Soros György Európa destabilizálására, az Európai Unió szétbomlasztására törekszik, miközben az Egyesült Államok elnökét és Orbán Viktor miniszterelnököt is meg akarja buktatni – állapította meg Schmidt Mária történész a Látószög blogon vasárnap megjelent tanulmányában.
Schmidt Mária szerint Soros György célja a “migrációs nyomás fenntartásával és fokozásával kettészakítani az uniót, a behozott, integrálhatatlan muszlim tömegekkel destabilizálni Európa nyugati felét, keleti felét pedig pénzügyileg kiszárítani”. Az így ellenállásra képtelen kontinensből aztán igazi nyitott társadalmat szervezhetnek majd Soros szervezetei a “civilek, az összes ballib segítségével” – teszi hozzá.
Szerinte Soros és hálózata mindenhol hasonló recept szerint működik.
Szemelj ki egy megszerzésre érdemes üzleti célt. Küldd oda a civiljeidet, destabilizáld a területet, szervezz hozzá megfelelő médiahátszelet, kreálj káoszt, és ha megvan, te legyél az, aki megszervezi a segítséget az újjáépítéshez és közben kimazsolázza a legjövedelmezőbb üzleteket” – fejti ki. A történész szerint “mindenki előtt világos, hogy Soros +civiljei+, vagyis hálózata állt a színes forradalmak mögött Ukrajnában, Grúziában, de Janukovics megbuktatásában is benne volt a keze, ahogy az arab tavaszban is.
“Orbánt is meg akarta és akarja buktatni, meg persze Trumpot is” – mondta Schmidt, és szerinte ehhez a módszere is mindenhol azonos.
Befolyást vásárol az értelmiségi világban, a tudományos, az egyetemi és a pénzügyi megmondóemberek között és a médiában. Politikai pártokat, civil szervezeteket épít ki, vesz át. Hálózatot szervez belőlük és fedőszervekként használja őket. Káoszt és nyugtalanságot szít. Minden eszközzel meggyengíti a regnáló hatalmat. (…) Nagy demonstrációkat szerveztet, vagy ha mások kezdik szervezni, pillanatok alatt rászívják magukat és átveszik az irányítást az ő emberei.
Szerinte “Soros huszonöt éve képzi, neveli aktivistahálózatát és médiáját, akiknek segítségével ezekből a demonstrációkból kiindulva, ezekre hivatkozva megpróbálja a rendszert destabilizálni”.
“Radikális utcai harcosaival rendzavarást provokál, hogy káoszt teremtsen” – mondja Schmidt, hozzátéve, fontos az is, hogy az a képzet keletkezzen: a regnáló hatalom mindjárt megadja magát vagy már meg is dőlt, nem ura a helyzetnek.
Amikor a “gazdasági válságot, a pénzügyi összeomlást, a rend felszámolását sikeresen előidézték, Soros a rendcsináló szerepében lép fel és segélyt, kötszert és gyógyszert ad, megosztja az észt, befektet(!), kivásárol és stabilizál, és ami a lényeg: új politikai garnitúrát hoz helyzetbe, olyat, amelyik a +nyitott társadalom+ magasztos célját követi, vagyis Soros kottájából játszik.
Schmidt Mária írásában olyan spekulánsnak nevezi Soros Györgyöt, aki mások tönkretételével keres pénzt. “Régiónkban aránylag kis pénz befektetésével óriási befolyásra tett szert. Akkorára, hogy saját értékelése szerint sikerült a Szovjetbirodalomból Soros Birodalmat csinálnia.”
Felidézi, hogy Soros György alapítványa 1984-ben kezdett Magyarországon működni és mások mellett őt is támogatta. “Soros nálunk próbálta ki, hogyan, milyen hálózatot kell létrehoznia ahhoz, hogy érdekeit minél hatékonyabban képviselhesse”. Ezután azonban “egyértelművé vált a számára, hogy a nemzeti elkötelezettségűek, az olyanok, mint Antall vagy Boross, vagyis az MDF és a szocialisták nemzeti szárnya, majd a Demokratikus Charta ügyében tanúsított ellenszegülése óta a Fidesz is, holmi ósdi, nemzeti érdekekre hivatkozva hátráltatják üzleti tevékenységét”.
Schmidt Mária arról is írt, hogy Soros hálózata a mai baloldali ügyek mellé állt, ezért már “Soros és a baloldal egy és ugyanaz”, foglyul ejtette a baloldalt, mely mára gátlástalanul kiszolgálja a globális nagyvállalatok és globális pénzügyi szereplők érdekeit. Kitért arra is, hogy Soros “képzési programjai, befolyásolási projektjeinek egy jelentős része arra irányul, hogy a világ legkülönbözőbb helyein a sorosista világnézetet vallók nyerjék a választásokat”.
“Még szerencse, hogy Soroson és aktivistáin kívül mások is vannak a pályán” – hangsúlyozza, példaként említve azokat, “akik nem dőlnek be a progresszív, világmegváltó szirénhangoknak és pontosan tudják, hogy hívószavaik: a demokrácia, a fékek és egyensúlyok, az emberi jogok, a szólásszabadság és a tanszabadság az ő szájukból pont annyit ér, mint az egykori kommunistákéból”.
A magyarországi ellenszél azért is bírt és bír különös jelentőséggel, mert “Soros emberbaráti operációja innen indult és a CEU révén itt van utánpótlásképző bázisa is” – fejti ki a szerző, aki szerint “ha a CEU-ra ugyanazok a törvények vonatkoznak majd, mind a többi egyetemre, az azt az üzenetet hordozza, hogy Soros György mégsem mindenható”. Ez pedig amilyen jó hír a számunkra, annyira tűrhetetlen az ő és aktivistái számára, állítja Schmidt.
Schmidt Mária kitér arra is, amikor a Közép-európai Egyetem Budapestre költözött, sokan – köztük ő is – ezt a “nyugatosodás, az amerikai egyetemi szabadság és színvonal Budapestre érkezéseként” üdvözölték. “Nagyon hamar kiderült azonban, hogy (…) mindösszesen annyi történt, hogy a marxisták újabb, most már nyugati képviselői is megérkeztek hozzánk”.
“A mából visszanézve, Soros támogatása felért egy halálos öleléssel” – írja Schmidt Mária írásában, amelyet azzal zár, hogy bár Soros György “egy világbirodalmat gründolt össze”, de egyszer az ő hatalma is véget ér.
