A hétvégén tartották az idei Nagy Sportágválasztót, ahol a gyerekek több mint 80 különböző sportban próbálhatják ki magukat. Nem mindegy, milyen sportot választanak: ha sikerélmények helyett folyamatos kudarcok érik őket, akkor akár mindenfajta mozgástól elmehet a kedvük.
A sportág kiválasztásánál azt kellene elsősorban mérlegelni, hogy a gyerek alkatilag miben lehet sikeres – állítja Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (lánykori nevén TF-en) működő Sportlabor vezetője. A három évtizede működő laborban már hétéves kortól nagy biztonsággal meg tudják állapítani a gyerekről, mennyi csontozatának, izmainak, testzsírjának, belső szerveinek a tömege és kilogramban mérhető abszolút értéke, és milyen magas, milyen testalkatú lesz kamasz-, majd felnőttkorára. Ezekből az adatokból a szakemberek már tudnak olyan sportágakat ajánlani, amibe érdemes belefognia a gyerekeknek. Nem lesz persze mindenki olimpiai bajnok (tízezerből talán ketten lehetnek minősített sportolók), de a testi adottságai alapján meghatározható, mely versenyszámban vagy szerepkörben lehet sikerélménye.
Nyugalmi mérés Sportlaborban
fotó: FN24
Aki például nagyon nyúlánk, annak nem ajánlanak olyan sportot, ahol sokat kell erősíteni, hiszen akinek vékony a csontozata, az állandó sérülések következtében előbb válik „nyomorékká”, minthogy megerősödne. Nincsenek eleve „káros” vagy „egészséges” sportágak, minden az adott ember által elviselhető terhelés mértékétől függ. Petrekanits találkozott olyan gyerekkel is, aki szemrevételezés alapján kis pufóknak tűnt, de a mérés azt mutatta, hogy kosaras-alkata van. Néhány év múlva ki is derült, hogy zseniális érzéke van ehhez a sporthoz, azóta pedig minősített kosaras élsportoló lett belőle.
A belgák sportstratégiája
Az edzőknek, testnevelő tanároknak – mivel egyelőre nem minden iskolában és utánpótlás-nevelő egyesületben végeznek sportantropometriai felmérést – nincs ilyen mélységű információjuk a diákok, fiatal sportolók egyéni alkati mutatóiról, így általában azonos feladatokkal, egyformán terhelik a kezük alá kerülő növendékeket. Ahol nagy gyereklétszám és szűkek a rendelkezésre álló személyi, tárgyi, anyagi keretek, ott még kevesebb esély van arra, hogy tekintettel legyenek az egyéni képességekre. Petrekanits Máté szerint az iskolai testnevelés során is jobban kellene figyelni arra, hogy ne minden gyereknek ugyanazt az edzésmennyiséget kapja. ”Nem mindegy, hogy egy 50 kilós gyereket futtatunk vagy egy 80 kilósat. Mindegyiknek meg kell találni a számára legmegfelelőbb mozgásformát.”
A hazánkban is több helyen működő sportlaborokban használt módszerekkel Nyugat-Európában már mértek fel teljes gyermekpopulációkat, és az adatokat kiértékelve tervezték meg az ottani sportstratégiát. Belgiumban például már látszik is e tudatosságnak az eredménye, rohamosan „jön fel” a belga sport. Ráadásul egy ilyen felmérés után elenyésző azon gyerekek száma, akik több év múltán is a cserepadon üldögélnek, pszichoszomatikus tüneteket produkálnak a sikertelenségtől, vagy esetleg komolyan lesérülnek a számukra túlzott terheléstől. Az elmúlt időszakban a Sportlaborban is folyamatosan növekszik a megkeresések száma. Azokban az iskolákban, amelyekben több éve vizsgálják a diákokat, az a tapasztalat, hogy a gyerekek többnyire meg is maradnak a számukra javasolt sportágban.
Milyen magas, milyen erős lesz?
A sportlabor többféle vizsgálatot végez. Az „alap” az ötperces, fájdalommentes, úgynevezett sportantropometria. Itt a gyerekekről mérőszalag, testmagasságmérő, valamint speciális mérőeszközök segítségével összegyűjtenek kéttucatnyi adatot, amelyeket szakértők értékelnek ki. Ezekből megállapítható, milyen magas lesz felnőtt korában a gyerek, milyen izomzata lehet megfelelő étrenddel és mozgással.
„Ez genetika”- mondja Petrekanits, aki ezekből az adatokból ajánlásokat tud adni, milyen sportágat érdemes választania a gyereknek, hogy sikeres legyen. „Ha megvan az alkat, vagyis a fogas, amire lehet pakolni az izomzatot, akkor be lehet határolni, milyen sportágat lehet ajánlani.” 30 éve csinálja, nem nagyon szokott tévedni.
Michelisz Norbert is a Sportlaborban végezteti el az állapotfelméréseit
fotó: Fit4Race-program
Játékosabban kellene
A TF-sportlaborban emellett végeznek nyugalmi és terheléses vizsgálatot is. Az előbbiben fekvő testhelyzetben mérik a szív, a keringés, a légzés, az anyagcsere, az agyi hullámok működését, így a páciensről (aki lehet civil, és lehet akár élsportoló) meg tudják állapítani, milyen fizikai-pszichés állapotban van. A terheléses vizsgálat során futópadon vagy szobabiciklin mérik ugyanezeket, ebből az alany állóképességi terhelhetőségéről jutnak fontos adatokhoz.
Petrekanits Máté szerint a magyar sport legfőbb baja az, hogy a sportolók döntő hányada túledzett, hiszen az egyesület vagy a klub az eredményre hajt, mivel nagyok a tulajdonosi, szponzori kör elvárásai, és a médiát, a nézőket is a győzelem érdekli . A sportolók is győzni akarnak, ezért gyakori, hogy edzőik, orvosaik elől eltitkolják a problémáikat. „Pedig csak úgy érhetnek el maximális élettani, fiziológiai és mentális teljesítményt, ha döntően az optimális sávban tudják tartani magukat” – vélekedik a szakember, és hozzáteszi: ha játékosabban vennénk a sportot, sokkal több sportolónk és több jó eredményünk lenne. Ma a sportolók nem kis része húszéves korára mentálisan kiég, fizikailag tönkremegy.
Tragédiák előzhetők meg
És kevesebb „váratlan” tragédia történne. Időnként egy ország döbben meg, amikor egy élsportoló minden különösebb látható ok nélkül összeseik, meghal. „A baj az, hogy amelyik intenzitási szinten az orvos abbahagyja a terheléses vizsgálatot, a versenyen éppen ott kezdődik a terhelés” – mondja Petrekanits. A modern eszközökkel sok problémát meg lehet előzni: ma már az úgynevezett telemetriával arra is van lehetőség, hogy akár edzés közben is mérjék a sportolók legfontosabb fiziológiás adatait. Fontos, hogy ne hirtelen terheljük meg a testet, de ugyanilyen fontos az is, hogy fokozatosan álljunk le a terheléssel.
Vannak olyan esetek, amikor olyan rejtett problémával állunk szemben, amit csak kardiológiai csúcstechnológiával lehet felderíteni. A sportorvosi rutinvizsgálatmindent rendben talál, de a speciális terheléses mérés alatt apró jelek mutatják, hogy nem stimmel valami a szervezetben, nem szabad túlterhelni az adott sportolót. Ilyenkor jó lenne, ha az edzők (és a magasan motivált, edzeni, versenyezni akaró sportolók) ránk hallgatnának – mondja Petrekanits, aki az elmúlt 30 év alatt számos több híres sportolót vizsgált és vizsgál rendszeresen. „Mindenki ismeri ezeket a neveket” – mondja, majd hozzáfűzi: a vizsgálati eredmények szigorúan titkos, csak név nélkül publikálható adatok, melyeket ő maga elsősorban oktatási, kutatási és statisztikai célokra használ fel . A legjobb sportolók adatait fejből tudja, és várja, mikor bukkan fel egy újabb gyerek, akinek a mérés ugyanezeket a számokat hozza ki…
