Ami jár Mészáros Lőrinc 2RULE-jának, az nem jár más magyar vállalkozásnak

A megjelent hírekkel ellentétben nem telefonált senki Diósgyőrbe, hogy megkönnyítsék a dolgunkat.

– mondta az Origónak adott interjújában Kővári Ágnes, a Magyar Sportmárka Zrt. vezérigazgatója a 2RULE márka piaci sikereit részletezve. A brand villámkarriert futott be: decemberben adta hírül a HVG, hogy Mészáros Lőrinc többségi, Kővári kisebbségi tulajdonával megalakult a cég. Ehhez képest az idén nyárra már ott tartunk, hogy a 2RULE új központja az egykori Vico-székház, a vállalkozás logóihoz védjegyoltalmat kért – a ruházati cikkek mellett – a többi közt karácsonyfadíszekre, szakmai képzésekre, mi több, videójátékokra is. És a lényeg: három NB1-es csapat is 2RULE-dresszben futballozik ebben az évadban. A Felcsút és a Haladás az Adidast, a Diósgyőr a Nike-t cserélte az új Mészáros-mezre. E klubok példáját hamarosan több NB2-es együttes is követte, például a Felcsút fiókcsapatának számító Csákvár, illetve a Mészáros-üzlettárs Szíjj László-féle Tiszakécske. Ha ez nem lenne elég, a Vasas összes szakosztálya 2RULE-ra vált, miként több kosárlabda- és kézilabdacsapat.

A legkülönösebb szerepet az MTVA játszotta a terjeszkedésben: az állami média tevékenysége esetpéldája annak, miként segítik közvetett állami támogatással a Mészáros-céget, szemben politikai kapcsolatok nélküli, piacon versenyző magyar kis és középvállalkozásokkal. Az MTVA ugyanis élőben közvetítette a Felcsút mez-, azaz a 2RULE-termékbemutatóját. Majd Molnár Mátyás műsorvezető az adásban viselte a márka kitűzőjét. Ezek után a 24.hu közérdekű adatigényléssel fordult a Vaszily Miklós vezette állami médiához. Lapunk meg is kapta a megállapodást, amelyből kiderült, az MTVA nem kap pénzt a reklámozásért, a felek bartereznek.

Íme az MTVA és a 2rule szerződése: nem kap pénzt az állami média Mészáros Lőrinc márkájának reklámozásáért

A cég például bérbe ad ruhákat az állami médiának, amelyeket aztán a műsorokban viselhetnek a tévések – meghökkentő tételek a megállapodásban.

Mi a baj azzal, hogy az MTVA megtol kicsit egy „magyar márkát”?

Természetesen első körben az, hogy nem egy magyar cég, hanem csakis Mészáros Lőrinc kapta a kivételes eljárást. Eddig legalábbis más hasonlóan látványos példát nem láttunk hasonló együttműködésre, és

hiába kérdeztük az MTVA-t arról, mely Magyarországon bejegyzett vállalkozásokkal van hasonló megállapodása, nem kaptunk választ. Nem lenne meglepő, ha nem tudnának sok hasonló szerződést felsorolni, mert a megállapodásból nemigen érthető, mit nyer az évi 80 milliárd forintból működő szervezet az együttműködésből.

A Mészáros-cég pénzt nem ad, de például 15-20 százalékos kedvezményt garantál termékeiből az MTVA-dolgozóknak. Ez már csak azért is nehezen értelmezhető kitétel, mert olyan termékekre is vonatkozik (például futócuccok), amiket egyelőre nem is gyárt a 2RULE, azaz az MTVA tárgyalói azt sem tudhatták, mire állapodnak meg. (Arról is kérdeztük az MTVA-t, miként számol el az ilyen típusú dolgozói kedvezmény adó- és járulékvonzataival, de nem kaptunk választ. Pedig még az is érdekes lenne, hogy ezt az összeget miként érvényesíti a szerződésben. Érdeklődtünk arról is, mi történik, ha nem használja fel a kedvezményt az MTVA egyetlen munkatársa sem, minthogy a szerződésben nem szerepel semmi arról, hogy a Magyar Sportmárka Zrt. mit vállal ebben az esetben.) Ezen kívül a cég nyereményjátékokhoz garantál termékeket, azaz duplán kap reklámot. További kérdés, hogy miként vállalhatja a 2RULE, hogy az M4 logóját megjeleníti mezein, hiszen azokat sportklubok játékosai viselik. A szerződés persze ki sem köti, mely dresszeken, milyen formában kell a logót feltüntetni.

Arról nem szólva, hogy az MTVA olyan céggel kötött megállapodást, amelynek egyelőre nincs boltja és webshopja sem, és – mint utaltunk rá – nem gyártja egyelőre a szerződésben szereplő termékek egy részét. Gondoljuk el, hogy egy átlagos magyar vállalkozás azzal az ajánlattal érkezik az MTVA épületébe, hogy van egy nem létező terméke, majd úgy jön ki, hogy nem kell fizetnie ennek reklámozásáért, de cserébe még termékbemutatóját is közvetítik.

Azért Mészáros még mindig jobb, mint a multik, nem?

Egyelőre nem született részletes, kanonizált magyarázat arra, miért helyesebb, ha jórészt közpénzes megrendelésekből gazdagodó, üzleti kockázatot nem vállaló, valós teljesítmény nem mutató oligarcha, Orbán Viktor jóbarátja viszi haza a pénzt, nem pedig más, politikai kapcsolatokat nélkülöző, piacon versenyző magyar vagy külföldi vállalkozások, ráadásul az Orbán-kormány volt az, amelyik a multinacionális vállalkozások többségével, külön kedvezményeket garantáló stratégiai megállapodásokat kötött.

A márka védelmében megszólaló kormánypárti újságírók jórészt azzal álltak elő: a márka magyar, ezért jó, hogy hasít. Csakhogy amíg nem Orbán-közeli magyar márkáról volt szó, nem jutott eszükbe ilyen segítség. Annak ellenére sem, hogy például a Lancast 1997 óta próbál mind nagyobb szerepet kapni a piacon. Sőt volt, hogy korábbi emblematikus labdarúgók alapítottak céget, ám az áttörés elmaradt: a Nagy Antal, Esterházy Márton, Sallai Sándor együttműködésével létrejött NES-re nem ugrottak az NB I-es csapatok.

Az érvek között szerepelt az is, hogy egy nemzeti márka milyen fontos, Adolf Dassler például szerepet játszott a németek 1954-es magyarok ellni vb-sikerében, az Adidas diadalútja pedig azóta ismert. Ugyanakkor a nemzeti válogatottak között nem a nemzeti vállalkozások, hanem a legjobbnak ítéltek uralkodnak. A 2018-as világbajnokságon szereplő együttesek közül tizenkettő volt Adidasban (Argentína, Belgium, Egyiptom, Irán, Japán, Kolumbia, Marokkó, Mexikó, Németország, Oroszország, Spanyolország, Svédország), tíz Nike-ban (Anglia, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Horvátország, Franciaország, Lengyelország, Nigéria, Portugália, Szaúd-Arábia), négy Pumában (Svájc, Szerbia, Szenegál, Uruguay), kettő New Balance-ban (Costa Rica, Panama), egy Umbróban (Petu), egy Erreában (Izland), egy Uhlsportban (Tunézia). És egy volt még – a némethez hasonlóan – valóban hazai márkában: Dánia Hummelban játszott. Ám azt a céget 1923-ban alapították, nemzetközi hálózata jelentős, több országban viselik csapatok a dresszeit.

Nyilván az az oka ennek a koncentrációnak, hogy a csúcsegyüttesek a csúcsmárkákkal szerződnek, mivel üzleti szempontból azok szolgálják legjobban őket, miközben fejlesztésre is a legtöbbet költenek, elvégre nyilván nem mindegy, milyen minőségű mezben, cipőben vannak a pályán a klasszisok. A Nike például 2,5 milliárd dollárt költött innovációra és fejlesztésre az elmúlt öt évben.

Ugyanakkor működő példát is választhatott volna a 2RULE-támogató sajtó, amikor hazai márka hazai sikeréről értekezik. Ilyen modell például a lengyel 4F.

Ám ennek a projektnek a bemutatása azért nehézkes, mert köze nincs a magyarországi politikai karrierhez, és nem az NB I-ben kezdődik.

A lengyel nemzeti futballválogatott ugyan nem 4F-mezt visel, de például az olimpiai csapatot már többször öltöztette a vállalat. A cég rengeteg terméket, nagyon sok sportágra gyárt: például az atlétikai és a síszövetséget egyaránt ellátja termékekkel. Ahhoz, hogy idáig eljussanak, több brandváltáson átestek, 2003-ban kinyitották első sajátmárkás boltjukat, 2010 óta van velük a 4F név. Ezek után 2016-ra jutottak el a nemzetközi terjeszkedésig, most már majd 200 boltjuk van Lengyelországban, és nyitottak már üzletet Csehországban, Szlovákiában, Romániában is.

Ilyen egy vállalkozás piaci építkezése.

Így raknak össze közvetett állami támogatással egy Mészáros-piacot

Az világos, hogy ehhez semmilyen formában nem kapcsolható a 2RULE története. Ami nyilván azért sürgős projekt, mert így hamar sok pénzt lehet keresni a taónak köszönhetően. Valóban jelentős biznisz lett ugyanis a sportfelszerelések forgalmazása Magyarországon, elég, ha megjegyezzük, a tao-rendszer bevezetése óta 522 milliárd forint közpénz ömlött a sportba. Sportszervezetek, csapatok ezrei vásárolhatnak mezeket, ruhákat a közvetett állami támogatásból.

Azaz van egy Mészáros-cég, amelynek nem kell kitalálnia semmit, nem kell kockáztatnia, a politikai kapcsolatok, a közvetett állami támogatások garantálják a sikert egy átláthatatlan mezőben.

A kulcs, hogy a piaci vásárlóinak többsége taópénzből, azaz közvetett állami támogatásból vesz, és a közpénzt költők mindegyike tudja, kinek a márkája a 2RULE, azaz a fogyasztók döntése függhet vélt vagy valós politikai preferenciáktól.

Ez jól mutatja, miként lehetne tisztábbá tenni a rendszert, ha bárki kísérletet tenne rá. Az átláthatóság jegyében – a jogerős bírósági ítéleteknek megfelelően – nyilvánosságra kellene hozni, melyik cég, melyik klubot mennyivel támogatta. És esetleg azt, melyik sportszervezet melyik vállalkozástól, mennyiért, mit vett. Ám ezzel szemben minden lépés a titkok felé mutat, noha a tao-rendszer legfőbb bírálata eddig is átláthatatlanságára vonatkozott.

A cégek támogatják a klubokat, ám homályban marad, hova megy vissza a pénz. Azaz nem derül ki, hogy például a Seszták Miklós korábi fejlesztési miniszter Kisvárdáját támogató vállalkozások hogyan szerepeltek a közbeszerzéseken, de Orbán Felcsútjának nagyvonalú támogatói is sokáig teljesen rejtve maradtak. Így nem lehet tudni, forintjaikért cserébe jobban szerepeltek-e például a közbeszerzéseken. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem a sportpályán mutatott játék, a teljesítmény számít a pénzosztásnál. Ezt bizonyítja az MLSZ legújabb értékelő rendszere is. Ebből – az Index írása alapján – az derül ki, hogy Tállai András korábbi NAV-elnök, államtitkár Mezőkövesdjénél egyszerűen elégették a pénzt. A 3,7 milliárd forintból egyetlen olyan játékost neveltek, aki bemutatkozott az NB I-ben: összesen két meccset játszott az élvonalban, amúgy stabil NB II-es labdarúgó.

Ebbe a teljesítménytagadó rendszerbe érkezik a 2RULE, és ahogyan a többi költés láthatatlan, az is titok marad, mely együttesek, mennyiért vásárolják majd a Mészáros-márka mezeit. Ennek köszönhetően az is követhetetlen, hogy a piaci ár alatt vagy felett fizetnek a termékekért, és akik ezt a márkát választják, más területen előnyt realizálhatnak-e.

Egyelőre persze éppen csak annyi biztos, hogy a 2RULE közvetett állami támogatással, releváns befektetés és innováció nélkül máris az NB I meghatározó sportszergyártója lett: a csapatok negyedét öltözteti. Az egész történet elmeséli, hogy mennyivel kevesebb az esélye a piacon a tisztességesen versenyző, kockáztató, innovációkkal kísérletező, teljesítményalapon működő magyar vállalkozásnak, mint Mészáros Lőrincnek, Orbán Viktor barátjának.