Belföld

A koronavírus három hét haladékot adott a Földnek

Idén három hetet csúszik a túlfogyasztás napja, az emberiség globális lábnyoma 9,3 százalékkal csökkent. De nem azért, mert elkezdünk jó útra térni.

Az emberiség immár fél évszázada túlfogyasztja a bolygó javait, vagyis évről évre több erőforrást használ fel és üvegházhatású gázt bocsát ki, mint amennyit a természet az adott év alatt képes lenne újratermelni, illetve elnyelni: jelenlegi életmódunk fenntartásához 1,7 Földre lenne szükségünk. A túlfogyasztást az a dátum érzékelteti, amikor éves szinten elértük a rendelkezésre álló erőforrások maximumát, és elkezdünk „hitelbe” fogyasztani. Ez a Global Footprint Network által számított túlfogyasztás napja, és évről évre előrébb kerül a naptárban, jelezve, hogy a probléma egyre súlyosabb.

1970-ben még december 23. volt, majd folyamatosan korábbra tevődött, 2017-től pedig már elérte augusztus első napjait – itt nézheti meg a növekedést ábrázoló grafikont. Ott tartunk, hogy a 12 hónapra rendelkezésre álló tartalékainkat hét hónap alatt feléljük. Ehhez képest remek hír, hogy idén hatalmas ugrással már csak augusztus 22-ére várják a túlfogyasztás napját, ami azt jelenti:

három héttel tovább tudtunk „takarékoskodni”, az emberiség globális lábnyoma idén 9,3 százalékkal csökkent.

A dolog szépséghibája, hogy nem a tendencia fordult meg, hanem egyszeri, különleges alkalomról van szó a koronavírus-járvány következményeként. A részletekről Harmat Ádámot, a WWF Magyarország Éghajlatvédelmi programvezetőjét kérdeztük.

Nem pontos és kivételes

A Global Footprint Network az ENSZ adatai alapján dolgozik elég összetett módon. Nyilvánvalóan idő, esetünkben három év, mire a világszervezet minden információhoz hozzájut és azokat fel is dolgozza, ezért a túlfogyasztás napját is nagyrészt három évvel korábbi adatsorok alapján lehet meghatározni. Nagyrészt, mert a szakemberek rendre aktualizálják a friss trendekkel.

A végeredmény így viszonylag helytálló, de előfordul, hogy később korrigálni kell pár nappal. Tavaly például az eredetileg július 29-ében meghatározott túlfogyasztás napját is nemrégiben július 31-re korrigálták

– mondja a 24.hu-nak Harmat Ádám.

Idén a koronavírus miatti leállásokból előre várható volt a jókora eltérés, ezért most csak a legfrissebb helyzetre vonatkozó modellszámításokat végezték el. Az eredmény ezért csalóka, és még képlékenyebb, mint korábban: a járvány esetleges őszi második hulláma jelentősen befolyásolhatja az idei túllövés napját.

Kevesebb energia és erdőirtás

A globális ökológiai lábnyom oroszlánrészét, 60 százalékát az energiaszektor adja. A járvány alatt 8 százalékkal csökkent a fogyasztásunk, globális CO2-kibocsátásunk viszont 12 százalékkal lett kevesebb. Előbbi oka a járványügyi intézkedések miatti leállás, de kis részben tetten érhető az enyhe tél miatti alacsonyabb energiaigény is. Utóbbit pedig a szakember azzal magyarázza, hogy gyakorlatilag megszűnt a nemzetközi közlekedés, illetve jobbára az erősen szennyező fosszilis erőműveket vették ki a termelésből.

Pozitívum, hogy nőtt a megújuló források felhasználása, Magyarországon például a villamosenergia-termelés 10 százalékát adták napelemek áprilisban, de volt olyan nap, amikor kis híján elértük a 20 százalékot.

HENNING KAISER / DPA / dpa Picture-Alliance

Jelentős, 8,4 százalékos csökkenés érzékelhető az erdőkhöz köthető ökológiai lábnyomon is, magyarán ennyivel csökkent az erdőirtások mértéke világszerte. A háttérben itt is a kereslet átmeneti visszaesése áll a pandémia nyomán, ám ezt erősen ellensúlyozza, hogy a harmadik világ országaiban sokan városból vidékre költöztek vissza: mezőgazdasági tevékenységbe fogtak, ami ugyancsak a fák kivágásával jár.

A lábnyom harmadik legjelentősebb összetevője, az élelemtermelés úgy tűnik, nem változott, azonban a „pazarlás hangsúlya” áttevődött. A legtöbben otthon étkeztek, spóroltak az élelmiszerrel, ám ezt ellensúlyozta az élelmiszeriparban keletkezett felesleg: a legjobb példa Nagy-Britannia, ahol a földön rohad el a termény, mert nincs munkás, aki betakarítsa.

Mindebből tehát szépen látszik, hogy a 2020-as túlfogyasztás napját augusztus 22-ében meghatározni erős feltételezéseken alapul, és hiába mutatnak jól a számok, nem azt jelzik, hogy megjavultunk volna. A helyzet tisztázása után nézzük most általánosságban, milyen jövő felé haladunk. Ehhez az ökológiai lábnyomra kell részletesebben kitérni, illetve magyarázatra szorul az is, hogyan használhatunk 1,7 bolygót, ha csak egy van.

A tőkét dézsmáljuk

Az ökológiai lábnyom egzakt számítással megadja, egy közösségnek mekkora területre van szüksége életmódja fenntartásához adott fejlettségi szinten. Ebben benne van a megtermelt élelmiszerhez szükséges föld, a kibocsátott CO2 elnyeletéséhez szükséges erdő és tenger, stb. – itt írtunk erről részletesen.

A végeredmény az úgynevezett globális hektárban megadott terület lesz, a lábnyom kiszámolható akár egyetlen személyre szabva, de bármilyen nagyobb közösségre egészen az emberiség egészéig. Utóbbi végösszege pedig bolygónk felhasználható területének 1,7-szeresét adja, de hogy mekkora az ön személyes ökológiai lábnyoma, azt itt számolhatja ki.

Eljött a nap: kimerítettük a Földet
Évről-évre egyre korábban jön el a túlfogyasztás napja, vagyis az a pont, ahonnan elkezdjük a jövőnket felélni. A rendelkezésünkre álló erőforrások ezek szerint alig hét hónapra elegendőek.

Hogyan tudunk többet fogyasztani, mint ami van? Úgy, hogy a tartalékokhoz nyúlunk. Több szén-dioxidot bocsátunk ki, mint amennyit a természet elnyelni képes, a felesleg felgyűlik a légkörben és éghajlatváltozást okoz. Legelők és szántóföldek kialakításáért pusztítjuk az élővilágot, több halat fogunk ki, mint amennyit a vizeink pótolni tudnak, és ugyanez a helyzet az erdőirtással is.

Most még van miből „túlfogyasztani”, de egyszer elfogy.

Remekül illusztrálja ezt a Harmat Ádám által is idézett bankszámla-hasonlat, ahol az emberiség egy család, amelynek egyetlen bevételi forrása a bankszámláján lévő összeg éves kamata. Előbbi a természeti erőforrásokat, utóbbi az egy éven belül megújuló erőforrásokat jelenti. Addig nincs semmi baj, míg a kamatokból élnek, ám ha többet költenek, azt csak úgy tehetik meg, ha megdézsmálják a számlán lévő pénzt. Könnyű belátni, hogy a betét egyszer elfogy, többé kamatra sem számíthatnak, itt a történet vége. Ezen az úton halad az emberiség 1970 óta.

Kiemelt kép: Odilon Dimier / AltoPress / PhotoAlto via AFP

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.