A 2016 novemberében és decemberében feltárt területen nem csak öt-hatezer éves alap- és kerítőárkok, egykori épületek cölöplyukai, valamint agyagnyerő gödrök, hanem egy tökéletesen ép, szájával lefelé fordított edényre is bukkantak.
Ez első hallásra talán nem hangzik rendkívülinek, de a munkát végző Lekri Group Kft. szakembereinek viszont már az edény kiemelésekor feltűnt, hogy az szokatlanul nehéz, így további tárgyakat rejthet. A cég ügyvezető igazgatója, Nyikus Krisztián a műemlékem.hu magazinnak így számolt be erről:
A szakmai oldal arról is hírt ad, hogy a rézkor ezen időszakából a somogyi térségben kimondottan ritkák az ép edények, a nagy darabszámú tárgyegyüttesek feltűnése pedig még ennél is valószínűtlenebb, a felfedezés tehát a maga nemében egyedülállónak bizonyult, főleg úgy, hogy a tárgyakra nem egy buzgó amatőr kincsvadász, vagy egy munkagép talált rá, így a régészek minden apró információmorzsát kinyerhettek a földből.
Az átfúrt bütykökkel díszített, kettőskúpos alakú őskori fazék a középső rézkor egyik kultúrája, a mély árkokkal védett erődített településekben élő, de a mindössze félszáz lelőhelyről ismert – tehát továbbra is rejtélyes – Balaton-Lasinja egyik fazekasmesterének munkája.
Tartalmát látva a kutatók minden bizonnyal perceken át keresték az állukat a földön, hiszen a közel ezer tárgy – jó részük különböző méretű, mészkő-, márvány- vagy kagylóalapú gyöngy, melyek egy részében még a felfűzésükhöz szükséges textilszálak is megvoltak – mellett három nagyméretű, rézből készült spirális karperecre, valamint két dupla spirális réz ruhadíszre is bukkantak. Készítésük idejét a szakemberek kr.e. 3500 és 4000 közé teszik, így azok minimum 5500 évesek.
A Lekri Group Kft. a feltárás mellett a nemsokára a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményébe kerülő leletanyag restaurálását is elvégezte, sőt, egy kisfilmet is készítettek róla:
