1945 májusára a szovjet csapatok kiűzték Magyarországról a német megszállókat. Magyarország politikai életében két egymással ellentétes felfogást képviselő erő küzdött az ország jövőjének meghatározásáért. Az egyik a magyar nemzeti függetlenséget óvó, a demokratikus hagyományoknak és a nyugat-európai példáknak megfelelő polgári demokrácia megteremtését célozta meg.
Velük szemben a Magyar Kommunista Párt által vezetett „Baloldali Blokk” a nemzeti függetlenséget a Szovjetuniónak alárendelő, szovjet mintára berendezett jövőt sejtetett.
A háború utáni illúziók
A Magyar Köztársaság 1946-1949-ig tartó rendkívül rövid időszakában a magyar emberek és az igazi nemzeti demokraták számára felcsillant a remény egy nyugati típusú többpárti demokrácia kialakítására. Amikor még mindenki azzal számolt, hogy az újjárendezés után az ország szuverenitása helyreáll, a szovjetek pedig elhagyják Magyarországot. Ma már tudjuk, hogy az ország egész idő alatt a szovjet birodalmi érdekeknek volt kiszolgáltatva, a haza belpolitikáját mindvégig a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió aktuális viszonya határozta meg.
![]( "Demokratikus illúziók és a realitás 1")
Megemlékezés a Terror Háza Múzeumnál/ MTI fotó
A választók demokráciát akartak
A magyar emberek döntő többsége is demokráciában kívánt élni. Akaratuknak kétszer is hangot adtak, egyszer 1945-ben, másodszor 1947-ben.
A választók 1945-ben 92%-os részvételt produkáltak ,(az 1945.évi VIII. tc. rendelkezése szerint a lakosság 60%-a rendelkezett választójoggal, ekkor már nőkre is kiterjedt a választójogosultság). Ezzel egyértelműen a parlamentáris demokrácia mellett (a szocializmus ellen) tették le voksukat.
Demagógia és megfélelemlítés
1947-ben, amikor fordulat állt be a politika világszínpadán, megkezdődött a két szuperhatalom elhidegülése, az MKP belpolitikai törekvései radikálisan megváltoztak. A térnyerés, a politikai hatalom teljes kisajátítása lett a céljuk. Szétzilálták a polgári demokrácia politikai bázisát, a hatalmi harcban felhasználták a demagógia és megfélemlítés minden eszközét.
A kisgazdapárt szétverése, az 1947-es hírhedt kékcédulás választások, a megváltozott nemzetközi klíma, a Szociáldemokrata Párt önállóságának megszüntetése után a Kommunista Párt a hatalom kizárólagos birtokosává vált.
“Hazaárulók”
Magyarország életében olyan hanyatló évek következtek, amikor azok voltak „demokraták”, akik valójában diktatúrát üzemeltettek, és mindenki, aki azt mondta, hogy itt nincs demokrácia, köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával, a demokrácia ellenségének, hazaárulónak, fasisztának, ellenforradalmárnak, reakciósnak minősítették. Azok a demokraták kényszerültek emigrációba, akik mindig hűek maradtak a nemzeti demokrácia ígéretéhez és a szabadságjogok tiszteletéhez.
A háború megpróbáltatásai után úgy látszott demokrácia és felemelkedés lesz a magyarság jutalma. A parlamentben többséget szerzett a Független Kisgazda Párt, de a ránk nehezedő szovjet megszállás és a kommunisták egyre fokozodó hatalomvágya, a szovjetizálás végleg leszámolt az illúziókkal.
Égő mécses tükröződik a kommunista terror áldozatainak emlékére állított márványtáblán a Terror Háza Múzeum bejáratánál /MTI fotó
1949 – demokrácia helyett diktatúra
A többpártrendszer kiiktatása és a kommunista hatalomátvétel 1949 tavaszán befejeződött. A százegy éves magyar parlamentarizmus történetében először a választópolgároknak már nem volt választási lehetőségük, csak a pártállam jelöltjeire szavazhattak: az MDP tagjaira, illetve pártonkívüli „társutasokra”. Megszűnt a parlamentarizmus, megszűntek a politikai viták. A megcsappant szavazókedvet kétszázhúszezer úgynevezett „népnevelő” igyekezett biztosítani. Segítségükre volt a „párt ökle”, az Államvédelmi Hatóság is. Az eredmény 96%-os választási győzelem.
Betiltották az összes társadalmi szervezetet, egyesületet. Politikai képviseletük csak a Magyar Dolgozók Pártjának elnevezett kommunista párt híveinek volt.
Új alkotmányt fogadtak el, mely rögzítette a párt kizárólagos vezető szerepét, Magyarországot népköztársasággá nyilvánították, amely szerintük egy lépcsőfokkal közelebb vitt a célhoz, a proletárdiktatúrához, „országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé”.
Az első szabad, valóban demokratikus választásra csak 1990-ben kerülhetett sor.
