Szokatlan módon jelentette be Majka a Szegedi Ifjúsági Napokon, hogy a jövőben nem dolgozik együtt Curtisszel. Az esetet azért is tarthatja Curtis árulásnak, mert Majka nyíltan beszélt volt zenésztársa drogproblémáiról. Mivel a drogfogyasztás bűncselekmény, csak egy jóindulatú ügyészségi döntésnek köszönhetően nem indult eljárás Curtis ellen.
Úgy tűnik, hogy nem egyszerűen két ember barátságának vagy egy zenészkapcsolatnak van vége, hanem egy játszma dinamikája változott meg. Majka elmondása szerint az elmúlt öt évben hiába tett meg mindent, hogy segítsen Curtisnek, semmi sem változott, ami a szenvedélybetegek „működésmódját” ismerve valójában nem meglepő.
A drámaháromszög egyik résztvevője sem jár jól hosszú távon
A játszma kifejezés ma már a hétköznapi szóhasználat része, a jelenséget eredetileg Eric Berne svájci pszichiáter írta le több könyvben. Az emberi interakciók szerves részei a játszmák, amik néha ártalmatlanok, de gyakran károsak, és nem segítik a problémák megoldását vagy a kapcsolatok fejlődését. Egy ember többféle szerepet is játszhat bennük, és általában két-három személyesek.
Berne tanítványa, Stephen Karpman fogalmazta meg a ’60-as években, hogy a konfliktusok dinamikájának nagy részét jól szemléleti a „drámaháromszög”. Megfigyelte, hogy mindig vannak, akik adott helyzetben jó embernek, míg mások rossznak szeretnék látni magukat: így lesz valakiből Megmentő, Üldöző vagy Áldozat. Céljuk a megoldáskeresés helyett valamilyen pszichés szükséglet kielégítése és az önigazolás – de mindez általában nem tudatos. (A szerepeket jelölő kifejezéseket nagy kezdőbetűvel írjuk, szemléltetve ezzel, hogy nem a hétköznapi értelemben használjuk őket: ha például valaki fuldoklik vagy valamilyen erőszakot szenved el, akkor valódi áldozat; a tűzoltó pedig hivatásából adódóan ment ki az égő házból embereket.)
A drámaháromszög egyik résztvevője, a Megmentő abban a tudatban él, hogy csak akkor van rá szükség, ha gondoskodik mások igényeiről, miközben sajátjait háttérbe szorítja. Feláldozza magát, gyakran úgy, hogy ezt senki sem várja el tőle. Ezzel kontrollt is gyakorol, kiszolgáltatottá és függővé téve az Áldozatot. Olyan mondatokat hallunk tőle, mint például: „Mennyi mindent megtettem érted, és ez a köszönet?”. Kimondva vagy kimondatlanul viszonzást vár, amit valószínűleg soha nem fog megkapni. Az Áldozat gyengének és tehetetlennek hiszi magát, és nem vállal felelősséget a saját életéért. „Nekem úgyse sikerül soha semmi. Üldöz a balszerencse” – hangoztatja. Úgy gondolja, hogy neki minden segítség jár, és sokszor megsértődik, kritizálja a Megmentőt, ha nem azt kapja, amit szeretne. Az Üldöző szerint „a világ kemény hely, választhatsz: vagy eltaposol, vagy eltaposnak!”; ő önmagát és a környezetét is negatívan látja.
Az Index Majkával készített interjújában jól megfigyelhető ez a dinamika. Majka az elmúlt öt évben elsősorban Megmentő volt, hiszen elmondása szerint mindent megtett azért, hogy Curtis ne drogozzon: segített neki, próbálta rendbe hozni a dolgait, hazudott miatta a közönségnek, kitartott mellette, a saját házába is beköltöztette volna. Csernus Imrétől kért segítséget barátjának, és részt vett vele egy terápiás ülésen is annak ellenére, hogy a terápia köztudottan csak annak segíthet, aki saját maga akar változni. Curtis elsősorban az Áldozat szerepébe került, „ő az az ember, aki bajban van, akinek segíteni kell”, akit egy „harmadik barát”, „a kibaszott mocskos geci kábítószer” vett el Majkától. A kokain lett az egyik bűnbak, Curtis barátnője a másik. Majka szerint ugyanis „az a kapcsolat ennek az egésznek az origója” (és közben úgy gondolja, az, hogy Curtis adott néhány pofont a nőnek, még nem nőverés).
Majka Üldöző-üzemmódba váltott, amikor veszekedett Curtis-szel, aki a kokainozás miatt nem végezte jól a munkáját; vagy amikor drogteszteket végeztetett vele, hogy ellenőrizze őt, és olyan következményekkel fenyegetőzött, amiket aztán nem tartott be. Curtis drogozásának ugyanis egészen idáig nem volt valódi tétje, évekig dolgozhatott együtt Majkával. (Most pedig a történtek ellenére a TV2-től és a Viasat3-tól kapott új felkéréseket.) A sztori végén nehéz eldönteni, vajon Majka Áldozat-e, aki többször könyörgött sírva Curtisnek, vagy egy kiégett Megmentő. A laikus szemlélő szemében könnyen hőssé válhat azzal, hogy még az interjút is segítségnek szánja, miközben dühös és elege van:
Nem vagyok az apja, bazmeg! Mit kéne csináljak? Mondd meg, hogy te mit csinálnál?
Ahhoz, hogy jól segítsünk, ki kell lépni a játszmából
Szenvedélybetegek családjában és környezetében jellegzetes forgatókönyvei léteznek a sikertelen segítői magatartásnak. Az Üldöző állandóan résen van és nyomozással, a fogyasztás számonkérésével akarja kontrollálni a problémát, gyerekszerepben tartva ezzel a függőt. Aztán fenyegetőzik, következmények nélküli kijelentéseket tesz, amiből a másik fél elsősorban azt szűri le, hogy bármit megtehet, nem kell felelősséget vállalnia és nem fogják elhagyni. De ezt tanulja abból is, amikor a Megmentő kiszolgálja, gyámolítja őt, vagy korrigálja az általa elkövetett hibákat (rendezi az adósságait, hazudik miatta). Egyes Megmentők még együtt is isznak vagy drogoznak a függővel, azt remélve, hogy ezzel csökkenthetik az ártalmat, de sajnos ennek sincs eredménye. Sőt, még azzal is a függőt támogatjuk, ha gondoskodunk az alapvető szükségleteiről, ezzel sugallva, vagy egyrészt ő úgyis képtelen fenntartani magát, másrészt rendben van, amit csinál.
Nem véletlen, hogy ki milyen helyet hajlamos elfoglalni a drámaháromszögben. Egy játszmában a kezdő pozíció általában abból ered, ahogy gyerekkorunkban bántak velünk. Elsősorban az lesz megmentő, akit gyerekként szülősítettek: vagyis akkor kapott törődést vagy elismerést, ha saját szükségleteit háttérbe szorította és a szüleiét szolgálta ki. Az Áldozatnak gyerekkorában betegnek kellett lennie, vagy bajba kerülni ahhoz, hogy odafigyeljenek rá a szülei. Üldözővé pedig elsősorban a súlyosan bántalmazott gyerekek válnak, akik azért bántanak másokat, mert azt gondolják, így védhetik meg magukat.
Drámaháromszög bármilyen kapcsolatban kialakulhat, de gyakoribb olyan emberek között, akik valamilyen impulzus- vagy személyiségzavarban szenvednek. A borderline és a nárcisztikus személyiségzavarnál sokszor az érintett célja egy vitában az, hogy kiderüljön, ki a jó és ki a rossz, kinek van igaza, kit kell hibáztatni vagy kit lehet megvédeni. Egy borderline személyiségzavaros például gyakran azért válik Üldözővé, mert személyiségéből fakadóan hajlamos saját rossz döntéseiért, impulzív viselkedéséért másokat hibáztatni. Sokszor Megmentő, mert másoknak szeretne segíteni, miközben a saját problémáival való szembenézés fájdalmas; vagy Áldozat, mivel úgy gondolja, hogy mások csak bántani akarják őt. A nárcisztikus pedig rengeteg eszközzel képes manipulálni a társát, családtagjait vagy barátait: lehet Üldöző, amikor dühöng, fenyeget vagy hibáztat; de lehet Megmentő, amikor gondoskodást színlel, és ezzel szerzi meg a kontrollt.
Mindegyikünket sokféle hatás ért gyerekként, felnőtt korunkban pedig gyakran rossz eszközökkel próbáljuk megoldani a konfliktusokat – ezért is állhat elő az a helyzet, hogy váltogatjuk a különböző szerepeket. Pedig
Szenvedélybetegeket, vagy akár más problémákkal küzdő családtagokat és barátokat akkor tudunk jól segíteni, ha figyelünk a saját igényeinkre, és mi magunk rendben vagyunk. A gyógyítás szakemberek dolga, az aggódó hozzátartozók pedig a kifejezetten nekik szóló önsegítő csoportokban kaphatnak támogatást. A játszmák befejezéséhez le kell tennünk arról, hogy jobbak vagy rosszabbak akarjunk lenni valakinél, és a másik feletti kontroll helyett saját életünk irányítását kell kézbe venni. Így fogjuk elkerülni a kiégést és azt, hogy a másiknak kárt okozzunk: vagyis a látszólag kevesebb itt tényleg többet jelent.
Kiemelt kép: MTI/Nyikos Péter
