Nagy István agrárminiszter október elején azt nyilatkozta, hogy társadalmi vita kezdeményezését tervezik az alkoholos befolyásoltság alatti vezetéssel kapcsolatos zéró tolerancia megváltoztatásáról. Később a kormány cáfolta az információt, mondván, a szakmai szervezetek minden évben ezt javasolják, de az emberek többsége nem támogatja, ezért a kormány nem tervezi a szabályozás módosítását. Attól függetlenül azonban, hogy a közeljövőben várható-e enyhítés, mindig aktuális marad a kérdés, hogy miért vezet valaki ittasan, és mennyire lehet visszatartó erejű a büntetés.
Az Európai Unióban országonként eltérnek az ittas vezetés szabályai, és csak hét államban van érvényben a zéró tolerancia elve. Magyarországon az utóbbi években többször is változtak a jogszabályok. Legutóbb 2013-ban szigorítottak, bár gyakorlatilag az azt megelőző években sem lehetett alkoholfogyasztást követően volán mögé ülni. A korábbi 0,8 ezrelék véralkoholérték helyett 0,5 ezreléknél is bűncselekményt követ el a sofőr, és a jogosítványát is elvehetik; ez alatt az érték alatt az ittas vezetés szabálysértésnek minősül, ami közigazgatási bírság és előéleti pontok kiszabását vonja maga után. Ha valaki közúti balesetet is okoz, akkor a büntetés mértéke arányosan nő.
Évente egyébként nagyjából 1,25 millió ember hal meg közúti balesetben világszerte, és ennek egyötödében van szerepe az alkoholnak.
Néhányan azért bírálják a szabályokat, mert az alkoholfogyasztás élettani hatásai egyénenként eltérők: függenek a kortól, a nemtől, a testsúlytól, az elfogyasztott ételektől, a fáradtságtól vagy akár az aktuális mentális állapottól. Az ittas sofőrnek általában csökken az éleslátása, hosszabb a reakcióideje, miközben bátrabb (esetenként vakmerőbb) döntéseket hoz; ezek a tényezők pedig növelik a balesetek előfordulásának valószínűségét.
Viszonylag kevés olyan helyzet adódik az életben, amikor nem lehet kikerülni a vezetést, és muszáj néhány pohár ital elfogyasztása után autóba ülni. Az is ritka, hogy nincs lehetőségünk saját, tervezett alkoholfogyasztásunk előtt átgondolni, miként jutunk el egyik helyről a másikra biztonságosan.
A probléma nem az információhiányból adódik. Kutatások szerint azok, akik hajlamosak ittasan vezetni, jól ismerik a vonatkozó törvényeket, akár pontosabban is, mint a józanul vezetők. A kognitív képességeik sem rosszabbak: tisztában vannak azzal, hogy mit tesznek, és mik a várható következmények. Inkább arról van szó sok esetben, hogy nem foglalkoznak tettük hosszú távú hatásaival, nem tartják valószínűnek, hogy balesetet fognak okozni, vagy lebuknak. A tervezés sem jellemző rájuk, nem gondolják át, hogyan fognak majd részegen hazavezetni, és milyen hatással lesz ez másokra. Inkább a jelenre koncentrálnak, az fontos nekik, hogy ne vesztegessék az időt. Ilyen értelemben – bár döntésük irracionálisnak tűnik – saját szemszögükből ez teljesen racionális, hiszen a fő szempontjuk a gyorsaság.
Közhely, hogy hiába hallunk sokat a dohányzás, az egészségtelen étkezés vagy az ittas vezetés káros hatásairól és súlyos következményeiről, nem feltétlenül fogjuk elkerülni azokat. A költség és a haszon arányát mérlegeljük, és ha például azt tapasztaljuk, hogy a cigaretta megnyugtat egy stresszes helyzetben, akkor kevésbé fogunk arra koncentrálni, mi történik évek alatt a tüdőnkkel. Az ittas vezető fejében is ilyesmi zajlik. Az emberek különböznek abban, hogy milyen magas a lezárás iránti igényük. Ez azt jelenti, hogy válaszokat szeretnénk kapni a kérdéseinkre, és minél előbb dönteni, ahelyett, hogy sokáig el kelljen viselnünk a bizonytalanságot. Az alacsony lezárás iránti igénnyel rendelkezők lassabban döntenek, mert több lehetőséget vesznek figyelembe. Ha viszont egy vezetőnek magas a lezárás iránti igénye, akkor elsősorban arra gondol, hogy haza kell jutnia, és gyorsan dönt, nem mérlegeli a veszélyeket.
Sokan vizsgálták, hogy mi jellemzi még az ittas vezetőket, és bár a depresszióval, szorongással is találtak összefüggést, alapvetően az önkontroll alacsony szintje vagy hiánya, az ellenségesség, az érzelemszabályozás zavara, az agresszió, a fokozott élménykeresés és az impulzivitás, esetleg az antiszociális személyiségzavar is jellemző rájuk.
A fentiek miatt a büntetés, a törvényi szabályozás önmagában nem feltétlenül lehet visszatartó erejű, így a zéró tolerancia sem. Főleg akkor, ha kicsi az esélye annak, hogy valakit elkapnak ittas vezetés miatt. A rendszeres, meglepetésszerű szondáztatás sokat segítene, de míg például Észtországban és Lengyelországban 1000 autósra évente 500-600 ilyen jut, nálunk csak 120-130. Vannak olyan sofőrök, akiket a lebukás sem hat meg: egy siófoki férfit például hiába ítéltek el ittas vezetésért, a felfüggesztett szabadságvesztés és a jogosítvány elvétele sem tántorította el a további ittas vezetésektől.
A megfelelő edukációs kampányok mellett csak az hozhatna változást, ha akár a jogosítvány megszerzésekor, esetleg az első ittas vezetés után komolyabban megvizsgálnák a sofőrök személyiségét is, akiknek aztán nemcsak az esetleges függőségükkel, hanem a mögötte rejlő problémákkal is foglalkozniuk kellene.
Kiemelt kép: Komka Péter /MTI
