Martonyi János a Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában a rendszerváltozás előtti párttagságáról, az állami vagyon privatizálásában vitt szerepéről, valamint arról is beszélt, miért nem vállalta el az MNB elnöki posztját. Az első és második Orbán-kormány külügyminisztere alapvető tévedésnek nevezte, hogy 1988-ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Elismerte, felvetődhet kérdésként, hogy ha évtizedekig ellenállt a nyomásnak, és nem lett párttag, akkor miért kellett a végjátékban belépnie az MSZMP-be.
Talán naiv dolog – fogalmazott –, de akkor azért lett MSZMP-tag, mert tényleg úgy érezte, elindulhatnak a pozitív változások az országban, javulhat a helyzet. 1988 végén, 1989 elején világossá vált, hogy a tabukhoz is hozzá lehet nyúlni, kiderült, hogy változhat ’56 megítélése, felvetődhet a szovjet csapatok távozása, az egypártrendszer megszűnése és a szabad választások megtartása is. Mint mondta, a rendszerváltás idején az ellenzéki körökkel is volt a kapcsolata, elsősorban az MDF-ben voltak barátai, ismerősei, de az SZDSZ-ben is.
Bár ismerte Antal József későbbi miniszterelnököt, nem akart az MDF-be belépni, rendszerváltó politikusként megjelenni. A tudását, tapasztalatait azonban felajánlotta. A rendszerváltozást közvetlenül megelőzően, a Németh-kormány alatt privatizációs kormánybiztosként dolgozott a magánosítás törvényes keretek közé szorításáért. Mint mondta, ezekben az időkben, az úgynevezett spontán privatizáció korszakában szerinte nem vittek el túl sok dolgot az új tulajdonosok, nem folyt át sok köztulajdon magánemberek kezébe.
Martonyi János azt is elárulta, hogy Antal József 1991 novemberében felkérte a jegybank elnökének, ám ő úgy érezte, nem ért hozzá, nem vállalta a feladatot. Nem sokkal később a Külügyminisztériumba került közigazgatási államtitkárnak. Ezen a felkérésen nem gondolkodott, mert mindig a külpolitika érdekelte a legjobban. A volt külügyminiszter a családjából is hozza azokat az értékeket, amelyek ma is vezérlik, „demokrácia, jogállam, nemzeti érdek, szabadság, méltóság és Európa, ismételten Európa, és a nyugati civilizáció, kultúrkör”, amelyhez meggyőződése szerint Magyarország tartozik.
