Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, ha bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el, 5 évtől akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Még ez a lehetőség is benne van az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) jelentésében, amely az Elios Innovatív Zrt. tarolásának hátterét vizsgálta a 2009 és 2014 között kiírt uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokon.
(Előzőleg a Simicska Lajos-féle Közgép befolyása is érvényesült a cégben.)
Nemrég derült ki, hogy az OLAF kifejezetten komoly szabálytalanságokat talált az Elios Innovatív Zrt. által különböző önkormányzatoktól elnyert 35 közvilágítási projektje kapcsán. Olyannyira, hogy mint lapunk elsőként megírta: 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatás megvonását javasolta a szervezet.
A csalás elleni hivatal nem magányos résztvevőket fedezett fel a történetben, hanem egész hálózatot, az Elios Innovatívval tulajdonosi vagy személyi szálakon összekapcsolható cégeket és tanácsadókat. Némelykor összeférhetetlen szerepkörben.
Az OLAF komplett jelentést készített a visszaélésekről, amit a magyar kormánynak is megküldött, azt javasolva, hogy indítsanak vizsgálatot az ügyben, amit az ügyészség el is rendelt. A cég ügyei miatt egyébként nem először nyomoznak, az LMP feljelentésére már 2014-ben elkezdődött az első vizsgálat. A kormány nem akarta a mostani OLAF-vizsgálatot nyilvánosságra hozni – szemben azzal, amit a négyes metró beruházásáról készített a hivatal.
Cikksorozatunk első részében azt dolgozzuk fel, milyen pályázati visszaélések fordultak elő, milyen módszereket alkalmaztak, illetve milyen csalási mintákat térképezett fel az OLAF.
Módszer
Az Elios Innovatívhoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál egyenesen úgy találta az OLAF, hogy
A szóban forgó, 2012-es csomagba tartozó pályázatokat egyrészt úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios Innovatív vagy konzorciuma feleljen meg. A hasonló közvilágítási projekteknél többnyire csak annyira szokták megszabni a feltételeket, hogy bizonyos számú és típusú lámpára van szükség. Ezeknél a projekteknél viszont – ahogyan a Direkt36 már korábban megírta – elvárták, hogy a pályázó cégnek legyen LED lámpákkal kapcsolatos komolyabb előélete. Márpedig az Elios volt az egyetlen cég, amelynek 2012-ben volt már nagyobb LED-es tapasztalata, még a legelső, hódmezővásárhelyi tenderből.
A pályázatoknál visszatérő „rendszertelenségek” jelentkeztek, amelyek ismétlődése miatt szervezett csalást gyanít az OLAF.
Ott van például az, ahogy 17 pályázatban nagyon hasonló módon játszották ki a feltételeket. A pályázat kiírója megkérte a jelentkezőket, hogy számolják ki a belső megtérülési rátájukat, vagyis azt, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés.
A megtérülési rátát 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont lehetőségük volt egy végső módosításra. Ezért a képletben használt 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre. Mivel a valóságban ezeknek a lámpáknak az élettartama csak körülbelül 60 ezer óra, a pályázat beadásánál jelzett kapacitás 40 százaléka elvileg megmarad, hiába nem létezett sohasem. Így viszont a lámpáknak van 40 százaléknyi maradványértéke, és mivel a beadott pályázat belső megtérülési mutatója épphogy megfelel az elvártnak, a duplázott kapacitással a pályázat költségei is a duplájára ugrottak. Így sikerült elérni azt, hogy elvileg megfeleljen a szerződés az elvárt alacsony energiaáraknak, de a lehető legtöbb munkaköltséget számolták fel érte.
Maximális haszon
Több helyen is szakértőkkel auditáltatták azt, hogy a lámpák valóban képesek-e százezer órán át világítani. Már csak azért is, mert a százezres felső határt nem technikai dokumentumokra hivatkozva adták meg, hanem ez a felső határ, amit a magyar hatóságok engedélyeztek. A lámpákat adó Tungsram-Schréder 2012-es katalógusa, amit az OLAF-hoz eljuttattak, szintén jóval alacsonyabb, 60 ezer és 80 ezer közötti számokról ír. Mivel az auditáló szakértők egy része elfogadta az Elios százezres adatát, másik része nem, a magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy nincs konszenzus az élettartamban.
Az OLAF szerint ezzel az egész módszerrel eleve baj van, mert a pályázatokat így nem a piaci körülményekre vagy ajánlatokra hivatkozva írták meg, hanem pont fordítva.
Aztán a saját ajánlatukhoz képest szerezték be a független indikatív ajánlatokat. Sőt, a pályázat beadásáig nem is fáradtak azzal, hogy ilyen ajánlatokkal támasszák alá a saját árazásukat. Ezeket kizárólag a közbeszerzési eljárás hiánypótlási időszakában adták be.
A második és harmadik legjobb ajánlat minden egyes esetben pontosan 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. Balatonfüred volt az egyetlen kivétel, ahol 12 és 21 százalékkal árazták túl a vesztes ajánlatokat.
A feltételezett szervezett csalás értelmi szerzői nem feltétlenül a kedvezményezettek, azaz a közvilágítási beruházásokat megrendelő önkormányzatok voltak, hanem inkább a tanácsadók. Erre jutott a csalás elleni hivatal a tanácsadók, a pályázatot kiírók és a nyertes cégek között fellelhető kapcsolatok alapján.
- Például, hogy a két jó barát, Hamar Endre és Tiborcz István üzlettársak voltak, de mindketten üzleteltek az Eliosban is.
- Valamint hogy Hamar tanácsadó cége, a Sistrade Kft. közösen írta meg a beadott Excel-táblákat az Elios Innovatív munkatársával, Mancz Ivettel. Ezekben szerepeltek a korábban említett belső megtérülési ráták.
- Hamar Endrének arra is lehetősége volt, hogy a kiírások feltételeit befolyásolja.
- Sőt, az Elios és a Tungsram-Schréder között is szoros kapcsolat volt, mert utóbbi gyakran féláron adta a lámpákat az Eliosnak a többi céghez képest. Ez azért fontos, mert a Tungsram-Schréder a legfontosabb szereplő a magyar köztéri világítási piacon.
Kiemelt kép: Facebook / Orbán Viktor
