„Nem várhatunk tovább, most már nincs tovább” – mondta a 24.hu megkeresésére Álmos Péter annak kapcsán, hogy a Magyar Orvosi Kamara péntek délelőtt közleményben ismertette: június 19-től kezdik meg az orvosok önként vállalt többletmunka és külső ügyeleti vállalások felmondásának ügyvédi letétbe helyezését.
Ahhoz, hogy ki lehessen állítani az ügyeleti sorokat, kényszerből köt szerződést az orvos. Ez olyan mértékű terhet ró rájuk, ami a korai kiégésükhöz vezet. Hogy ne álljon elő ilyen helyzet, az alapvetően az állam és a döntéshozók feladata lenne – magyarázta a MOK alelnöke, aki hozzátette, a magyar egészségügyi rendszer több évtizede az orvosok önkizsákmányolására épül.
Az önkéntes túlmunka felmondása nem újkeletű dolog, azt már az előző, Éger István által vezetett orvoskamara is kilátásba helyezte. Most azonban úgy tűnik, a november óta új elnökséggel működő MOK komoly lépésre szánta el magát, aminek következtében, ha nem történik az egészségügyben bérrendezés, akkor az orvosok többsége nem végzi majd el a törvény által maximálisan elrendelhető munkán felüli munkamennyiséget.
Nem véletlen a MOK már tavaly novemberben kilátásba helyezett akciójának mostani indítása. Álmos Péter elmondta, a kamara adott némi haladékot a téli-tavaszi bértárgyalások miatt, ezek azonban eddig nem vezettek eredményre. A koronavírus-járvány miatt jegelték az önkéntes túlmunka felmondásának megszervezését azzal a kitétellel, hogy a 2021-es költségvetésnek tartalmaznia kell a bérrendezést. Nem tartalmazza, így május végén a MOK arról határozott, elindítja az akciót, aminek finomhangolása az elmúlt hetekben zajlott.
Az alelnök kiemelte, a túlmunka felmondása a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy megmutassák, mennyire az orvosok lojalitásán és odaadásán múlik az, hogy egyáltalán működik az egészségügy.
Az orvostársadalom nagyon frusztrált, talán soha nem volt annyira az, mint most, és ezt a frusztráltságot csak növelte a járvány. Soha nem volt akkora esély az összefogásra, mint most
– állítja Álmos Péter. A pszichiáterként dolgozó MOK-alelnök amióta a pályán van, még nem érezte, hogy az orvostársadalom elégedett lenne azzal, ahogy a döntéshozók megfelelően kompenzálják és megbecsülik azt az időt, energiát, felelősséget, amit az orvosok beletesznek a munkájukba.
Romániában magasabbak az orvosbérek, mint itthon
A Magyar Orvosi Kamara által korábban elkészített és benyújtott bértáblában nettó 2470 Ft-os kezdő rezidensi, nettó 4300 Ft-os kezdő szakorvosi és nettó 7200 Ft-os idős szakorvosi órabérek szerepelnek. Álmos Péter szerint ez az a minimum bérszint, ami elfogadható az orvosok számára és megállíthatja a külföldre vándorlásukat. Ezek nem nyugat-európai luxusbérek – mondja az alelnök, hozzátéve, próbálták azt a minimum szintet belőni, ami a magyar gazdaság teljesítőképességéhez mérhető és teljesíthető, de már megállítja az elvándorlást, és esetleg néhányan haza is jönnének külföldről, magukkal hozva az ott megszerzett tudást.
„Ha nem érjük el azt a határt, amivel ki lehet váltani a hálapénzt és a harmad- meg negyedállásokat, akkor nem teremtjük meg a lényeget: azt, hogy egy orvos egy munkahelyen maximális figyelemmel gyógyítsa a beteget. Ehhez kell ez a bérszint, amit nem alkuként dobtuk be” – hangsúlyozta Álmos Péter.
A kamara a kívánt bérszint meghatározásakor figyelembe vette a környező országok orvosbérezését is. Kiderült, hogy Romániában egy gyermekgyógyász szakorvos bruttó 2 millió forintnak megfelelő lejt keres, míg magyar orvoskollégája itthon ugyanazzal a tapasztalattal bruttó 460 ezer forintot. Álmos Péter kiemeli, Romániában két éve rendezték a bértáblát, mert rájöttek, hogy csak magasabb bérekkel lehet megállítani az elvándorlást.
Nem blöff
Úgy tűnik, a kormány ezúttal komolyan veszi a bértárgyalásokat, legalábbis erre utal az a napokban Pintér Sándor belügyminiszter által létrehozott munkacsoport, ahol a kormány és az egészségügy több szereplője – például a kamara – is helyet kapott. Álmos Péter szerint ez valóban egy fontos lépés afelé, hogy elérjék a kívánt eredményt, de ez nem maga az eredmény. Azt elismerte, hogy több a tárcát és az egészségügy számos szereplőjét is magában foglaló, láthatóan határozott irányt vevő munkacsoportra még nem volt példa.
Az irány jó, de ott a költségvetés az asztalon, és nincs benne a bérrendezés, ezért nem várhattunk tovább.
Arról, hogy mi történik, ha élesednek a letétbe helyezett túlmunkafelmondások, Álmos Péter azt mondta:
Az akció „sikeréhez” nem is kellene az, hogy nagyobb létszámban csatlakozzanak az orvosok.
„Az orvosok általában a havi két ügyelet felett már önként vállalt többletmunkában teljesítik az ügyeleteket. Ha ezt nem vállalják, akkor nem lehet kiállítani az ügyeleti sorokat, azok nélkül pedig nincs folyamatos betegellátás” – magyarázza az alelnök.
A többször kilátásba helyezett túlmunkafelmondás kapcsán a MOK is hangsúlyozta, ez nem egyenlő a sztrájkkal, hiszen nem a kamara kompetenciájába tartozik a sztrájk megszervezése. Az alelnök szerint azonban nincs is szükség sztrájkra, mert a magyar egészségügyi rendszer olyan mértékben épül az orvosok kizsákmányolására az önkéntes túlmunka gyakorlatával, hogy annak felmondása is elég erős és hatásos nyomásgyakorló eszköz, azonban a kamara akciójának elsődleges célja a rendszer hiányosságaira történő figyelemfelhívás.
Mi nem blöffölünk. Ez nem olyan téma, amivel játszadozni, vagy blöffölni lehet. Azért ehhez az eszközhöz folyamadunk, mert látjuk benne az erőt, az ütőképességet
– tette hozzá a MOK-alenök, aki szerint nemcsak az orvosok, hanem a betegek érdeke is az, hogy rendeződjenek a bérek.
Szeretteink biztonsága múlik azon, hogy marad-e itthon megfelelő mennyiségű és minőségű munkát végző szakember. Ez nem csak bérharc, jóval többről szól. Pont a járvány mutatta meg, hogy az egészségügy egy nemzetstratégiai ágazat, és ha az egészségügy letérdel, akkor letérdel az egész gazdaság is
– hangsúlyozta Álmos Péter.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu
