A Független Hírügynökségnek Tátrai Miklós azt mondja, az elmúlt két hét, mióta kikerült a börtönből, családozással, gyerekezéssel telt, de reméli, pár hét múlva már dolgozhat is. Ha a bíró engedélyezi, egy komoly, magántulajdonú budapesti cégnél vállal munkát. Addig is próbálja bepótolni azt, amire az elmúlt tíz hónapban, a börtönben nem volt lehetősége.
Mint mondja, a börtönben nem számított különlegesnek, hogy ő a tévében szerepelt, erőszakos bűnözőkkel és fehérgallérosokkal volt együtt, akik között volt nagyon normális, rendes ember is. Mire ő bevonult, már túl volt azon, hogy az ártatlanságát bizonygassa.
Jobban megviselte a gyerekei hiánya
Akkor 3000 km-re élt tőle a családja, most hogy kikerült a börtönből, ők is hazajöttek, hogy vele lehessenek. A reintegrációs őrizet tíz hónapja alatt kipróbálják az itthoni életet. Tátrai Miklós azt mondja, a gyerekei kicsik, de nagyjából tudták, miről van szó, mert a 8 éve tartó procedúra idején sem titkoltak el előlük semmit.
A büntetőeljárás miatt senki nem pártolt el tőle.
Aki lemorzsolódott, az már 8-9 éve, a hatalom, a pozíció elvesztése idején.
Politikusok nem keresték amióta reintegrációs őrizetben van, és nem is kell, hogy keressék. Ennél fontosabbnak tartja, hogy idegenek köszönnek rá és bátorítják és nagyon büszke arra Császy Zsolttal együtt, hogy több millió forintos perköltségükre csaknem 700, jórészt ismeretlen adományozó összeadta a pénzt.
Nem dühös, csalódott
Gyurcsány Ferenc sem kereste, de ő az egész büntetőeljárás alatt nagyon korrekt volt, többször felajánlotta segítségét, de ő nem látta értelmét, hogy a büntetés-végrehajtás környékén politikusok jelenjenek meg.
Gyurcsánnyal a sukorói döntés előtt életében talán háromszor beszélt, azóta többször, de ennek emberi vonatkozásai vannak.
A projekt teljesen korrekt volt. Utóbb az ügyészség értékbecslője kifogásolta az árat, de azóta sincs két egyforma értékbecslés, Császy Zsolttal pedig úgy ítélték el őket, hogy a tervezett tranzakció akkori értékbecslőjét felmentették.
A köznek nem kell a szolgálata
Nem dühös, hanem csalódott, keserű.
A mi szempontunkból úgy néz ki az ügy, hogy a legjobb tudásunk és szándékunk szerint szolgáltuk a hazánkat. És borzasztó keserűséget okoz bennem, hogy azzal vádoltak minket: szándékosan, a hazánk kárára cselekedtünk és ezért bűnözők vagyunk.
Jó hazafiként morálisan tartja ezt bántónak, amit az idő megoldhat. Azt viszont nem, hogy nem csinálhatja azt, amiért egyetemista kora óta tanult, ő közszolga akart lenni. Ez volt az életcélja. Ezért nehéz megélnie, hogy a mostani köz úgy döntött, nincs rá szüksége, hiába telik le a büntetése kilenc és fél hónap múlva, erkölcsi bizonyítványt még évekig nem kaphat, a közszférában nem helyezkedhet el.
Bárhol, bárkivel megtörténhet
Kilenc éve a politika csinált „ügyet” a történetből, függetlenül a tényektől, de a 2010-es választások után megszűnt a politikai érdek, konkrét megrendelés nélkül futott át az ügy az igazságszolgáltatás rendszerén.
Ahogy ez átfutott, úgy átfuthatnak további ügyek is, mert láthatóan vannak az igazságszolgáltatás rendszerében olyanok, akik azt gondolják, hogy konkrét kérés nélkül is teljesíteni kell. A legjobb talán az „önmozgás” kifejezés erre: hogy kérni sem kell, elég sejteni az elvárást.
Minden hasonló döntés után 10 év az elévülési idő, tehát nem kicsi a fenyegetettség, és az sem segít sokat, ha a strasbourgi bíróságon majd nyernek. Erkölcsi győzelem lehet, ha kimondják, hogy nem volt jogszerű az eljárás, és akkor felülvizsgálatot kérnek a Kúriától.
Minek hosszú távra tervezni?
Az ügyből megtanulta, hogy nem érdemes hosszú távra tervezni, és az alapügyből az a fontos következtetés is levonható, hogy az államigazgatásban sokkal jobb nem dönteni. Még soha senki ellen nem indult eljárás hűtlen kezelés, elmaradt üzleti haszon miatt, aki nem hozott döntést, miközben politikai indíttatásból bárki belekeverhető ilyen ügybe.
És az már kevésbé fontos, hogy egy 8-10 évig tartó eljárás végén milyen az ítélet, hiszen az évtizedes hercehurca a valódi büntetés.
Szóval egyénileg sokkal kifizetődőbb felvenni a fizetést és nem dönteni, noha a nemzetgazdasági és társadalmi kár ebben az esetben sokkal nagyobb lehet.
Ezt ő nem tudta megtenni, de a történtekből ez is következik, hiába ítéltetett meg másként, meggyőződése, hogy igaza van és nem szégyelli magát, mert nincs miért.
Nagy szerencsém, hogy semmi sem rombolódott le a saját egzisztenciámon kívül, nem ment senki lelkileg tönkre bele, igazán nagy baja a családnak nem történt.
Gondolt rá, hogy megírja, a történetét, nem a büntetés-végrehajtási részét, mert az csak egy bulvársztori lenne, hanem az egész ügyet, de még nem szánta rá magát, mert mire ki tudna törni az ügyből, az írással visszahúzná. Megvan az egész a fejében, tíz év múlva is meg tudja írni, aki le akarja vonni a tanulságokat, az könyv nélkül is meg tudja tenni.
Fotó: Mészáros János / MTI
