A Kormányzati Tájékoztatási iroda közölte, hogy leveszik a Soros-plakátokat. A kormány szerint azért, mert eleve csak július 15-ig terveztek velük, de az izraeli Háárec szerint a plakátok eltüntetésének azért köze van Benjamin Netanjahu közelgő látogatásához is.
Most, hogy a plakátok lekerülnek, nagyon időszerű lenne eldönteni, hogy antiszemiták voltak-e, amiről komoly vita alakult ki, mióta megjelentek az utcákon; az, hogy a kormány a világ egyik legismertebb zsidó üzletemberének fényképével plakátolta ki az országot, sokakban ébresztett rossz érzéseket.
Sokan már a plakátkampány előtt is minden kormányzati csatornából áradó sorosozást is alkalmasnak érezték a zsidóság elleni hangulatkeltésre, Köves Slomó, az EMIH főrabbija azonban kijelentette: a sorosozás nem antiszemitizmus. Akkor összefoglaltuk, mivel érvelt, most megtesszük újra. Tehát Köves szerint:
- Ha az a kérdés, hogy az összeesküvés-elméletek terjedése miatt az emberek befogadóvá válhatnak-e az antiszemita nézetekre, akkor igen, ez így van.
- De a szóban forgó összeesküvés-elmélet nem antiszemita.
- Ettől még nem jó, vagy hasznos.
- De kérdés, hogy belehallhatják-e az összeesküvés-elméletekre fogékonyak ebbe az antiszemitizmust, amire a válasz igen.
- Kérdés az is, mi a feladata a zsidóságnak, asszisztáljanak-e az „alattomos nyelvjátékhoz” és „előítélet-rendszerhez”.
- Mert Soros nem mint zsidó, hanem mint a globális kapitalizmus szimbóluma jelenik meg.
- Ha mi az elitellenességet az antiszemitizmussal azonosítjuk, akkor pont mi hitelesítjük, hogy a globális kapitalizmus egyenlő a zsidósággal.
- Sokkal óvatosabban kellene bánni az antiszemitizmus vádjával, mert rövidtávú politikai hasznokat hozhat csak.
- És Magyarországon jelenleg csak a Jobbik tesz programszerű antiszemita kijelentéseket.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke viszont kérte a kormánytól, hogy szedjék le a Soros-plakátokat. Heisler azt mondta,
Ez a kampány nem nyíltan antiszemita, de ettől még nagyon is alkalmas arra, hogy kontrollálatlan, többek között antiszemita indulatokat keltsen. Az elmúlt napok bizonyították, hogy félelmünk nem volt alaptalan. Budapest és néhány nagyváros utcáin Magyarország történetének sötét időszakait idéző feliratok jelentek meg a kihelyezett plakátokon, de a láthatatlan társadalmi kár már alighanem súlyosabb ennél.
Elég határozottan kelt ki a plakátok ellen Jószif Amrani, Izrael budapesti nagykövete is, aki kérte a kormányt, hogy szedjék le a plakátokat. Amrani nyilatkozatát később az izraeli külügy konkrétan visszavonta, és közölték, hogy Soros szerintük is ártalmas.
Sőt, maga Soros György is megszólalt a kérdésben. Ő azt mondta,
Az antiszemitizmus-vád komoly dolog, nem véletlenül ugrik rá ennyire a kormány.
Megkérdeztünk három szakértőt arról, hogy szerintük antiszemita-e a plakát. Van, aki szerint az, van, aki szerint nem, és van, aki szerint nem ez a fontos.
Bolgár Dániel történész véleménye:
A plakáton elmesélt sztorinak két szereplője van. Egyrészt a 99 százalék, aki nem kér az illegális bevándorlásból, vagy röviden: „mi”. A másik egy öregúr, aki a „mi” kárunknak örvend, „politikája tönkretenné Magyarországot”, nevetése a gonosz gúnykacaja. Mi sarkallja ezt a férfiút ilyen visszatetsző viselkedésre? Erről a plakát már semmit sem mond, a szemlélőnek – ha egyáltalán felteszi ezt a kérdést – magának kell kigondolnia a feleletet előzetes tudására támaszkodva. Gondolhat például arra, hogy a férfi amerikai, hogy milliárdos, vagy hogy zsidó.
A gonosz ábrázolásának történetére vonatkozó felületes ismereteim szerint egy tekintetben a plakát elüt a hagyománytól: egy létező személy arcát mutatja be, méghozzá (többé-kevésbé) valósághűen. Az, hogy a gonoszokat megszemélyesítsék, vagyis egyes számú megnevezést találjanak nekik (pl. Brüsszel), vagy egy fiktív antihőssel képviseltessék (pl. Sonkás Vendel, a kulák), érthető törekvés, hiszen így lehet egyetlen akaratot, karaktert tulajdonítani nekik. Olyat is láttam már, hogy a gonosz egy valós személy karikatúrája. De hogy egy fotót mutassanak róla, olyannal még nem találkoztam.
Hogy mi következik a kép valósághűségéből? Gyerekkoromban tanúja voltam, ahogy egy falusi házból kilépett egy hajlott hátú boszorkány. De annyira rusnya teremtés volt, hogy olyan „a kalendáriumba sincsen”. Nagyon megrémültem és sietve hazabicikliztem. A nagyanyám megmondta, hogy a boszorkányt milyen néninek hívják és mesélt róla ezt-azt. Ezek a valószerű értesülések megnyugtattak. Gondolom azért, mert emberivé szelídítették a banyát, azt jelentették, hogy őt is az anyja szülte, evilági lény. A Soros-plakát is valami ilyesmit ér el, humanizál a realisztikus ábrázolással. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy még az is, aki képes a plakáton ráismerni a gonoszra, először egy bácsit fedez fel rajta.
Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársának véleménye:
A kormány Soros-ellenes plakátkampánya nem nyíltan antiszemita, de Soros György démonizálásával épít a „bankár zsidó” alakjával kapcsolatos, az 1873-as gazdasági válság után létrejött, és aztán antiszemita kampányokkal gerjesztett kulturális beidegződésekre, melyeket A Rothschildok részvényei Waterlooban című 1940-es náci propagandafilm kanonizált.
Ennek végén, mondani se kell, nagyot nevetnek a Napóleon bukására játszó, és ezzel „shortoló” zsidó bankárok.
Tudomásul kell venni, hogy a holokauszt miatt érzékeny téma ez: egy évtizede különösebb botrány nélkül vezette be a Burger King Magyarországon a skótokkal kapcsolatos fukarsági sztereotípiára építő „skót menüjét”. Míg vélhetően már aznap távoznia kellett volna a marketingigazgatónak, ha a vendégeket haszonnal kecsegtető „zsidó menüvel” állnak elő. Az egy más kérdés, hogy adott esetben a kormánykommunikáció nemhogy belebukik a „bankár zsidókkal” szembeni antiszemita sztereotípiákra építő kampányba, hanem éppen hogy erősödhet a kormány.
Bár kétségeim vannak a Soros-ellenes kampány sikerességével kapcsolatban, mert egy idő után kontraproduktívvá válnak az efféle kampányok. Nehezen hinnénk, de a Rothschildoknál is súlyosabb, szájbarágósabb, leghírhedtebb náci propagandafilm, az 1940-es Az örök zsidó megbukott a Harmadik Birodalom mozijaiban.
Filippov Gábor politológus, a CEU doktoranduszának véleménye:
Én ezt nem annyira nyílt antiszemitizmusnak, mint inkább széles spektrumú gyűlöletkeltésnek nevezném. A kampány nem egyetlen célcsoportra irányul, mint egy szimpla antiszemita üzenet, nem is explicit antiszemita külsőségekkel és szövegekkel operál. De épp a tág értelmezhetőség miatt sokkal szélesebb körben is hat.
A lényeg itt Soros személye mint arccal ellátott, szabadon értelmezhető szimbólum, univerzális ellenség, akibe aztán mindenki a saját szájíze szerint láthatja bele a saját démonait. Ha úgy tetszik, a kormány kiszervezi a befogadónak a saját szájízére szabott antiszemita, vagy éppen nem antiszemita üzenet megfogalmazását. A háttérhatalmi nagytőkésről az egyszeri zsidógyűlölő gond nélkül asszociálhat a keresztényevő zsidóra (asszociál is, ezt látjuk a gyorsan a plakátokra kerülő firkákon), anélkül, hogy a plakátok ezt ilyen direkt módon közölnék.
Ugyanakkor pont ezért az antiszemitizmussal nem azonosuló fideszes szavazó is felháborodhat azon, hogy a „migránshívogató” és a kormány ellen áskálódó Soros bírálatáért külföldről és a baloldalról „rögtön jön az antiszemitavád”, pedig a kormány a zsidókat is védi a migránshordától, és hányszor elmondta, hogy nem tűri az antiszemitizmust. Bokros Lajos persze reflexből telefasisztázza a sajtót, ami máris összezárja a saját tábort – és épp ez a kampány elsődleges célja: a polarizáció és a mozgósítás.
Orbán a régimódi antiszemita és rasszista szélsőjobboldal ideológiája helyett jó ideje a modern nyugat-európai populista radikális jobboldal módszerét alkalmazza. Szélsőségesen idegenellenes, iszlamofób ellenségképző projektjéhez a nyugati liberális értékek zászlaja alatt keres szövetségeseket, amikor – a francia vagy a holland szélsőjobbhoz hasonlóan – az elképzelt iszlám térhódítással szemben a női egyenjogúság vagy a vallásszabadság védelmezőjeként próbálja beállítani magát.
