Kövér László másodszor is köztársasági elnököt csinált Áder Jánosból.
Kis túlzással így magyarázható, hogy a korábbi házelnök, Fidesz-ügyvezető, EP-képviselő ma – minden bizonnyal – újabb öt évre elnyeri az államfői tisztséget az Országgyűlés fideszes többségétől. Így Göncz Árpád után a második lesz a rendszerváltást követően, akinek két ciklus is jut az elnöki hivatalban.
Pedig tavaly nyáron az államfői stábban biztosra vették, hogy Áder leköszön. A Népszabadság már áprilisban arról írt, hogy a miniszterelnök a legszívesebben Balog Zoltánt látná a helyén a Sándor-palotában. A KDNP-s Rubovszky György pedig óvatlanul egy bekapcsolt mikrofon mögött így ecsetelte Áder esélyeit:
Nem létezik, hogy újraválasszák, a Viktor nem engedi meg.
Decemberben az atv.hu már arról írt, komoly fordulat kellene ahhoz, hogy ne az emberi erőforrások minisztere legyen az államfő. Bár a magyarázatok arról szóltak, hogy Áder csak egy ciklust vállalt, úgy tudni, az év végéig egyáltalán nem győzködték a Fidesz vezérkarából, hogy változtasson – az évek során inkább gyengülő – elhatározásán.
Fideszes vélemények szerint az, hogy nem tett gesztusokat a jobboldali tábornak, nem ismételgette a kormány álláspontját, nemhogy napi szinten, de még olyan fontos ügyekben sem, mint a migráció. Többen felidézték, hogy Áder a kvótanépszavazás előtti nap a köztévében a műsorvezető földön túli igyekezete ellenére sem volt hajlandó illegális bevándorlózni, ehelyett arról beszélt, hogy a klímaváltozás miatt egyre többen hagyják el az otthonukat.
Hát rendes fideszes az ilyen?
De ez csak egy példa. Arról persze szó sincs, hogy Áder bármely lényeges kérdésben szembefordult volna (egykori) pártjával, Orbán Viktor és köre mégis úgy érezte, hogy egyébként is ritkaság számba menő szerepléseivel nem járul hozzá a kormánypárti tábor egyben tartásához, nem erősíti a rendszert.
Ez pedig meg is magyarázza, hogy
Ha van politikus, aki alkalmatlan arra, hogy a nemzet egységét szimbolizálja, az alighanem az ellenzéki megszólalásokat is nehezen viselő, a protokolláris feladatoktól ódzkodó Kövér. Ahogy házelnökként, úgy vélhetően államfőként sem tudná távol tartani magát a politikai adok-kapoktól, és az ország egyik felének – de legalábbis az őket képviselő politikusoknak – a kiosztásától.
Más megvilágításban viszont:
Kövér, akár béketűrési hiányosságait belátva, akár a Fideszen belüli kivételes szerepéhez ragaszkodva, de már öt éve is nemet mondott Orbán hívó szavára, és régi harcostársát, barátját, az akkor már három éve brüsszeli parkolópályán lévő Ádert ajánlotta a miniszterelnök figyelmébe.
A házelnök szava két okból is lényeges volt:
- a kezdettől ellenezte a plágiumbotrányába belebukó Schmitt Pál jelölését, súlytalannak és támadhatónak tartotta az egykori olimpiai bajnok sportvezetőt, és igaza lett,
- de ami még fontosabb: Orbán vele pótolta volna „az emberek emberét”.
Így jött a képbe Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, aki – az ilyenkor megszokott szemérmesség dacára – az ATV-nek nem is tagadta, hogy esélyes az államfői posztra.
Hogy miért nem lett végül befutó?
Bármilyen hihetetlen – végtére is nem a XVI. századi vallásháborúk idején élünk – ebben csakugyan közrejátszott, hogy Orbánhoz és Kövérhez hasonlóan református. Mit szólna a katolikus egyház? – a rendi korszakot idéző, de állítólag Orbán agyában valóban megforduló kérdésről már írt a sajtó.
Arról viszont nemigen, hogy Balog nem egyszerűen református, hanem református lelkész, aki ráadásul Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak is a lelki vezetője volt. Bár a nemzeti együttműködés sok furcsaságot hozott már (ott van például Mészáros Lőrinc meggazdagodása), ez mégis csak különleges helyzet lett volna a kormányfő–államfő–házelnök viszonyban.
Információnk szerint bár Balogot Kövér is alkalmas jelöltnek gondolta, később mégis azzal érvelt: a megválasztása nem hozna pluszt (harcias megszólalásokra tőle sem lehetett volna számítani), Áder megsértése viszont ártalmas lenne.
Az idén 58 éves lesz, fiatal még a nyugdíjhoz, ám korábbi államfőként a pártpolitikába nem volna visszaútja (ezt nem is ambicionálja), ENSZ-főtitkár pedig aligha lesz. Azt viszont szintén érvként hozták fel mellette a Fidesz elnökségében, hogy a nemzetközi színtéren jól szerepel, ami hasznára van Orbánnak is.
A rivális Balog Zoltánt amúgy pótolni kellett volna a legnagyobb minisztérium élén, bár ez még így is szükséges lehet, több helyről azt hallani ugyanis, hogy
egyes hírek szerint Svájcban lehet nagykövet.
Ami Ádert illeti, sokáig a Fidesz három legfontosabb politikusa között volt – Orbán és Kövér mellett –, a 2006-os választási vereség után viszont megromlott a viszonya a pártelnökkel. Áder a depresszív kampányt okolta a kudarcért, Orbán pedig az Áder vezette frakciót, amiért nem tudta elvárható módon amortizálni Gyurcsány Ferencet.
Miután a konfliktus odáig fajult, hogy a Magyar Nemzetben egy álnéven megjelent cikk voltaképp pártütéssel vádolta meg Ádert – pontosabban azzal, hogy az új pártot szervező Schmidt Mária körül csoportosuló társaság őt nézte ki annak vezetésére –, a volt frakcióvezető kivonult a magyar politikából, és két évre előre bejelentette, hogy 2009-től az Európai Parlamentben akar politizálni, ami éles váltás volt az idegen nyelveket akkor nem beszélő politikusnak. Ott kezdett el környezetvédelemmel foglalkozni, ami később elnöki programjának is fontos eleme lett.
A mosolyszünet később enyhült, Orbán – szintén Kövér közbenjárására – 2011-ben Ádert bízta meg a választójogi és az igazságszolgáltatási reform előkészítésével.
Áder János képes arra, hogy fontos alkotmányossági kérdésekben ne a Fidesz álláspontját érvényesítse, hanem azt, amit az alkotmány és a demokrácia elvei előírnak
– ezt a Fidesz demokratikus elkötelezettségére nézve nem túl hízelgő kijelentést tette a hétvégén Kósa Lajos frakcióvezető, amikor Áder mellett érvelt.
A köztársasági elnök azonban az elmúlt öt évben rendre inkább akkurátus jogi tanítómesterként járt el: 28 törvényt küldött vissza eljárási okokból az Országgyűlésnek, amely a törvényalkotási hibákat orvosolva, változtatás nélkül fogadhatta el újra a kifogásolt jogszabályokat. A sokkal élesebb fegyvernek számító alkotmányossági vétóval viszont mindössze ötször élt, mély sebet pedig csak az MNB-alapítványok költéseinek titkosítását lehetővé tévő törvény Alkotmánybíróságra küldésével okozott (azt is inkább Matolcsy Györgynek, mintsem a kormánynak).
Áder tehát, ha nem is kíván a törvényalkotás motorja lenni, ahogy Schmitt Pál szellemesen definiálta saját ellenőrző szerepét, különösebben
