Belföld
Farkas Norbert / 24.hu

Homoszexualitás vs. kereszténység: a szürkének is 50 árnyalata van

Borovitz Tamás
Borovitz Tamás

újságíró. 2018. 10. 18. 15:21

Mi a bűn? Ki házasodhasson és ki ne? Támad-e a meleglobbi? Keresztény vitán jártunk.
Korábban a témában:

Hogyan tekintsünk keresztényként a homoszexuálisokra? Bűn-e a homoszexualitás? Házasodhassanak-e az azonos nemű emberek? Ilyen és hasonló kérdések megvitatására ült egy asztalhoz négy hívő ember a Kereszténység és homoszexualitás? című esten.

Még talán a fenti kérdéseknél is izgalmasabb volt, hogy gondolkodhat-e gyökeresen másként ugyanarról a témáról négy ember, akik amúgy az élet nagy kérdései tekintetében ugyanazt a személyt (tudniillik a Názáretit) és ugyanazt a könyvet (igen, a Szentírást) tekintik igazodási pontnak. Spoiler: igen

A Kálvinista Apologetikai Társaság által szervezett új közéleti és teológiai beszélgetéssorozat első estjén két református teológus, lelkész, Márkus Tamás és Nagy Gergely képviselte a konzervatív vonalat, a liberálisabb véleményt pedig Lukácsi Katalin római katolikus hitoktató, közéleti aktivista, egykori KDNP-tag, valamint kollégánk, Balavány György, hívő, korábbi missziói munkatárs, jelenleg egy független evangélikus közösség tagja.

Márkus Tamás (aki nem mellesleg a konzervatív protestáns Evangelikál Csoport elnöke) bár biztosította a jelenlevőket, hogy „emberileg próbál nagyon irgalmasan hozzáállni minden embertársához”, erősen nyitott:

Doktrinálisan biztosan sokan kirekesztőnek értelmezik, amit vallok. Az Evangélium szerintem nagyon egyértelmű ebben a kérdésben, ami a többségi társadalomnak lehet, hogy nem tetszik.

Farkas Norbert / 24.hu
Márkus Tamás és Nagy Gergely
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Lukácsi Katalin a katolikus katekizmusból idézett; például, hogy

a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének,

ugyanakkor így folytatta:

Az én anyaszentegyházam, amelyhez hű vagyok, ezt tanítja, én ezzel nem mondhatok és nem is akarok ellentéteset mondani. Ez a hitigazság. Amikor pedig elmentem a Pride-ra, azt katolikus keresztény állampolgárként tettem. Szerintem el lehet választani a hitigazságokat attól, hogy hogyan politizálunk.

Lukácsi hangsúlyozta, hogy a nem hívő emberekben azt kell felébreszteni, hogy kedvük legyen hívőnek lenni.

Ha viszont csak azt látják, hogy acsarkodunk azokkal szemben, akik máshogy élnek (…), akkor ezt nem várhatjuk el. (…) Azért éreztem fontosnak jelen lenni a Pride-on, hogy egyfajta gyógyító üzenet és jel legyek ebben a párbeszédben, ami sajnos sokszor veszekedés.

Szerinte sokszor azok gyűlölködnek leginkább, akik a katolikusságra vagy kereszténységre hivatkoznak, és egy nem hívő ilyenkor azt gondolhatja, hogy általában a keresztények gondolkodnak így, holott a hivatalos egyház az utóbbi időben „megértően fordul” a téma felé.

Bűnös-e vagy?

Nagy Gergely a magyar református egyház hivatalos álláspontjának ismertetése (hogy tudniillik „családot egy férfi és egy nő alkot”) után rátért az est talán legtöbb vitát kiváltó pontjára: kimondja-e a Szentírás, hogy a homoszexualitás bűn? A lelkész szerint nemcsak az Ó-, de az Újszövetség is foglalkozik a témával, egyértelműen tanít Jézus is és Pál apostol is. Utóbbi szerint „nem örökölhetik Isten országát a homoszexuálisok”.

A lelkész ezért késztetést érez arra, hogy hirdesse mindenkinek, akiről tudja, hogy nem a krisztusi úton jár, hogy

ebből van szabadítás. És hogy rossz úton halad.

Nagy Gergely ezen a ponton fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő nem homofób:

Szerintem rettenetesen félreértik a homofóbia fogalmát (…), hiszen én nem félek a homoszexuálisoktól. Vannak meleg ismerőseim.

A lelkész úgy látja, hogy ha egy meleg ember megtér, és igaz keresztény lesz, akkor felismeri, hogy a homoszexualitás bűn az életében:

Mint mások életében a házasságon kívüli heteroszexuális vágyak. Vagy mondjuk az alkoholizmus.

Balavány György következett, méghozzá ezzel az állítással: a homoerotikus irányultság nem lehet bűn, hiszen azt nem választjuk. Meg is kérdezte Nagy Gergelyt, mikor döntött úgy hogy heteró lesz, a lelkész azt felelte, hogy egyszer csak észrevette, hogy érdeklik a lányok.

Nos, ugyanez a helyzet visszafelé, jelezte Balavány.

Farkas Norbert / 24.hu
Balavány György
Fotó:Farkas Norbert / 24.hu

Béláim, túltoltuk!

Balavány Györgynek a kereszténység és a homoszexualitás viszonyáról is elég határozott a véleménye:

Van viszonyuk, és ez a viszony nagyon perverz. Azt gondolom, hogy az egyház betegesen túltolja ezt a témát. A Bibliából az életben nem fogjátok levezetni azt, hogy ennyit kell foglalkozni a homoszexualitással.

Az újságíró szerint nem mondhatjuk (és itt alighanem a két lelkészi megszólalásra is utalt), hogy „irgalmasan viszonyulunk” valakihez, úgy, hogy közben elvárjuk, hogy az a valaki megváltozzon:

Az elfogadlak téged, de változz meg ahhoz, hogy számomra elfogadható legyél című képmutatás, na, ez az, amire az kell, hogy mondjam, hogy ez bizony homofóbia.

Balavány azt mondta, ez az egész téma periferiális a Bibliában, sem a homoszexuális szó nem szerepel benne, sem ez a fajta az irányultság.

Szerinte az igazi probléma az, hogy borzasztó bajok vannak a világban a fegyverkereskedelemtől a gyermekprostitúcióig, épp tönkretesszük a bolygót, ahol élünk, és ahol az emberek egyharmada borzalmas mélyszegénységben tengődik,

de mégsem erről születnek egyházi állásfoglalások, hanem a homoszexualitásról.

Márkus Tamás erre úgy reagált, hogy nem lehet „Az egyházról” beszélni, hiszen egyház sokféle van:

A magyar református egyház elég konzervatív állásfoglalást fogadott el, de a svéd lutheránus egyház elnök-püspöknője egy bevallottan leszbikus identitású nő, aki élettársi kapcsolatban él egy másik nővel, és van egy örökbefogadott kisfiuk.

A lelkész sorolja a hasonló példákat a világ más pontjairól: homoszexuális lelkészektől a meleglobbi által megszállt amerikai gyülekezeteken át egészen a bajorokig, akik – horribile dictu – engedik meleg lelkészek ordinációját, és azonos nemű párok esketését:

Tehát nem Az Egyházról van szó, hanem annak egy kisebb részéről, amelyik erőteljes vegzatúrát szenved el, mind egzisztenciálisan, mind ideológiailag a meleglobbi részéről és az egyház azon részéről, amelyik már beállt ebbe a lobbiba.

Példaként hozta fel az Egyesült Államokat, ahol miután minden államban engedélyezték a melegházasságot,

azután ért támadás különböző cukrászokat és lelkészeket, akik ideológiai alapon nem akarták megsütni azt a tortát (…), meg azt mondták, hogy ők lelkiismereti okokból nem fogják összeadni a meleg párt.

Márkus ezután rátért arra is, hogy a homoszexuálisokat sem lehet egy halmazként kezelni, hiszen vannak olyan

homoszexális hajlamokkal küzdő keresztény konzervatív vezetők, akik szembemennek a meleglobbival,

arról nem is beszélve, hogy számos olyan ateista is van, aki totál keresztényellenes és közben homofób.

Lukácsi Katalin szerint is túltematizálják az egyházak a kérdéskört, csakúgy, mint például a cölibátus témáját.

A meleglobbit inkább mi fújjuk fel. Sokszor jelen van a társadalomban, hogy az érzékeny kérdéseket, mint a homoszexualitást, az abortuszt vagy az eutanáziát kihegyezik, és világnézeti harcokat csinálnak belőle, holott nagyon kevesen vannak, akik élesen fehéren vagy feketén gondolkodnak róla. A szürkének 50 árnyalata van

– fejezte be gondolatát egy, a keresztény vitaesteken talán nem túl gyakran elhangzó utalással.

Farkas Norbert / 24.hu
Lukácsi Katalin
Farkas Norbert / 24.hu

Márkus Tamás nem így látja: szerinte nem az egyház lovagol ezen a témán, ez egyszerűen egy olyan kérdés, amely foglalkoztatja a mai társadalmat.

Éri egy kihívás az egyházat, és az egyház képviselői megpróbálnak erre reagálni (…) A mai, XXI. századi posztposztmodern kultúrában ezen a ponton éri támadás a történelmi hitvallásos kereszténységet, mi odafordítjuk a reflektorokat, és természetes, hogy elmondjuk, mi volt az egyház álláspontja erről a kérdésről mindig is.

Ecce Homo

Hogyan lesz valaki homoszexuális – ez volt a következő téma. Idézünk a négy résztvevőtől egy-egy véleményt, mindenféle kommentár nélkül.

Nagy Gergely: a kérdésnek van egy biológiai és egy teológiai oldala. Szinte minden komoly tudós úgy fogalmaz, hogy vannak kutatások, feltételezések, de biztosat jelen pillanatban senki nem tud mondani. Ami a teológiai részét illeti: Isten senkit nem teremt homoszexuálisnak, „legalábbis aktívabban nem, mint mondjuk alkoholistának. De a Szentírás szerint van mindkettőből szabadulás, megtérés.”

Lukácsi Katalin: „Nem tudom, lehet-e genetikailag homoszexuálisnak születni. A tudomány nem tud érvényeset mondani (…) Nekünk irgalmasoknak, emberségeseknek kell lennünk, és vannak olyan kérdések, amelyekben Isten fogja kimondani az utolsó szót (…) Tök mindegy, hogy szentségi házasságban élsz, ötvenmillió gyereked van, irgalmasnak kell lenned homoszexuálisokkal, menekültekkel – vagy bárkivel.

Márkus Tamás: Alfred Charles Kinsey egy 10-es skálát állapított meg az abszolút homoszexualitás és az abszolút heteroszexualitás között. A társadalom nagy százaléka a két pont között található, tehát inkább homoszexuális vagy inkább heteroszexuális. „Ha ez így van, akkor innentől kezdve az identitás nagy részben választás kérdése. És ha választás kérdése, akkor miért nem lehet egy kereszténynek tekintetbe venni, hogy mi Isten választott akarata?”

Balavány György: „Van meggyőződésem arról, hogy hogyan nem lesz valaki homoszexuális. Úgy biztosan nem alakul ki a homoszexualitás, hogy valaki úgy dönt. Ki az, szerintetek, aki élete egy pontján úgy dönt, hogy én most majd egy a társadalom által megvetett, lenézett kisebbség tagja szeretnék lenni?”

Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Keresztény büszkeség

Házasodhassanak-e meleg emberek – ez volt a következő forduló témája; Lukácsi Katalin szerint „tök mindegy, hogy valaki milyen orientációval bír”, mert magát a házasság intézményét kell megvédeni. Úgy látja, hogy az azonos nemű emberek házasságának kérdése olyan, mint volt száz évvel ezelőtt a válás.

Ugyanilyen harcos, kemény hitvitákat folytattak róla. (…) És tessék: ma már teljesen természetes.

A hitoktató szerint sokkal fontosabb a monogámia kérdése, hiszen manapság egyre inkább elfogadott a vélemény, hogy az ember nem is képes így élni:

A női magazinok tele vannak azzal, hogy a monogámia árt a szexnek, és hogy nem is vagyunk képesek rá, felejtsük el. Szerintem ez a veszélyes.

A legérdekesebb okfejtést azonban a végére hagyta:

A zsidó-keresztény kultúra vívmánya, hogy a házasság ma már nem érdekintézmény, hanem szerelmi kapcsolatból köttetik, és szabad döntésen alapul. Erre kellene büszkék lennünk, és arra is, hogy ha a homoszexuálisok akarják ezt az intézményt – az egy elismerés a mi kultúránk vívmányának.

Nagy Gergely erre elmondta: a Biblia beszél arról, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre. A lelkész a homoszexuálisoknak azt hirdeti, hogy cölibátusban éljenek házasságon kívül.

Balavány szerint ez a kérdés leginkább az ember és az állam viszonyáról szól:

Tök mindegy, mit gondolunk a homoszexualitásról – az állam ne rendelkezzen erről. Az állam ne döntse el, hogy milyen legyen az én magánéletem. (…), és hogy ki kivel házasodjon.

Ugyanakkor a lelkiismereti és a vallásszabadság jegyében az államnak meg kell hagynia a jogot az egyházaknak, hogy ők mint civil szervezetek kit adnak össze és kit nem.

Az állam nem diszkriminálhat. Ha egy egyház azt mondja, hogy nem akar megáldani meleg párokat, akkor az az egyház szíve joga.

Márkus Tamás szerint az államnak joga van arra, hogy a házasság definícióját meghatározza, és ezt Isten kijelentésével összhangban kell meghatároznia, márpedig a házasság Isten kijelentése szerint csakis egy férfi és egy nő között lehetséges.

Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A lelkész ennél a témánál is azt fejtegette, hogy „milyen folyamatok zajlanak most Európában”: hogy Norvégiától Olaszországig, Hollandiától Spanyolországig a melegházasság engedélyezett, a mainstream egyházak részéről isteni áldásban részesülhetnek a melegek, viszont

kiszorulnak azok a lelkészek, akik máshogy gondolkodnak; ez a realitás, és nem az, hogy az egyház inkvizíciót folytat a melegek ellen. Éppen, hogy azok szorulnak ki a közbeszédből, a mainstream egyházakból, a legnagyobb denominációkból, akik a konzervatív álláspontot képviselik.

Kezdett parázs vita kialakulni – a moderátor, Zsótér Indi Dániel kollégánk már többször fel is szólított mindenkit, hogy tartózkodjék a személyeskedéstől – de ezen a ponton már a summázás következett, amelyben (majdnem) mindenki a közös pontokat és az este pozitív gondolatait emelte ki:

  • az ilyen viták mentén lehet előrehaladni, és ha nem is jutunk nyugvópontra, azt lehet mondani: bár nem értünk egyet, de tudunk egymás mellett élni szeretetben (Nagy Gergely).
  • Ebben a homofób világban, ahol a homoszexuális embereket kirekesztik, és sok helyen üldözik, az egyháznak a másság iránt alázattal és tisztelettel kell viszonyulnia, példát kell mutatnia, „akadálymentesítenie” kell (Balavány György).

A vita jóval tovább tartott az eredetileg jelzett időpontnál, de valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki még órákig hallgatta volna az érveket. Akár a már megkezdett témában, akár arról, hogy mit kezdjenek a keresztény szülők egy comingout-oló gyermekkel, vagy, hogy vajon szülők nélkül jobb-e felnőnie egy állami gondozásban levő gyermeknek, vagy boldog családban egy gondoskodó, szerető meleg pár gyerekeként.

Mint ahogy arra is kíváncsi lennék, ki mit gondol hívőként arról, mennyire keresztényi cselekedet zaklatni, kisemmizni az ország legszegényebb, legelesettebb embereit – de talán egy másik hasonló estén ez is kiderül majd.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Bécs, 2016. június 16.
Perényi János bécsi magyar nagykövet beszédet mond a magyar zsidók auschwitzi deportálásáról nyílt Falak, jelek, sorsok című vándorkiállítás megnyitóján a bécsi Igazságügyi Palotában 2016. június 16-án.
MTI Fotó: Filep István
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.