A múlt héten a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja véleményezte a megnyitandó múzeum koncepcióját. Az Akadémia ellentmondásosnak, gondatlanul szerkesztettnek, megalapozatlannak nevezte a terveket. Hatoldalas elemzésükben legfőképp a konkrétumokat hiányolják – a kétszáz oldalas koncepció 90 százalékát ugyanis a kiállításra szánt filmek, fényképek, térképek listája teszi ki, maga a kiállítási koncepció alig másfél oldal, az egyik beígért vázlatot meg sem találták az anyagban. A koncepció aránytalanul sokat foglalkozik az intézmény nevével és keveset a múzeum felépítésével az akadémiai vélemény szerint.
Erre válaszolt most a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, melynek egyik kurátora Schmidt Mária, a Sorsok Háza-projekt szakmai vezetője. Az alapítvány nem rejtette véka alá a véleményét: “A bírálat nyilvánosságra jutott töredékei alapján megállapítható, hogy a közterület-átnevezésekkel kapcsolatos korábbi állásfoglalásukhoz hasonlóan az MTA mostani kritikája is politikai megrendelésre készült” – írják. Az alapítvány által vádaskodásnak nevezett bírálattal kapcsolatban úgy foglalnak állást, “a szakmai etika felrúgásaként értékeljük, hogy az MTA tudatosan úgy állította be a Sorsok Háza előzetes munkaanyagát, mintha a végleges koncepcióról lenne szó. Bírálatukban egy 2013. szeptemberében keletkezett, kifejezetten az előkészítést szolgáló munkaanyagot állítanak célkeresztbe, így elemzői pozíciójuk igénytelensége, előítéletessége egyértelmű. Mindezek alapján megállapítható, hogy az MTA tudatosan akart megfelelni annak a politikai elvárásnak, melynek célja, hogy a közvélemény előtt lejárassák a Sorsok Házát.”
Zárásképpen pedig úgy fogalmaznak: “Közalapítványunk sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem a 19. és 20. századi múltjának legnemesebb tradícióit eleveníti fel, hanem újra és újra teret enged a diktatúrából örökölt legrosszabb beidegződéseknek.”
