Lázár városán mutatták meg Tiborczék, hogyan kell közbeszerzést nyerni

Az Elioshoz kapcsolódó, a 24.hu birtokába került több mint 100 oldalas OLAF-jelentést ismertető cikksorozatunk korábbi részeiben egyrészt arról írtunk, hogy a közvilágítási tenderek résztvevői milyen módszereket alkalmaztak és milyen csalási mintákat fedezett fel az uniós vizsgálat, másrészt ismertettünk egy konkrét esetet, a szekszárdit. Mostani cikkünkben a kezdet kezdetéig megyünk vissza.

Az etalon

Az Elios Innovatív Zrt. diadalmenetében kulcsszerep jutott Hódmezővásárhelynek, az akkor még Lázár János vezette város volt ugyanis a legelső, amelynek közvilágítási tenderét megnyerte az akkoriban Tiborcz István érdekeltségében álló cég. (Erről korábban már írt a Direkt36.) Bár orbitális szabálytalanságok ellenére hozták ki győztesnek az Eliost, ebből lett a tökéletes referencia, amely győzelemhez segítette a későbbi pályázatok egész sorozatán.

Az unió csalás elleni hivatala által vizsgált, vagyis az összes Elios-nyeremény közül a hódmezővásárhelyi volt a legdrágább, a jelentés szerint végül 940 millió forintba került.

Az OLAF jelentése szerint a pályázatban a megrendelő önkormányzat nem kötötte ki, pontosan milyen technológiával kell elérni azt, hogy energiatakarékosabb legyen a város közvilágítása, annak kidolgozását a pályázókra bízták. A megbízást az ES Holding Zrt., a későbbi Elios kapta, a megállapodást 2010 márciusában írták alá. A cég 577 millió forintért vállalta a munkát, és két másik pályázót ütött ki: az egyik a Tungsram-Schréder Zrt. volt 779 millió forintos ajánlattal, a másik a MetalCom Zrt. 575 millió forintossal. A több százmilliós megbízáshoz képest figyelemre méltó, hogy

az ES Holding úgy nyerte el a megbízást, hogy 2008-ban nem volt bevétele, 2009-ben pedig mindössze 9 millió forintos forgalmat bonyolított, ráadásul semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a közvilágítás terén.

Ahhoz, hogy a minimálisan elvárt szakmai és pénzügyi feltételeknek meg tudjon felelni, az ES Holdingnak két alvállalkozóra kellett támaszkodnia: a KT Electronik Kft.-re és a VIll-Kor Hungária Zrt.-re. A Tungsram-Schréder nem volt elégedett a hódmezővásárhelyi önkormányzat döntésével, ezért a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, beadványát azonban érdemben nem vizsgálták, elutasították arra hivatkozva, hogy azt a határidő lejárta után adták be.

Versenytársból beszállító

Akármekkora méltánytalanság érte, a Tungsram-Schréder nem fellebbezett, és valahogy úgy alakult, hogy mégsem ért véget számára a projekt. A szerződés aláírása után ugyanis az ES Holding lecserélte alvállalkozóját, a világítóeszközöket szállító KT Electronik Kft.-t, és helyette a Tungsram-Schrédert bízta meg a feladattal.

A megbeszéléseken az ES Holdingot Erdei Bálint és a néhány évvel később Lázár Jánossal iszogató Tiborcz István képviselte.

A tárgyalások három hónapon keresztül zajlottak, ez idő alatt 21 ajánlat futott be a Tungsramtól az ES-hez, végül 2011 májusában 341 millió forint értékű szerződést kötöttek.

Ezt azonban nem tehették volna meg, mert a szabad verseny elve megtiltja, hogy egy korábbi versenytárs legyen a pályázat nyertesének alvállalkozója – rögzítette az OLAF birtokunkba került jelentése.

A magyar közbeszerzési törvény akkor érvényben lévő rendelkezései szerint, ha valaki akár önállóan, akár konzorciumi tagként ajánlattevőként részt vesz egy pályázatban, az egy másik ajánlattevőnek a projekt teljes értékének legfeljebb 10 százalékos mértékéig lehet alvállalkozója. A Tungsram-Schréder esetében ez az arány 60 százalék volt.

Az OLAF által feszegetett szervezett csalás és az összeférhetetlenség nyomai már itt, a kezdeteknél felbukkantak. A hódmezővásárhelyi projekt volt az első alkalom, amikor a Tender-Network Zrt. és az ES Holding együttműködött, a tanácsadó cég projektmenedzsmenti feladatokat látott el. Ezt később még tucatnyi hasonló alkalom követte az OLAF által vizsgált közbeszerzések között. Hódmezővásárhely annyiban volt különleges, hogy a Tender-Network a kivitelező Eliosnak és a megbízó önkormányzatnak egyaránt dolgozott.

Ennél is jobban összenőtt az Elios-projektekkel a Tungsram, a cég állandó partnerré vált,

a vizsgált 35 tenderből 26 alkalommal a Tungsram-Schréder volt a beszállító.

A pályázati kiírások alapján fontos szelekciós szemponttá vált a partnerség, mintha csak Tungsram-lámpákkal lehetett volna teljesíteni a megbízásokat. A hirdetmények közül 12-ben konkrétan szerepelt is a Tungsram neve, a többinél ugyan nem, de a leírásnak csak a cég által gyártott alkatrészek feleltek meg.

Régi harcostársak

A megbízó önkormányzatot maga Lázár képviselte, az OLAF-jelentés alapján minden ízében szabálytalan közbeszerzéshez pedig az Ész-Ker Kft. adott tanácsot a városnak. Mindkettejük karrierje magasra ívelt később, és nem is váltak el egymástól. A cég még Lázár polgármestersége idején 129 millió forintos közbeszerzési és energetikai tanácsadásra kapott megbízást Hódmezővásárhelyen, de ez csak a kezdet volt, azóta már a Miniszterelnökség udvari közbeszerzési tanácsadójává avanzsált. A kancellária hivatalos közbeszerzési tanácsadója hosszú évek óta, és ez az a cég, amelyik minden idők legnagyobb közigazgatási tanácsadó tenderének részese lehetett:

egy 5 milliárdos közbeszerzést nyert a Lázár János vezette Miniszterelnökségtől 2016-ban, mégpedig Bajkai István fideszes politikus és képviselőjelölt ügyvédi irodájával, az Orbán Viktort is képviselő SBGK-val együtt.

A brüsszeli auditorok figyelmét is felkeltette a gigatender, és mint korábban megírtuk, fel is került a vizsgálandó projektek listájára.

A Miniszterelnökséghez tartozik az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzése, és Lázár a közbeszerzés-ellenőrzés csúcsára is az Ész-Ker egyik szakemberét találta a legjobbnak: a cég egykori szakmai igazgatóját, Csányi Istvánt nevezte ki közbeszerzéseket felügyelő helyettes államtitkárnak. Sőt 2017 szeptembere óta Csányi a NEKSZT (Nemzeti Elektronikus Közbeszerzési Szolgáltató és Tanácsadó) ügyvezetője is. Ez a cég nyerte el a Miniszterelnökségtől 2017. novemberben a jogot arra, hogy kezelje az elektronikus közbeszerzési rendszert.

Az Ész-Ker-tulajdonos Kárpáti Péter Györgyöt Lázár gazdasági holdudvarához sorolják, de – mint korábban megírtuk – Kárpáti több cége is előkelő helyen szerepelt a Fidesz kifizetési listáján, az pedig már a miniszterelnök családjáig vezető szál, hogy 2016 augusztusáig érdekelt volt az Orbán Ráhel-Tiborcz István házaspár törzshelyeként emlegetett Terminal éttermet üzemeltető Pakor-Gasztronómia Kft.-ben.

Magával az Eliossal is összekapcsolható Kárpáti, legalábbis annyiban, hogy van egy közös cége Hamar Endrével, aki – akárcsak Tiborcz – tulajdonos volt az Eliosban is. Hamar az ügyvezetője és tulajdonosa a Sistrade Kft.-nek is. A szekszárdi projekttel kapcsolatban írtuk meg, hogy a fellelhető adatok szerint az előkészítést részben végző Sistrade megengedte, hogy az Elios vezető munkatársa a megjelenés előtt módosításokat végezzen az előkészített pályázati kiíráson.

Az Eupro Projektmenedzsment Kft., amelyben Kárpáti és Hamar egyaránt tulajdonosok, egy tucatszor jelent meg az eliosos projektekben, ebből nyolcszor Hamar másik érdekeltségével, a Sistrade-del együtt.

Barátok közt

És ha már előkerült Hamar Endre és az Elios kapcsolata, érdemes végigvenni a cég evolúcióját, illetve azt a kormányzati és a kormányzati sajtóban hangsúlyozott állítást, hogy OLAF-vizsgálatban taglalt tenderek idején a Közgép volt a cég tulajdonosa, Tiborcz Istvánnak érdemben nem volt befolyása az Elios működésére.

A cégiratok alapján az egyik alapító Tiborcz István.

Az ES Holding Zrt.-t (nevét egy évvel később E-OS Innovatív Energetikai Zrt.-re változtatta, 2013 júniusa óta Elios néven fut) 2009. augusztusban hozta létre a B & L Estates Kft. és az ES Hungary Kft. Előbbi Erdei Bálint, utóbbi Tiborcz István érdekeltsége.

2010-ben jelent meg a cégben Simicska Lajos, pontosabban többségi tulajdonosként az E-OS Energiakereskedő Zrt., amely a  Közgép Zrt. cége. Az Eliosban akkor 22-22 százalékot birtokolt a ciprusi Nicosiában bejegyzett Biskelor Enterprises Limited, illetve a Green Investments and Solutions Kft. A ciprusi cég mögött bárki állhatott, a Green Investments tulaja akkor Orbán András volt.

A Simicska-féle E-OS 2013 közepén kiszállt az Eliosból, a jelentésben vizsgált 35 projektből mindössze háromnál esett arra az időszakra a felhívás kiírása, vagy az Elios-szal történt szerződés megkötése, amikor a Közgép még közvetett tulajdonos volt.

Ezt követően az üzletrészeket 50-50 százalékos arányban a Green Universe Kft. és a Green Investments and Solutions Kft. jegyezte. Utóbbiban 2013 januárjától kis megszakítással 2014 áprilisa végéig volt tulajdonosként bejegyezve Hamar Endre. Őt váltotta Tiborcz István, és egy évig, 2015 áprilisáig volt tulajdonrésze a cégben. Az üzletrészt barátjától, Hamar Endrétől vette meg, akivel ezt megelőzően is volt közös cége, és később is együtt üzleteltek: például mindketten részvényesek a luxusingatlanok kereskedésével foglalkozó BDPST Zrt.-ben. A Green Universe Kft.-t előbb Pénzes Attila, majd 2014 áprilisától az Elios-alapító Erdei Bálint jegyezte.

Ezek szerint a miniszterelnöki vej az Eliosban formálisan csak az alapítást követő néhány hónapban volt tulajdonos, és egy éven át rendelkezett egy cégen keresztül közvetett érdekeltséggel benne.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Tiborcz Istvánnak ne lett volna fontos szerepe. Az OLAF-jelentés a tényleges tulajdonosok, illetve a tényleges befolyással rendelkező, cégjegyzésre jogosult magánszemélyek hálóját vázolta fel. Így kerülhetett vastagon szedett betűkkel Tiborcz István neve a jelentésbe:

Orbán Viktor veje 2009 augusztusa és 2014 januárja között, vagyis bőven az OLAF által vizsgált közbeszerzések alatt, az igazgatóság tagja volt.

Tiborcz István részesedését Paár Attila milliárdos vette meg a West Hungária Bau Kft.-n keresztül, és még neki is jutott világítási tenderekből: több olyan szerződést is 2015. április után, vagyis azután kötöttek meg az önkormányzatokkal, hogy Paár beszállt az Eliosba.

Kiemelt kép: Azonnali.hu