A miniszterelnök évértékelő beszédének egyik legfontosabb pillére a keményen dolgozó emberek kérdése volt. Mint mondta: olyan országot akarnak, “ahol mindenki sikeres.(…) Van itt egy hatalmas tömeg, ami még távol áll ettől. Nevezték már őket a rendszerváltás veszteseinek, bérből és fizetésből élőnek, vagy éppen melósnak. Én leginkább keményen dolgozó embereknek hívom őket. A következő éveknek róluk, a mindennapi dolgozó, keményen dolgozó emberekről és családjaikról kell szólniuk.”
Ön bérből és fizetésből él? Keményen dolgozik? Szakembereket kérdeztünk: ki érezheti találva magát, mely társadalmi csoportokon tartja csillagtekintetét a kormány 2018-ig?
Ferge Zsuzsa szociológus szerint egy politikai kifejezéssel állunk szemben, így tudományterülete keretei között a szókapcsolat nem elemezhető. “Ezt a kifejezést már használták a szocializmusban is, nemrégiben pedig az angol Konzervatív Párt hívószava volt” – emlékeztet. És hogy milyen célt szolgál? Különválasztja azokat, akik “politikailag helyeselhetően keményen dolgoznak és a többieket.” A kérdés természetesen az: miért van szükség a jelző odabiggyesztésére? Mi a különbség a szimpla dolgozó és a keményen dolgozó állampolgár között? “Hétköznapi értelemben a kemény munka fizikai munkavégzésre utal, ebben a meghatározásban a 20 órát dolgozó író nem dolgozik keményen” – mondja Ferge Zsuzsa, aki szerint a tudomány nagyjából annyira tudja vizsgálni a “kemény munkavégzést”, mint a „kedves” jelzőt: semennyire.
Orbán Viktor a Várkert Bazárban megtartott évértékelő beszéde közben Fotó: Kummer János
“Ha jól emlékszem, valami Kádár nevű illető mondta: aki dolgozik, az boldogul. Orbán szavaiban ez is visszacseng” – mondja a szociológus, aki szerint a keményen dolgozó emberek csoportjába a miniszterelnök talán a középréteget, az állandó munkahellyel rendelkezőket, esetleg a kis- és középvállalkozókat sorolta. “Talán. De a mindennapi „kemény munka” képzetbe nehezen fér bele a szellemi munkás, az irodai dolgozó vagy a postás” – egészíti ki és azt javasolja: forduljak politológushoz pontosabb definícióért.
Orbán a szakadékról
Reiner Roland, a Republikon Intézet politikai elemzője igazat ad Ferge Zsuzsának: a keményen dolgozó emberek fogalmát inkább a politikai kontextus keretei között értelmezhetjük. “A keményen dolgozók és a könnyebben jövedelmet szerzők szembeállítása olvasható ki Orbán Viktor szavaiból és a Fidesz politikájából. A miniszterelnök azokra gondolhatott, akik bérből, fizetésből élnek, a keményen dolgozókhoz ráadásul társul egyfajta becsületességkép is, amit szembe lehet állítani azokkal, akik nem dolgoznak: segélyből próbálnak élni, esetleg spekulálnak. Ez elvezethet egészen a bankokig” – magyarázza Reiner Roland, aki a jelzős szerkezet időzítésében nem lát semmi furcsát: a munkát a középpontba állító kommunikáció a nagyobbik kormánypárt utóbbi 4-5 évére is jellemző volt, gondoljunk csak a miniszterelnök által piedesztálra emelt munkaalapú társadalom eszményére vagy az olyan célokra, mint az, hogy senki ne kapjon segélyt munkavégzés nélkül. “A következő három évre meghatározott kormányzati fókusz ennek a szerves folyatása. Azért lehetett szükség egy jelző bevezetésére, hogy Orbán Viktor magasabbra emelje azokat, akikhez szólni akar” – ők Reiner Roland szerint az alsó középosztály, esetleg a minimálbérből, az átlagbérből élők, illetve a kettő között keresők lehetnek, de mindenképpen azok, akik nagyon korlátozott anyagi lehetőségek között élnek. Őket akarja megvédeni a bevándorlóktól is, akik elveszik a munkát a magyaroktól.
A miniszterelnök évértékelő beszédében kijelentette: a magyar ember “nem akar beilleszkedésre képtelen, más kultúrájú, más szokású beözönlő embertömegeket látni a hazájában, akik veszélyt jelentenek a közrendre, az ő állására és az ő megélhetésére.” Reiner Roland úgy látja, ez jóléti sovinizmus: ha ők idejönnek, neked kevesebb lesz, de majd én, az állam megvédelek ettől. És talán felesleges is hangsúlyozni, mekkora fenyegetést jelenthet egy szűkös anyagi körülmények között élő számára munkája esetleges elvesztése.
Hozzáteszi: a miniszterelnök beszédében arról is szót ejtett, hogy a keményen dolgozókat be kell engedni a polgárság társadalmi rétegébe, “ezzel pedig tulajdonképpen, közvetve elismerte, hogy az ellenzék által gyakran emlegetett növekvő szegénység, a társadalmi szakadék valós probléma.”
Aki nem termel, nem dolgozik?
A Republikon Intézet munkatársa egyfajta fordulatról beszél, amely “inkább a XX. századot idézi. A tudományos, szellemi teljesítmény sokkal kevésbé jelenik meg támogatandó értékként, mint a két kézzel előállított termék.”
A fizikai és szellemi munkát végzők szembeállítása Ferge Zsuzsa szerint nem meglepő: úgy látja, már a szakmunkásképzés lebutítása is azt sugallta, hogy “az igazi, emberhez méltó teljesítmény a fizikai munka. Nincs jogod kihúzni magad alóla és nincs jogod nem az arcod verejtékével boldogulni.” Kár, hogy a világ nem ebbe az irányba halad – mondja – az innováció, a számítástechnika emel fel, nem a fizikai munka.
A szociológus szerint “az értelmiségiek mindig kellemetlenek. Néha el kell menni a fizikai megsemmisítésükig, ebben a németek és a bolsevizmus is példát mutatott. Az értelmiség feladata, hogy kérdéseket tegyen fel, új megoldásokat keressen. Ez már önagában is zavaró lehet egy olyan társadalomban, amely nem akar megújulni, de különösen kellemetlen akkor, amikor a társadalmi átalakításra már van egy politikai forgatókönyv, amit az értelmiség rossznak ítél, folyamatosan megkérdőjelez.“
Kérdéseinket eljuttattuk a Miniszterelnöki Sajtóirodának is, azonban Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke válasz gyanánt az évértékelő vonatkozó részét küldte vissza, gyakorlatilag szó szerint.