Belföld választás 2018

Így zuhant össze a baloldal

Bita Dániel
Bita Dániel

felelős szerkesztő. 2018. 04. 20. 06:02

Április 8-án majdnem 300 ezerrel kevesebben szavaztak a négy évvel ezelőtti baloldali összefogás pártjaira, mint 2014-ben. A régi baloldalnak magas részvétel mellett is alig egymillió szavazója maradt, a vidéket letarolták előle. Jelöltjei az egyéni választókerületek majdnem harmadában a 10 százalékot sem érték el, miközben 44 körzetben a jobboldali pártokra adott szavazatok aránya meghaladta a 80 százalékot. A Jobbik Budapest és két megye kivételével mindenhol, így országosan is több szavazatot gyűjtött, mint az egykori összefogáspártok, és Budapesten kívül a nyilvánosságban sulykolt taktikai szavazás is inkább neki kedvezett, majdnem 200 ezren átszavaztak a Jobbik jelöltjére, noha listán mást támogattak.

2014-ben 1 millió 290 ezer ember szavazott az öt párt – az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt, a Párbeszéd és a Liberálisok – alkotta baloldali összefogásra. Ez 25,57 százalékos eredményre volt elég, amit a résztvevők súlyos kudarcként könyveltek el. Valamennyien azt a tanulságot vonták le, hogy az összefogást nem szabad hasonló formában megismételni, bár a szocialisták végül – szemben a ciklus első felében képviselt irányvonallal – végül mégis közös lista állítását sürgették, amibe azonban csak a Párbeszédet és Fodor Gábor pártját sikerült bevonniuk, az utóbbi kedvéért pedig (előrelátóan) nem vállalták a 15 százalékos parlamenti küszöböt. A Karácsony Gergely vezette lista 682 ezer szavazatot szerzett (11,91%), míg a DK 308 ezret (5,37%), a szintén önállóan próbálkozó Együtt mindössze 37 ezret (0,66%).

Vagyis amíg a választáson részt vevők száma durván 5 millióról 5,7 millióra nőtt, a baloldali pártok majdnem 300 ezer szavazót veszítettek: a négy éve közös listát állító pártokat ezúttal összesen 1 millió 28 ezer ember támogatta.

A Jobbik nemcsak a második legerősebb párt lett, de több szavazatot gyűjtött, mint a néhai baloldali összefogás részesei együtt, noha 2014-ben még 270 ezer szavazattal elmaradt a Mesterházy Attila vezette szövetségtől. Mindazonáltal a Jobbik sem lehet elégedett az eredményével: bár 70 ezerrel növelte szavazatszámát, a nagyobb részvétel miatt a négy évvel korábbi 20,2 százalékos eredmény után most alig több mint 19 százalékot ért el. De így is többet, mint a 18 százaléknál is kevesebbel – az MSZP 2010-es szereplésétől is elmaradó szavazataránnyal – szerénykedő baloldali pártok.

A vereség csak azért nem ennyire látványos, mert a baloldali pártok Budapesten 13 egyéni mandátumot nyertek, míg a Jobbiknak be kellett érnie a dunaújvárosi győzelemmel. A fővárosban a baloldal sokkal jobban szerepelt a Jobbiknál, ha viszont a megyei eredményeket nézzük: az MSZP, a DK és az Együtt összeadva csak Csongrádban és Vasban szerzett több szavazatot, mint a Jobbik (ráadásul mindkét helyen 1 százalékpontnál is kevesebbel). Ezzel szemben a Jobbik Hevesben 12, Jász-Nagykunban 11, Borsodban több mint 8 százalékponttal jobb listás eredményt el a baloldali pártok összeredményénél. Még a nem éppen szélsőjobboldali fészeknek számító Fejérben is 5 százalékpontnál nagyobb volt a különbség a Jobbik javára.

Az alábbi térkép a baloldal, illetve a Jobbik megyei eredményét mutatja:

Ez pedig a Jobbik és a baloldali pártok közötti szavazatarány-különbséget (a Jobbik szempontjából, azaz a pozitív érték a Jobbik előnyét jelzi):

Már említettük, hogy a baloldal a fővárosnak köszönhetően sokkal több egyéni mandátumot nyert, vidéken viszont szinte mindenhol alulmaradt a Jobbikkal szemben. A Jobbik 67 egyéni választókerületben szerezte meg a második helyet, míg az MSZP 11, a DK 8 körzetben (három helyen az LMP, egy helyen az Együtt, Veszprémben a baloldal által támogatott független Kész Zoltán lett a második).

Hasonlóan beszédes adat, hogy amíg a baloldali jelöltek szinte csak Budapesten értek el kiugró eredményt (40 százalék feletti teljesítményre hét MSZP-s és négy DK-s volt képes, szemben három – természetesen vidéki – jobbikossal), addig a 30 és 40 százalék közötti tartományban csak 6 szocialistát és 5 gyurcsányistát találni, valamint 28 jobbikost. Harminc százaléknál jobb eredményt vidéken baloldaliként csak a szegedi MSZP-s Szabó Sándor és Joób Márton (előbbi 40 százalék feletti eredménnyel nyert is, utóbbi vesztett), az Érden második Csőzik László, Csabai Lászlóné volt nyíregyházi polgármester, az MSZP szigetszentmiklósi és szombathelyi, valamint a DK dunakeszi és székesfehérvári jelöltje ért el.

Ami ennél is súlyosabb, hogy az MSZP-sek közül tizenhárman,

a DK 43 jelöltje közül 21-en a tízszázalékos eredményt sem ugrották meg úgy, hogy ez a két párt koordináltan indult. Öt körzetben a Gyurcsány-párt jelöltjei még az 5 százalékot sem érték el egyedüli baloldali indulóként.

Nézőpont kérdése, hogy a DK eleve nagyon rossz körzetekhez jutott vagy különösen gyenge jelölteket állított, de az MSZP és a DK összes egyéni jelöltjét tekintve a tizenegy legrosszabb eredményt DK-s politikus szállította. Hasonló kép bontakozik ki abból, hogy az MSZP jelöltjeinek átlagos eredménye 20,9 százalék volt, míg a DK-jelölteké 15,4 százalék.

Ha eltekintünk a Fidesz és a Jobbik közötti politikai különbségektől, és pusztán az ideológiai pozíciókra figyelünk, a baloldalnak még több aggódnivalója van. Három választókerületben – Mátészalka, Körmend és Marcali – a Fidesz és a Jobbik egyéni jelöltjeinek együttes szavazataránya meghaladja a 90 százalékot, 40 körzetben, vagyis majdnem az ország felében pedig a 80 százalékot. Ezt azt jelenti, hogy az ország jelentős részében a baloldal teljesen jelentéktelenné vált. Ez a helyzet például a régen baloldali erősségnek számító Heves megyében, ahol a három választókerület egyikében sem ért el 9 százalékos eredményt sem a baloldali jelölt, és az MSZP, a DK és Együtt összesített listás eredménye is épphogy 15 százalék.

A Jobbiknak segített a taktikai szavazás is: a párt egyéni jelöltjei 186 ezerrel több szavazatot kaptak, mint ahányan a Jobbik listájára szavaztak. Az MSZP és a DK jelöltjeire, valamint az általuk támogatott függetlenekre ezzel szemben szinte pontosan egymillió voks érkezett, ami nem különbözik érdemben a listás eredményüktől (bár tény, hogy hat körzetben végül nem volt jelöltjük, mivel visszaléptek az LMP, illetve az Együtt javára).

Más megközelítésben, a jobbikos egyéni jelöltek átlagosan 23,4 százalékot szereztek – ez több mint négy százalékponttal jobb arány a párt listás eredményénél, ezzel szemben az MSZP és a DK jelöltjei átlagosan 18,5 százalékot kaptak, ami viszont csak fél százalékkal haladja meg a két párt összesített listás eredményét. (Az Együttel ebben az összevetésben nem számoltunk, mivel egyéni jelöltjeiknek a túlnyomó része értékelhetetlen eredményt ért el.)

Visszatérve a megyei adatokra: Gyurcsány Ferenc pártja Budapestnek köszönheti a parlamentbe jutást, mivel 12 megyében nem tudta megugrani az ötszázalékos küszöböt (az LMP-nek ez például csak hat megyében nem sikerült), de az MSZP-Párbeszéd szövetség is elmaradt az esetükben 10 százalékos limittől Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megyében. Mutatjuk ezt is térképen:

A baloldal válságának súlyosságát az is jelzi, hogy az MSZP, a DK és az Együtt április 8-án alig 35 ezerrel szerzett több szavazatot, mint az MSZP 2010-ben, a nyolcévnyi kormányzás után elszenvedett kiütéses vereségekor (ha pedig az Együtt eredményét nem számítanánk, akkor pontos ugyanannyi, kicsivel kevesebb mint egymillió szavazatot tudhatna magáénak).

Az idei országgyűlési választáson a baloldal pártjai már végképp csak a fővárosban és néhány – de közel sem az összes – nagyvárosban, illetve a Budapest környéki agglomeráció egyes részein mutattak fel komolyan vehető teljesítményt, az ország közel felében pedig jelöltjeik a két számjegyű eredményre sem voltak jók. A főként kisvárosi, falusias körzetek mellett a Jobbik Dunaújvárostól Salgótarjánig hagyományosan baloldali területeken is jobb eredményt ért el, ami azt jelzi, hogy a baloldal Budapestet, Pest megye egyes részeit, Szegedet és Pécset (kis jóindulattal Nyíregyházat, Szombathelyet és Székesfehérvárt) leszámítva levonult a térképről, és a szavazók egyharmadának szimpátiájára sem számíthat.

Tény, hogy az LMP eközben négy év alatt 135 ezerrel növelte szavazói számát, a Momentum több mint 175 ezer támogatót gyűjtött, és a Kétfarkú Kutya Pártra is szavaztak százezren, vagyis ami történt, részben értelmezhető az ellenzéki oldalon belüli átrendezősként is. De ez nem változtat például azon, hogy a szegedi 1-es kivételével egyetlen olyan vidéki körzet sem volt, ahol a Fidesz és a Jobbik jelöltjeinek szavazataránya ne haladta volna meg az 50 százalékot, további öt választókerület – Szeged, Pécs, Budakeszi, Érd és Dunakeszi – kivételével pedig a 60 százalékot. Amiből az látszik, hogy az ország túlnyomó részén a kormánytól balra álló régi és új pártok együttesen sem képviselnek komoly ellenerőt. De ha csak a listás szavazatarányokat nézzük, hiába az egyéni győzelmek, a baloldal még Budapesten sincs társadalmi többségben: a Fidesz 38, míg a Jobbik 13 százalékot ért el a fővárosban.

Kiemelt kép: Karancsi Rudolf/24.hu

Vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.