A 2010 óta regnáló Orbán-kormányok kevés gondot fordítottak természet- és környezetvédelemre. Az egykori „zöld” minisztérium az agrártárca egy államtitkárságává, szakmabeliek gyakori panasza szerint egyszerűen sóhivatallá süllyedt. Kis túlzással azt is mondhatjuk, az élővilág, az ökológiai értékeink védelme érdekében csak akkor és ott történt bármi is, ahol és amikor más, elsősorban gazdasági érdek nem jelent meg.
180 fokos politikai fordulat
A klímaváltozás sokáig nem is szerepelt a kormánypárt szótárában, amikor pedig a téma már megkerülhetetlenné vált, leginkább klímahisztiként azonosították: a problémák elbagatellizálása, a szereplők hiteltelenítése és nevetségessé tétele volt a recept. Áder János köztársasági elnök a háttérben ugyan felkarolta a klímavédelem ügyét, de elég óvatosan és halkan ahhoz, hogy ne keresztezze a kormányzati, illetve Fidesz-közeli kommunikációt.
Ez a hozzáállás 180 fokos fordulatot vett vasárnap, amikor Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében klíma- és természetvédelmi akciótervet hirdetett. Az évértékelő műfajából adódóan konkrét lépéseket, terveket, részleteket nem ismerhettünk meg, de a miniszterelnök nagyon is konkrét célokat fogalmazott meg a következő évtizedekre. Ezeknek realitásáról kérdeztük Dr. Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutatót, a CEU Környezetvédelmi Tanszékének professzorát, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) egyik alelnökét.
Reális az európai karbonsemlegesség
Kissé lejjebb keretes írásban pontokba szedtük a miniszterelnök által megfogalmazott akcióterv célkitűzéseit, a legfontosabbal kezdjük: „…megcélozzuk, hogy 2050-re szén-dioxidmentes legyen az európai gazdaság. Nehezen bár, de ez Magyarországon is lehetséges.”
Ez, ugye, azt jelenti, hogy 30 év múlva hazánkban megszűnik a legveszélyesebb üvegházhatású gáz, a CO2 nettó kibocsátása. Azt majd csak a részletek ismeretében lehet megmondani, ez a cél reális-e vagy sem, de nem is ez a lényeg: a karbonsemlegesség kitűzése morális kérdés, a klímaváltozás gyors üteme mellett nem igazán van más választás.
Ha a kabinet komolyan veszi a teljesítését és tesz is érte, az ipar alkalmazkodni fog. Számos olyan példát látunk amerikai autógyáraktól a japán berendezések jóval energiahatékonyabbá válásáig amikor mindenki azt mondta, ez úgysem fog menni, de az erős kormányzati szándék miatt végül mégis sikerült
– mondja a 24.hu-nak Ürge-Vorsatz Diána. Hozzáteszi: hazánkban a karbonsemlegesség elérése 2050-re valószínűleg reális célkitűzés. Ehhez persze nem a hagyományos modellt kell itt-ott megváltoztatni, hanem teljesen új alapokra van szükség.
Ebbe most azért ne menjünk bele, mert messzire vezetne miniszterelnökünk szavaitól aki a hazánk tekintetében ennél közelebbi, merész vállalást tett: „…elérjük, hogy 2030-ra a Magyarországon előállított energia 90 százalékban széndioxidmentes lesz”.
A legjelentősebb, különösen ha a hőenergia is ide tartozik
„2030-ra a 90 százalékos hazai karbonkibocsátás-mentes energiatermelés mindenképpen nagyon előremutató cél európai viszonylatban is. Az egyelőre kérdés, hogy az áramtermelésen túl ide értendő-e a hőenergia előállítása is. Ebben az esetben még nagyobb dologról van szó, ez lenne a klímavédelmi terv legjelentősebb, legnagyobb hatású eleme” – emeli ki a professzor.
A magyar lakosság energiaigényének oroszlánrészét a fűtés teszi ki, ami gyakorlatilag lenullázható: nem az a fő kérdés, hogy mivel fűtsünk, hanem passzív, nulla energiaigényű épületeket kell építeni és így felújítani, amelyeknek szinte nincs szükségük fűtésre – technológiailag ez létező valóság, hazánkban önkormányzati tulajdonban is vannak például ilyen lakások. Szándék és az ezt segítő szabályozás kérdése az egész.
Az elektromos áram kibocsátásmentes előállításában a kormányzat nyilvánvalóan az atomenergiára kíván támaszkodni, és vannak olyan hangok, amelyek a szennyezés esetleges „kiszervezése” miatt aggódnak. Magyarán, hogy ukrajnai szénerőművekből vásárolunk majd áramot – amint ez részben ma is történik –, de ennek a volumene nem jelentős, és a közeljövőben várható, hogy az unió ezt is saját kibocsátásként számoltatja el.
Ürge-Vorsatz Diána úgy véli, hazánk villamosenergia-ellátásához hosszú távon atomerőművekre sem feltétlenül lenne szükség, pusztán megújuló forrásokból képesek lennénk fedezni, amennyiben az energiahatékonysági lehetőségeket maximálisan kiaknázzuk. És ha már megújulók, Orbán Viktor vasárnap a napenergiát említette, pontosabban a kapacitások hatszoros növelését. Ez teljesen reális cél, napenergiával bőven el vagyunk látva, a naperőművek volumene piaci alapokon is egyre nő, a technológia egyre olcsóbb. A cél az lenne, hogy a gigaerőművek és nagy elosztórendszerek működtetése helyett a termelés minél közelebb kerüljön a fogyasztóhoz.
Gazdasági kérdésekbe nem megyünk bele, de nyilvánvalóan az energiatermelés „kizöldítése”, illetve a gazdaság kibocsátásmentességének megvalósítását szolgálja majd a kkv-knak felajánlott támogatás, a multikra szabott előírások és az államkötvény is, felsorolásunk 9-11. pontja.
Erdősítés: régi adósság kisebb félelmekkel
Önkényesen felállított rangsorunkban a következő ígéret az évi egymillió fa elültetése, illetve az erdősültség 27 százalékra emelése 2030-ig. Mindenképpen pozitívum, mert ezt ilyen világosan, határidőt is mellé rendelve a magyar politika még soha nem fogalmazta meg, sok múlik viszont a megvalósításon.
„Reméljük, hogy az eddigi erdősítési terveken felüli új faültetésekről van szó” – jegyzi meg a szakember. Évente egymillió fa a településeinken is jókora hatással bírna, az úgynevezett városi hőszigethatás csökkentésén túl rengeteg más ökológiai szolgáltatással.
A növényzet természetesen alkalmas a szén-dioxid elnyeletésére is, legalábbis amíg a fa növekszik: „halála” után a megkötött szén visszatér a körforgásba, ezért is fontos az állandó telepítés. Másrészt pedig amikor karbonsemlegességről beszélünk, a nettó kibocsátás lenullázását értjük alatta, vagyis a kibocsátás csak annyi lehet, amennyit a növényzet, a jövőre gondolva esetleges új technológiák képesek megkötni.
Vannak olyan iparágak, amelyekben lehetetlen elérni a teljes kibocsátásmentességet, például a közlekedésben is meglehetősen távolinak tűnnek az elektromos repülőgépek.
Olcsó elektromos autók és a lótrágya
Itt jutunk el az olcsó elektromos autóig, és tömegközlekedési eszközökig. Az éghajlatváltozás megoldásában nagyon fontos az elektromos hajtóüzemre való áttérés, és jó irány, hogy ez ne csak a leggazdagabbak privilégiuma legyen. Ám a többi közlekedési probléma szempontjából keveset old meg, ha mindenki egyszerűen elektromos autókba ül át. A környezetszennyező és mérgező gázt kibocsátó robbanómotorok lecserélése különösen a városokban alapvető fontosságú, főleg a dízelhajtásúaké.
Az olcsó, tömegesen hozzáférhető elektromos autók felvetik a használt akkumulátorok sorsának dilemmáját is. Értelemszerűen már nem a savval töltött rémségekről van szó, újrahasznosításuk viszonylag hatékonyan megoldható, de planetáris méretekben akkor is csapdahelyzet lehet: nehogy a meglévő krízist egy másik gigantikus problémává konvertáljuk.
A szakember a XX. század hajnalán a lótrágya kiváltotta aggodalmakat hozza példának, amiről nemrég a 24.hu-n is olvashatott a BBC History cikkében. Lényege, hogy az 1890-es években azt jósolták, ha ilyen mértékben nő a városi forgalom, London utcáit évtizedeken belül egy méter magasan borítja majd a trágya. A „sötét jövőt” végül a belső égésű motorok segítettek elkerülni, amivel ugye egy sokkal nagyobb környezetvédelmi problémát sikerült létrehozni.
Bátor kijelentés a műanyagról
Lépjünk tovább az évértékelőben: a professzor szerint az egyszer használatos műanyagok betiltása bátor dolog. Az egészségügy, a gyógyászat területén, sőt alapvető higiéniai szempontok alapján s nehéz pótolni ezeket, de persze nem tudjuk, mit vesznek ezen kalap alá, magyarán a kormányfő ígéretének teljesítése definíció kérdése lesz.
Ürge-Vorsatz Diána a teljes tiltás helyett a nehezen kiváltható területeken inkább a PLA (tejsav)-alapú, lebomló műanyagokra való áttérést tartaná jó lehetőségnek. Főleg úgy, hogy magyar cégek ezek fejlesztésének élvonalába tartoznak, és ez hatalmas gazdasági lehetőségeket és versenyelőnyt rejtene a következő években Magyarországnak, ha gyorsan lépnénk ebben az irányban.
Végezetül folyóink megtisztítása a külföldről érkező hulladékoktól: ahogy Orbán Viktor említette, folyik egy kísérleti program, ennél több itt nem derült ki. Megvannak a módszerek arra, hogy folyóvizekről leszűrjék a nagyobb, lebegő műanyagtesteket, nyilvánvalóan ilyesmiről van szó.
Klímahisztitől a klímaválságig
A CEU professzora összességében pozitívumként értékeli az évértékelőn elhangzottakat, mert:
nagyon fontos előrelépés, hogy a kormányzati kommunikációban klímaválság kifejezés szerepel, amelyet a következő évek három legfontosabb problémája közt említett a kormányfő, ami önmagában jelentős előrelépés.
Szemléletváltásról árulkodik, és ha a részleteket még nem is ismerjük, Ürge-Vorsatz Diána előremutatónak nevezi, hogy fontos célok kimondattak. A következő időszakban remélhetőleg nyilvánosságra kerülnek a megvalósításukra összeállított tervek, ezeket lehet mélyebben, tartalmilag is elemezni.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
