasági államforma véglegesítéséig bármely megoldást változtatás nélkül elvisel. (…) Biztosítja a folytonosságot az ezeréves magyar alkotmányossággal (vagyis a Szent Koronára utalásnak lehetővé kell tennie egyfajta modernizált Szent Korona-tan későbbi kidolgozását), és ténylegesen biztosítja a vallásszabadságot azáltal, hogy nem valamiféle kilúgozott ál-semlegességre épül, hanem a Trianon-emléktörvényhez hasonlóan helyet biztosít a Teremtő Istennek.
Ez az alkotmány, folytatta, „preferálja a férfi és nő természetes jogaként értelmezett házasságot és az ezen alapuló családot minden más „formával” szemben”, emellett Varga Zs. kivételessé tette volna ügydöntő népszavazást, és rehabilitálná a természetjogot (a természetjog a természetből, Istenből vagy az észből leszűrhető általános jogelvek összessége, amelyek magasabb rendűek a hatályos jognál.)
Persze, mondhatnánk, hogy mindezt Varga Zs. tíz évvel ezelőtt, az „alkotmányozás delíriumában” gondolta így, ma már talán sok mindent másként lát. De nem így van. A közigazgatási felsőbíróság végül elbukott törvénytervezete kapcsán 2019-ben a Mandinernek nyilatkozva ismét kifejtette:
hogy király, köztársasági elnök vagy kormányzó az, aki ezt a központi hatalmat megszemélyesíti, ebben olyan nagyon nagy különbség nincs. (…) A monarchia tehát nem egy olyan kérdés, amitől tartani kellene.
Tényleg, miért is kéne tartani a monarchiától? Hiszen a Kúriának (Legfelsőbb Bíróságnak) eddig összesen 23 elnöke volt, és közülük mindössze négynek nem volt korábban bírói gyakorlata. E négy közül kettőt Ferenc József nevezett ki. Igaz, a másik kettőt Rákosi Mátyás.
Víg Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója egy rádiós beszélgetésben abszurdnak találta, hogy a bírói munkát soha nem végző Varga Zs. András a háromezer bírót képviselő Országos Bírói Tanács elutasító határozata ellenére vállalja a kúriai elnökséget. De miért is mondana le erről az ambíciójáról, amikor kiforrott véleménye van általában is a bírói önigazgatásról?
Röviden azt lehet mondani, hogy bizonyos európai intézmények, köztük első helyen a Velencei Bizottság, az elmúlt évtizedekben beleszeretett a bírói, igazságügyi, igazságszolgáltatási tanácsokba. Az igazságügyi bizottságok tulajdonképpen több veszélyt hordoznak, mint amennyi haszonnal járnak. Az általam tapasztalt országokban sehol nem működnek közmegelégedésre. Egy „hasznuk” van: átpolitizálják a bíróságokat.
– a már idézett Mandiner-interjú tanúsága alapján Varga szerint tehát nem a politika által kinevezett és a Kúriába kívülről bereptetett elnök személye jelentené a bíróság átpolitizálását, hanem a bírák önigazgatása.
Azt se feledjük, hogy Varga szerint „az emberek igazságérzetére oda kell figyelni minden bírónak, lelkiismereti kérdés, hogy ha sokan mondják egy ítéletre, hogy rossz, akkor biztos jó-e”. Ám ez egy gyakorló bírónak soha nem lehetett szempont. Tudtommal a törvények, a bizonyítékok és a bíró lelkiismerete döntheti csak el, hogy milyen ítéletet hoz. Amikor a közvélemény nyomására született meg egy-egy döntés, abból eddig mindig baj származott. Lásd a móri bankban elkövetett mészárlást, ahol – legalábbis abban az ügyben – ártatlan vádlottakat ítéltek el, és csak évek múltán kerültek elő a valódi tettesek. Az igazi bírói szemléletet jól tükrözi a néhai legfelsőbb bírósági bíró, Pálinkás Györgynek azon válasza, amit egy ügyész megjegyzésére tett. E szerint az ügyész azt mondta egy tárgyaláson, hogy „ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell”. Pálinkás azonban kijavította:
nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie.
Fleck Zoltán jogszociológus arra hívja fel a figyelmet, hogy Varga Zs. kúriai elnökként meghatározhatja az ügyek elosztásának rendjét, és fontos szerepe lesz a kúriai bírák kiválasztásában is, márpedig figyelemmel arra, hogy a Kúriának 38 állandó tagja van, nem mindegy, hogy ebbe a körbe milyen arányban kerülnek politikai lojalitásuk alapján a bírák. Ráadásul – amint erre Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter rámutatott –, amennyiben a Kúriánál meginog a pártatlanság, a függetlenség, akkor az pillanatok alatt leszivárog a járásbírósági szintig. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkit, aki bíróságra megy vagy oda kerül, közvetlenül is érint a Kúria elnökének személye és politikai lojalitása.
Ugyancsak Bárándy említi Varga Zs. Andrásnak a bíróságokkal kapcsolatos tanulmányait. Ezekben szerző azt fejtegette, hogy a bíró az alaptörvényre tesz esküt, és mint ilyen, nem az önállóságra és a lelkiismeretére, hanem tulajdonképpen az állam szolgálatára esküszik fel.
Így lesz szép lassan a három „önálló” hatalmi ágból egy. Orbán Viktor, aki egy ideje egy személyben irányítja a kormányt és a parlamentet, immáron régi, hithű emberén keresztül a bíróságokra is ráteheti a kezét.
Kiemelt kép: Varga Zsolt András, a Kúria elnökjelöltje meghallgatásán az Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülésén. A pulpituson Vejkey Imre, a bizottság KDNP-s alelnöke. Fotó: Illyés Tibor /MTI
