Belföld
Budapest, 2017. április 4.
Rendőrök és demonstrálók a Parlament épülete előtt 2017. április 4-én. Az Oktatási szabadságot csoport Élőlánc a CEU körül címmel meghirdetett demonstrációjának résztvevői közül többen a Közép-európai Egyetemtől az Országházhoz vonultak. Az Országgyűlés ezen a napon módosította a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, amelynek értelmében a jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Ma is vezérét keresi a tüntető tömeg a Kossuth téren

Kerner Zsolt
Kerner Zsolt

újságíró. 2018. 05. 08. 05:58

Ma alakul meg a rendszerváltás utáni nyolcadik Országgyűlés. A kétharmados többség birtokában a kormányerők ismét szabad kezet kapnak akár a sarkalatos törvények átírására is. Az ellenzéknek a törvényhozásban legfeljebb statisztaszerep jut, de mivel elfogadta a választási szabályokat, nem nagyon tehet mást, mint hogy ott lesz a parlamentben, noha néhányan, a DK-tól az LMP-s Hadházy Ákosig jelképes gesztusokkal próbálják hangsúlyozni különállásukat. Miközben Gyurcsány Ferenc frakcióvezető lesz az új Országgyűlésben, az utcán egy másik, de szintén megosztott ellenzék szerveződik.

A megszokott helyszín, a Hold utcai református templom helyett az Országházban tart istentiszteletet a Fidesz és a KDNP frakciója az új parlament alakuló ülése előtt. A kormánypárti képviselőcsoportok így kerülik el, hogy tüntetők között kelljen megközelíteniük a Parlament épületét. Nehéz lenne kifejezőbb szimbólumot találni a mai naphoz: bent nagyjából azt csinál a kormánytöbbség, amit csak akar, kint pedig – igaz, közel sem olyan fenyegető módon, mint a Fidesz közleménye sugallja – szerveződik valami, ami egyszer talán nagyobb veszélyt jelenthet rá, mint a hivatalos, így óhatatlanul a rendszer részének tekintett ellenzék.

A parlamentben a Fidesz-KDNP kétharmados többségével alakul meg az új Országgyűlés, hogy aztán Orbán Viktor miniszterelnök heteken belül minden eddiginél szabadabb kézzel és közvetlenebb irányítással alakítsa meg a negyedik kormányát. Eközben odakint különböző csoportosulások tüntetnek az új Országgyűlés – és részint a benne helyet foglaló ellenzék – ellen.

Az ellenzék még abban sem tud megállapodni, ez az új Országgyűlés legitim-e. Több ellenzéki párt jelzett problémákat a választás tisztaságával kapcsolatban, de leginkább a Demokratikus Koalíció holdudvarából érkeztek olyan megfejtések, amelyek szerint a választást elcsalták. A DK képviselői nem is a hivatalos ünnepségen vették át a megbízólevelüket – miközben az előző ciklus nagy részében a parlamenti munkát bojkottáló Gyurcsány-párt most a volt miniszterelnök vezetésével mégiscsak frakciót alakít.

Pedig ez a választás nem elcsalva volt, hanem maga a rendszer működik úgy – és ez előre tudható volt –, hogy a választói akarton túl is a Fidesznek kedvezzen. De felvetődik a kérdés, hogy ha a választást az ellenzék egy része szerint valóban elcsalták, de legalábbis tisztességtelen rendszerben bonyolították le, miért ül be egyáltalán bárki politizálni egy illegitim parlamentbe.

Hogyan kell egyáltalán politizálni?

Ezzel együtt komoly kérdés, hogy pontosan hogyan politizáljon az ellenzék a következő négy évben egy ilyen – ráadásul sorozatban a harmadik – bukás után. Az április 8. utáni ellenzéki tüntetéseken és a választási előtti békemeneten körülbelül ugyanannyi ember jelent meg, mint ahogy a választáson is szinte azonos számban szavaztak emberek a Fideszre és a Fidesz ellen, azaz az ellenzéki pártok valamelyikére. Csak éppen az utóbbi szavazótábor továbbra is súlyosan megosztott, a Fidesznek pont ezért lett kétharmada, ami jogos indulatokat kelthet azokban a szavazókban, akik inkább a Fidesz ellen szavaztak, mint valami mellett.

A parlamenti ellenzékben az elmúlt hetek hatalmas tüntetései talán feledtetik azt, hogy mennyire rosszul szerepeltek a választáson és az azt megelőző négy évben. De ez csak akkor történhet meg, ha nem nézik meg közelebbről a saját helyzetüket. Mert a helyzet továbbra is az, hogy nagyon kevesen választanak meggyőződésből pártot, de nagyon sokan szavaznak és foglalnak állást a Fidesz ellen.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Mi vagyunk a többség-tüntetés a választások után
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

De a tüntető ellenzéki tömegben ugyanúgy ott voltak Gyurcsány Ferenc szimpatizánsai és a jobbikosok, akik soha szóba nem állnának Gyurcsány Ferenccel. Ott voltak a közös ellenzéki együttműködést Karácsony Gergely vezetésével elképzelő szocialista szavazók, és ott voltak egy csomóan, akik azért jöttek el, hogy meghallgassák Márki-Zay Pétertől, miért nincs értelme Karácsony vagy Gyurcsány vezetésével bármit is csinálni.

Ám hiába nőtt közben az elégedetlen tömeg, amelyet egy politikától nagyjából független szervezőtábor az utcára tudott vinni, ugyanúgy maradt fönt vagy nőtt az ellenzéki szereplők közötti, és nem egyszer a pártokon belüli véleménykülönbség. A Jobbik jövője legalábbis kérdéses Vona Gábor háttérbe vonulása után, miután egymásnak feszülnek a néppártosodás hívei és a radikálisok, az LMP-t otthagyta alapítója, Schiffer András, miközben egy visszalépett képviselő fegyelmi tárgyalásán tettlegességig fajult a vita. Hadházy Ákos lemondott a társelnökségről, de képviselő lesz, ám csak később veszi fel a mandátumát, és bírálja azokat, akik funkciót is vállalnak a parlamentben. A választás estéjén vezető nélkül maradt szocialisták tisztújításra és az ilyenkor szokásos „megújulásra” készülnek. Az ötszázalékos küszöböt épphogy átlépő DK-ban pedig ilyen igény sem fogalmazódott meg.

Így nehéz lesz

Tovább folyik az a vita is, hogy az ellenzék mely része okolható leginkább a Fidesz újabb alkotmányozó többségéért. És bár ebben szerepe volt a 300 ezerrel kevesebb szavazatot szerző baloldali pártok összezuhanásának is, ha a Jobbik legalább minimálisan hajlandó lett volna részt venni egy együttműködésben, vagy az LMP-n belüli belharcok nem akadályozzák meg a további budapesti jelöltek visszalépését, akkor simán meg lehetett volna akadályozni a kétharmadot, és egy fontos fegyvert lehetett volna elvenni a Fidesztől.

Persze ebből nehéz egyértelmű hosszú távú következtetéseket levonni. Az biztos, hogy a kétharmad nélkül a parlamenti politizálásnak lett volna értelme, a kétharmad árnyékában pedig – a képviselői igazolvány nyújtotta minimális ellenőrzési jogkörökön kívül – aligha lesz. A parlament munkájában aktívan részt vevő pártok azt kockáztatják, hogy legitimálnak egy olyan választási eredményt, amely szerintük nem fair. A parlamenten kívülről viszont hasonlóan nehéz bármilyen eredményt is elérni.

Pedig erre a munkára is sok jelentkező van. Ott van Márki-Zay Péter, akiről a legutóbb azt írtuk, hogy történelmi lehetősége van az ellenzék megszervezésére. Ez továbbra is igaz, azzal a lehetőséggel, hogy ennek a sikere kizárólag Márki-Zay eddig kevésbé ismert politikai képességein fog múlni, és úgy kellene valamit felépítenie az ellenzéki oldalon, hogy közben a saját hátországában is háborúzik a fideszes többséggel. Ráadásul minderre van összesen egy éve, mert jövőre önkormányzati választás lesz.

Márki-Zay Péter a Momentum tüntetésén
Fotó: Bielik István / 24.hu

És ott van a Momentum is, amely bizonyos értelmezések szerint jól is járt a 3 százalékos eredménnyel, mert így nem tud részt venni egy olyan ellenzék parlamenti munkájában, amelyet négyévnyi sikertelenség után a mostaninál is jobban meggyűlölhetnek a kormányellenes szavazók. Erre igazolásként fel lehet hozni azt, hogy a választások utána a Momentumhoz több ezer ember jelentkezett tagnak, vagy aktivistának, de ez téves értelmezés lenne, hiszen ők valószínűleg eleve a meglévő 150 ezer szavazóból kerültek ki.

És igazából nem csak az ellenzék egésze, de a tőlük független tüntetésszervezők között is hasonló az összhang hiánya. A parlament előtt két nap alatt három tüntetést tartanak. Hétfő este pár százan egy élőlánccal próbálkoztak a Parlament körül, kevés sikerrel, ma 10 órától a Civil Ellenzéki Kerekasztal tüntet majd a Kossuth tér lezárása miatt várhatóan az Alkotmány utcában. A Jobbik kordonbontást ígér, bár egyelőre nem világos, állni fog-e a kordon, amelyet lebontanának. Este 6-kor pedig a már kétszer is csaknem százezres tömeget megmozgató Mi vagyunk a többség-csoport demonstrációja következik, immáron az Országház előtti téren, mivel az alakulóülés délután kettőkor befejeződik. Így a Kossuth tér megnyílik, viszont Orbán Viktor ezúttal sem fogja hallani a tömeg hangját.

Pedig esélyes, hogy a tömeg ott lesz, és továbbra is keresi majd a vezérét, vagy legalább a lehetőséget, hogy a sok kisvezér mutasson utat a folytatáshoz.

Kiemelt kép: Rendőrök és demonstrálók a Parlament épülete előtt 2017. április 4-én. Az Oktatási szabadságot csoport Élőlánc a CEU körül címmel meghirdetett demonstrációjának résztvevői közül többen a Közép-európai Egyetemtől az Országházhoz vonultak
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.