Újra munkában az egykori kulturális államtitkár, Orbán Viktor jó barátja. Szőcs Gézára bízta ugyanis a kormány a 2015-ös Milánói Világkiállítás magyar részvételének ügyét.
Sokáig az is kérdéses volt, hogy Magyarország egyáltalán részt vesz-e a rendezvényen, ám július 13-án, 53. országként végül aláírtuk a szerződést.
Fotó: Kummer János
Szőcs Géza szerint a nemzet belső képe és az országbrand szempontjából is fontos, hogy részt vegyünk az Expón.
A tervek szerint a magyar jelenlét központi eleme a víz lesz. „Édesvíz, gyógyvíz, ásványvíz” – lebbentette fel a fátylat elképzeléseiről az egykori államtitkár, aki a jelenlegi és leendő hungaricumokat is bemutatná 2015-ben, Milánóban.
Amúgy a Milánói Expo központi témája “bolygónk élelmezése és az élethez szükséges energia”.
Némi múlt
Az első Világkiállítást 1851–ben tartották Londonban, s Magyarország is képviseltette magát. A rendezvényen miskolci Malatinszky Imre szűrszabó díszérmet nyert, egy ruhaneműért, melyet azóta is szűrnek neveznek.
Az elmúlt évtizedekben is jelen voltunk az Expókon. Az egyik legjelentősebb sikert 1992-ben értük el Sevillában. Akkor a Makovecz Imre által tervezett magyar pavilont a kiállítás gyöngyszemei közé soroltál. Az elmúlt évek alatt az épületet tönkrement. A kormánynak az a terve, hogy Makovecz hagyatékának megőrzése és ápolása érdekében a sevillai világkiállításra épült magyar pavilont lebontják, és Budapesten újra felépítik, kudarcba fulladt.
Az 1998-as lisszaboni kiállítás magyar vonatkozású főeseménye a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje volt. A magyar sikert aratott: egy fiatal építészcsoport középkori vízimalmot álmodott a kiállítótér közepére, amely, ha taposták, kerekeivel vizet forgatva, forgantyút és csappantyút mozgatva pecsétet nyomott a látogatók “expo-útlevelébe”.
2000-ben Vadász György és Fernezelyi Gergely tervezett magyar pavilont a hannoveri Világkiállításra. A hajóalakú, fával burkolt építmény 2001-ben Figyelő Építészeti díjat kapott.
