Az Oktatási Hivatal válaszolt a „Kontroll alatt percről percre?” címmel lapunkban megjelent cikk fontosabb felvetéseire, így arra, hogy a pedagógusok attól félnek, a jövőben ismét kötelező lesz az óravázlat írása. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljül a hivatalos véleményt.
“A pedagógusok minősítésének része portfóliójuk elkészítése és egy elektronikus felületre való feltöltése. Valóban, az alapdokumentumok között szerepel legalább tíz tanóra, foglalkozás kidolgozott és utólagos reflexiókkal ellátott óraterve, amely egy adott tematikai egységhez kapcsolódik. A pedagógusok napi tevékenységének nem kötelező eleme az óravázlat, de megfelelő, magas színvonalú munkájuk elvégzése elképzelhetetlen előzetes átgondolás, tervezés nélkül. A kérdés nem az, hogy félnek vagy nem félnek a pedagógusok az óravázlat írásától, hanem az egyetértés mértéke, azaz fontosnak, hasznosnak tartják-e a felkészülés gondolatainak írásba foglalását. Lehet a kollégáknak, főleg az idősebbeknek olyan tapasztalatuk a múltból, amely egy-egy szakfelügyelői látogatásnál az óravázlat pontos követését és megvalósítását értékelte, de ez már 40 évvel ezelőtt is a rossz gyakorlatra hozható példa volt. Lehet, hogy a képzés időszaka alatt a hallgatók minta óratervek, sémák alapján készítik saját óraterveiket, de a minta csak segítség és nem „kötelező” forma. A tanítási terveket a tanár magának készíti olyan formában, amely a legnagyobb segítséget jelenti számára munkája eredményessé tételéhez. A kezdőnél ez részletesebb, a gyakorlott pedagógus azonban a rövidebb vázlatában „csak” a legfontosabb gondolatokat, új megközelítési módokat, kreatív ötleteket rögzíti, s ezáltal saját maga számára „archiválja.”
Nem helyes az a meghatározás, miszerint „az óravázlat nem más, mint a felkészülése számon kérhető dokumentuma. Egy olyan forgatókönyv, amely precízen – szinte percről perce – meghatározza, mit tesz a tanár azért, hogy adott tananyagot a gyerekek elsajátítsák”, hiszen ahogy a neve is mutatja, a vázlat nem törekszik a percről perce lebontott tanári és tanulói tevékenység meghatározására. Erre az óraterv vállalkozik. Az óravázlat a pedagógus kreatív ötleteit, az adott tanulócsoporthoz kapcsolódó jellemző tananyag-feldolgozási fogásait, a sajátos módszereket tartalmazza. Azzal az állítással, hogy a vázlathoz vagy az óratervhez való merev ragaszkodás rontja a tanítás eredményességét, nincs pedagógus, aki nem értene egyet. A fontos csak az, hogy ha szükséges, a pedagógus tudatosan és indokoltan változtasson előzetes elképzelésein. Ami a lényeg, hogy a pedagógusnak legyenek ötletei, saját elképzelései, tervei az egyes tanulók és a tanulócsoportok fejlesztésére, ebben áll a szakmaisága.
Fotó: Kummer János
Hogyan értelmezhető az írott óravázlat vagy óraterv szerepe az ellenőrzés-értékelés, a minősítés folyamatában?
Az írásos óravázlat a minősítési eljárás során nem az ellenőrzés lehetőségének biztosítását szolgálja, hanem a pedagógus szakmai tudásának, tervezési kompetenciájának fejlettségét dokumentálja.
A portfólióban meghatározó szerepe van az oktató-nevelő munkát bemutató, a pedagógus által összeállított írott (és képi- vagy hangzó) dokumentumoknak, mivel ezek az értékelés fontos információs forrásai. A pedagógus egy tanítási-tanulási egység (téma) feldolgozásának folyamatát ezeken keresztül mutatja be, a felkészülését a tervei, a megvalósítás folyamatát pedig a reflexiói igazolják.
A portfólióról tartott szakmai megbeszélés pedig lehetőséget biztosít a pedagógus számára minden olyan tény, gondolat, körülmény, stb. ismertetésére, amelyet fontosnak tart a munkája reálisabb értékelésének alátámasztására.
Az óravázlatokkal kapcsolatos „félelmekben” az uniformázálás burkolt szándékára is történik utalás. 2005-2006 óta már minden pedagógus (gyakorló és minősítő) számára egyaránt kormányrendelet határozza meg, hogy milyen szintű tudással, képességekkel és attitűdökkel (összefoglalóan kompetenciákkal) kell rendelkeznie a pedagógusoknak feladataik eredményes elvégzéséhez. A nyolc területen belül megtalálhatók a pedagógiai tervezésre vonatkozó követelmények is.
Mire jó az ellenőrzés?
Az intézményi önértékelés (például az Intézményi Minőségirányítási Program, az IMIP), elméletileg a külső értékelés (fenntartó által, ötévente) és a pedagógusok értékelése (teljesítményértékelés, minősítés) már eddig is jelen voltak a magyar közoktatás-köznevelés gyakorlatában, formájuk, tartalmuk és jogszabályi támogatottságuk ugyanakkor most jelentősen módosult. Az egységes szempontok szerinti külső értékelés gyakorlatilag 1985 óta hiányzott a magyar közoktatási- köznevelési rendszerből. A szakemberek szinte kivétel nélkül egyetértenek abban – és a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja –, hogy szükség van a pedagógusok, intézményvezetők és köznevelési intézmények rendszeres külső értékelésére.
A megújult köznevelési rendszerben az egységes külső értékelés alkalmazását a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 86-87.§-a biztosítja az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés kereteinek, menetének, módszereinek, valamint a lebonyolítás szakmai feltételeinek rögzítésével. A jogszabály alapján az ellenőrzést legalább ötévente egyszer el kell végezni, fenntartótól és intézménytípustól függetlenül minden köznevelési intézményben. Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés célja a pedagógusok, intézményvezetők és intézmények munkájának külső, egységes kritériumok szerinti ellenőrzése és értékelése a minőség javítása érdekében.
Az új ellenőrzési rendszer fontos eleme az intézményvezetők munkájának értékelése, amely a korábbi gyakorlatból hiányzott, emellett fontos kiemelni, hogy az ellenőrzés a pedagógus, intézményvezető és az intézmény esetén is a pedagógiai folyamatokra fókuszál, célja az intézmények pedagógiai-szakmai fejlődésének támogatása” – írta a hivatal.
Közben a köznevelési államtitkárság a kormány honlapján közzétette összefoglalóját a módosított köznevelési törvényről, illetve a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a köznevelési intézményekben történő foglalkoztatás szabályairól szóló kormányrendeletről. Hoffmann Rózsa a szerdai Magyar Nemzetnek azt mondta a pedagógus-életpályamodell kapcsán, hogy az érintettek első ízben már ebben a tanévben részt vehetnek a minősítő eljáráson, hogy magasabb besorolást kapjanak, bár ehhez először „a minősítést végző szakemberek képzésének kell befejeződnie, ami már megkezdődött”.
