A WWF Magyarországnak maga a vadász, Balogh István mesélte el, hogy fiával az erdőt járta az esti órákban, amikor vadászat közben egy farkassal találkozott.
A fiammal éppen a meglőtt szarvast igyekeztünk az autóhoz vinni, amikor a lámpa fényében megláttam a farkast. Lesoványodott, de szép, megtermett kan volt, körülbelül húsz méterre tőlünk.
A farkas közeledtét a vadász kutyája heves ugatással jelezte. A ragadozó igen közel merészkedett. Vélhetően a szarvas szaga vonzotta. A farkas a vadász kiabálására megállt, és csak szemlélte, ahogy a zsákmányt az autóhoz vitték. Nem támadt sem rájuk, sem a kutyára.
Nem kell félni a farkastól, a farkas nem támad emberre. Meg kell tanulni együtt élni vele. A vadászatot sem befolyásolja. Tizenöt éve is volt itt farkas, akkor is tudtunk vadászni, most is. A gyengébb egyedeket – őzet, vaddisznót – megfogja, de ettől még nem lesz kevés a vad.
Balogh István szerint félelmetes volt a farkassal szemben állni, de eszébe sem jutott, hogy lelője.
A farkasok jelenlétére egyre több a bizonyíték, de a néhány egyedből álló hazai populáció az indokoltnál nagyobb port kavar az emberek között. Veress Balázs, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója szerint a farkasok viselkedésének megismeréséhez nagy segítség, hogy számos vadász megosztja velük tapasztalatait. Ugyanakkor az együttműködő hozzáállás még nem megfelelő szintű.
Gondot jelentenek az illegális kilövések. Ezt már a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője mondta. Szerinte ökológiai szempontból kulcsfontosságú, hogy az őshonos nagyragadozók legalább kis számban megmaradjanak erdeinkben. Gálhidy László szerint
a farkas jelenléte emberre lényegében veszélytelen, az erdei életközösség számára viszont kulcsfontosságú.
A WWF reméli, a szemlélet formálása után a farkasok védelme biztosított lesz. A farkasokról a WWF Magyarország kameracsapdája rögzített felvételeket
