Évek óta nem volt tüntetés az egészségügyben, és nem is a szombati lesz az, ami érdemi változást hoz a haldokló rendszer életébe. A Független Egészségügyi Szakszervezet hirdetett demonstrációt szombat délutánra. Hangsúlyozottan politikamentes tüntetést szerveztek a Parlament előtti Alkotmány utcába, ahonnan az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé vonultak, hogy petíciót adjanak át a szervezők.
Kitűzőkkel, lila lufikkal, drámai beszédekkel kongatták megint a vészharangot.
Százan, maximum 150-en gyűltek össze a hidegben. A “tömeg” láttán olyan érzése volt az embernek, mintha egy marginális probléma lenne az egészségügy helyzete, de a demonstrálókkal beszélgetve egyértelművé vált: nagyon nem az.
Az emberek teljesen érdektelenek, mert sokkal könnyebb a székből panaszkodni, és a Facebookon arctalanul megmondani a tutit, mint hogy kiálljon saját magáért
– sommázta csalódottan a gyér érdeklődést egy 35 éve ápolóként dolgozó nő, aki üzent azoknak, akik úgy döntöttek, nem jöttek el:
Aki nem jött el, az ezek után egy hangot se írjon és mondjon, hogy elégedetlen a bérével és az egészségüggyel, mert most lett volna rá alkalom kiállni saját magáért és a társaiért, de nem tette meg.
Rendkívül drámainak látja a helyzetet, mert 35 évnyi tapasztalattal a háta mögött szerinte most van a legmélyebben a magyar egészségügy, ezért sem érti, miért voltak ilyen kevesen a tüntetésen. Többen a félelemmel indokolták sokak távolmaradását, az egészségügyi dolgozók többsége ugyanis fél, hogy ha elmegy demonstrálni, elveszíti az állását.
Nem lesz itt semmilyen változás
A 14 órakor kezdődött demonstráció színpadán több egészségügyi dolgozó is felszólalt, volt olyan, aki 32 év után nemrég otthagyta az ápolói szakmáját, mert elege lett. “Elfáradtam, lelkileg és fizikailag”.
Galériánk a tüntetésről:
Sziszifuszinak érezte a munkáját, állandóan ment, de nem jutott sehova. Folyamatos volt a stressz, elfogytak a jó pillanatok, amik tovább tudták lendíteni. 5 helyett 10-20 betegért felelt, és eljutott oda, hogy nem érdekelte, bármi is történt. A biztonságos betegellátás ma már olyan, mint a népmese: egyszer volt, hol nem volt – mondta iróniával megkínált elkeseredésében, amit tovább fokozott, azzal hogy nem látja a kiutat.
Ma világosan kitűnt, hogy nem tudunk összefogni, még az egészségügyön belül sem. Ez nagyon szomorú dolog. Nem lesz itt semmilyen változás
– mondta egy másik, még aktív ápolóként dolgozó tüntető. Szerinte az összefogáshoz az kéne, hogy mindenki kicsit magába szálljon, és végiggondolná, mi az, amit szeretne, és nemcsak karosszékforradalmár lenne. “Lehet, hogy így tudnánk eredményt elérni.”
Tapasztalata szerint sokan belépnek a FESZ-be, de a legtöbben azt szeretnék, hogy mások járják ki az ő útját. Majd a kollegák harcolnak érte. “Merjenek, legyenek bátrak, és álljanak ki magukért” – üzente.
4-5 év, és vége
Volt olyan demonstráló, aki nem sokat jósolt a magyar egészségügynek, mivel a hamarosan nyugdíjba vonuló dolgozóknak nincs utánpótlása. Úgy látja, 4-5 év múlva vége lesz a rendszernek, és ha nem kapnak most észbe a politikusok és az emberek, akkor szerinte nem lesz ápoló, ápoló nélkül pedig meghal az egészségügy,
Az egészségügy össznemzeti ügy, nagyon szégyellem, hogy ilyen kevesen jöttünk el. Mindenki panaszkodik, és látja, mi a helyzet, ennek ellenére ennyien vagyunk itt. El kéne gondolkodni magunkon is – tette hozzá, és a mondata végén a többi tüntetővel együtt a levegőbe engedte lila lufiját.
